Rövid áttekintés
- Tünetek: erős szomjúság, fokozott vizeletürítés, fogyás, szédülés, hányinger, gyengeség, szélsőséges esetben tudatzavar vagy akár eszméletlenség
- Okok: Autoimmun betegség (az antitestek elpusztítják az inzulintermelő béta sejteket a hasnyálmirigyben); génmutációk és más tényezők (például fertőzések) szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában
- Vizsgálatok: Vércukor és HbA1c mérés, orális glükóz tolerancia teszt (oGTT), autoantitest szűrővizsgálat.
- Kezelés: Inzulinterápia
- Prognózis: Kezelt, általában kedvező prognózis, enyhén csökkent a várható élettartam; kezelés nélkül: szövődmények kockázata és életveszélyes lefolyás
Mi az 1-es típusú cukorbetegség?
Az 1-es típusú cukorbetegség a diabetes mellitus egyik formája, amelyben a szervezet alig vagy egyáltalán nem képes előállítani a cukoranyagcseréhez szükséges inzulint. Ennek eredményeként a cukor (glükóz) nem áll a sejtek rendelkezésére, hanem a vérben marad, ami folyamatosan emelkedett vércukorszintet eredményez.
Mik a 1-es típusú cukorbetegség tünetei?
Az 1-es típusú cukorbetegek általában vékonyak (ellentétben a 2-es típusú cukorbetegekkel). Jellemzően súlyos szomjúságot (polydipsia) és fokozott vizeletürítést (polyuria) mutatnak. E két tünet kiváltó oka a nagymértékben megemelkedett vércukorszint.
Sok szenvedő tapasztal fogyást, fáradtságot és hajtóerő hiányát. Ezenkívül néha szédülés és hányinger is előfordul.
Ha a vércukorszint nagyon megemelkedik, az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek tudatzavara alakul ki. Néha még kómába is esnek.
A diabetes mellitus tüneteiről és következményeiről a Diabetes mellitus – tünetek és következmények című cikkben olvashat bővebben.
Mi okozza a 1-es típusú cukorbetegséget?
Az 1-es típusú cukorbetegségben a szervezet saját antitestei elpusztítják a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit (Langerhans-sejtek). Az 1-es típusú cukorbetegség tehát úgynevezett autoimmun betegség.
Hogy az 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedőknél miért támadja meg az immunrendszer a hasnyálmirigy béta-sejtjeit, még nem tisztázott pontosan. A tudósok azt gyanítják, hogy az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásában gének és egyéb befolyásoló tényezők, például bizonyos kórokozókkal való fertőzések játszanak szerepet.
Genetikai okok
A jelenlegi orvosi irányelvek szerint az 1-es típusú cukorbetegek mintegy tíz százalékának van olyan elsőfokú rokona (apa, nővére stb.), aki szintén cukorbeteg. Ez genetikai hajlamra utal. A kutatók már több olyan génmutációt is azonosítottak, amelyek az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásához kapcsolódnak. Általában több génelváltozás is jelen van, amelyek együttesen 1-es típusú diabetes mellitushoz vezetnek.
A szinte kizárólag a hatodik kromoszómán elhelyezkedő gének egy csoportja különösen erős hatást fejt ki: Az úgynevezett humán leukocita antigénrendszer (HLA rendszer) jelentős hatással van az immunrendszer szabályozására. Bizonyos HLA-konstellációk, például a HLA-DR3 és a HLA-DR4 az 1-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatával járnak.
Egyéb befolyásoló tényezők
A szakemberek azt gyanítják, hogy az 1-es típusú cukorbetegség kialakulását különféle külső tényezők is befolyásolják. Ebben az összefüggésben a kutatók a következőket tárgyalják:
- Túl rövid szoptatási időszak a születés után
- Túl korai tehéntej beadása gyermekeknek
- A gluténtartalmú élelmiszerek túl korai felhasználása
- Méreganyagok, például nitrózaminok
Az is lehetséges, hogy fertőző betegségek okozzák vagy legalábbis elősegítik az immunrendszer működési zavarait az 1-es típusú cukorbetegségben. A feltételezett fertőző betegségek közé tartozik a mumpsz, a kanyaró, a rubeola, valamint a Coxsackie vírus vagy az Epstein-Barr vírus által okozott fertőzések.
Szintén szembetűnő, hogy az 1-es típusú diabetes mellitus gyakran más autoimmun betegségekkel együtt fordul elő. Ilyen például a Hashimoto-féle pajzsmirigy-gyulladás, a glutén intolerancia (cöliákia), az Addison-kór és az autoimmun gastritis (A típusú gyomorhurut).
Végül arra is van bizonyíték, hogy a hasnyálmirigy sérült idegsejtjei részt vesznek az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásában.
1-es típusú speciális forma: LADA cukorbetegség
A „klasszikus” 1-es típusú cukorbetegséghez hasonlóan a LADA-ban is kimutathatók a cukorbetegség-specifikus autoantitestek a vérben – de csak egy specifikus típus (általában glutaminsav-dekarboxiláz antitestek = GADA), míg az 1-es típusú cukorbetegek általában legalább két különböző típusú cukorbetegségben szenvednek. antitestek. Ilyenek például az inzulin (AAI), a szigetsejtek (ICA) vagy éppen a glutaminsav-dekarboxiláz (GADA) elleni autoantitestek.
Az 1-es típusú cukorbetegség másik közös jellemzője, hogy a LADA-betegek általában meglehetősen vékonyak.
Míg azonban az 1-es típusú cukorbetegség szinte mindig gyermek- és serdülőkorban jelenik meg, a LADA-betegek általában 35 évesnél idősebbek a diagnózis felállításakor. Ez hasonló a 2-es típusú cukorbetegséghez, ahol általában 40 éves kor után kezdődik.
Ezenkívül a LADA-betegek, mint a 2-es típusú cukorbetegek, gyakran metabolikus szindrómát mutatnak. Erre jellemző például a lipidanyagcsere zavarai és a magas vérnyomás.
A különböző átfedések miatt a LADA betegeknél gyakran diagnosztizálnak 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegséget. Egyesek a LADA-t a cukorbetegség mindkét fő típusának hibridjének tartják. Az orvosok azonban ma már hajlamosak azt hinni, hogy a LADA-t mindkét típusú cukorbetegség egyszerre okozza, és párhuzamosan fejlődik ki. A LADA okait nem határozták meg véglegesen.
1-es típusú idiopátiás cukorbetegség
Az 1-es típusú idiopátiás cukorbetegség nagyon ritka. A betegek tartós inzulinhiányban szenvednek, de nincs kimutatható autoantitestük. Testük vagy vérük ismételten túlsavasodásra (ketoacidózisra) hajlamos. A cukorbetegség ezen formája nagymértékben örökölhető, és túlnyomórészt ázsiai vagy afrikai származású embereknél fordul elő.
Az 1-es típusú cukorbetegség felismerése
Az 1-es típusú cukorbetegség vizsgálata
Az interjút fizikális vizsgálat követi. Az orvos vizeletmintát is kér, és időpontot egyeztet Önnel vérvételre. Ezt éhgyomorra kell megtenni. Ez azt jelenti, hogy a (reggeli) vérvétel előtti nyolc órában a beteg nem ehet semmit, legfeljebb cukrozatlan, kalóriamentes italokat (például vizet) fogyaszthat. Néha hasznos az orális glükóz tolerancia teszt (oGTT).
Ezekről a tesztekről bővebben a Cukorbetegség tesztelése című cikkben olvashat.
Autoantitestek kimutatása
Például az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség megkülönböztetésére az orvos megvizsgálja a vérben a tipikus autoantitesteket. Ezek azok, amelyek a béta-sejtek különféle struktúrái ellen irányulnak:
- Szigetsejtek elleni antitestek (ICA)
- A béta-sejtek glutamát-dekarboxiláza (GADA) elleni antitestek
- tirozin-foszfatáz elleni antitestek
- antitestek a béta-sejtek cink transzportere ellen
Különösen az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekekben gyakran vannak inzulin elleni antitestek.
Az 1-es típusú cukorbetegség szakaszai
A Juvenile Diabetes Research Foundation (JDRF) és az American Diabetes Association (ADA) már akkor beszél 1-es típusú cukorbetegségről, amikor a betegnek még nincsenek tünetei, de vannak antitestek a vérben. A betegség három szakaszát különböztetik meg:
- 1. szakasz: A betegnek legalább két különböző autoantitestje van
- 2. szakasz: A vércukorszint (éhgyomorra vagy étkezés után) megemelkedett ("prediabétesz")
- 3. szakasz: Hiperglikémia van jelen
Hogyan kezeljük az 1-es típusú cukorbetegséget?
Az 1-es típusú cukorbetegség abszolút inzulinhiányon alapul, ezért a betegek életük hátralévő részében az inzulin beadásától függenek. Általában az orvosok humán inzulint és inzulinanalógokat javasolnak. Beadhatók fecskendővel vagy (általában) úgynevezett inzulintollal. Ez utóbbi egy injekciós eszköz, amely töltőtollra hasonlít. Egyes betegek inzulinpumpát használnak, amely folyamatosan szállítja az inzulint a szervezetbe.
Az 1-es típusú cukorbetegek számára nagyon fontos a betegség és az inzulinhasználat alapos ismerete. Emiatt általában minden beteg speciális diabéteszes képzésben részesül közvetlenül a diagnózis után.
A cukorbetegek képzése során a betegek többet megtudhatnak az 1-es típusú cukorbetegség okairól, tüneteiről, következményeiről és kezeléséről. Megtanulják, hogyan kell helyesen mérni a vércukorszintet, és maguk adják be az inzulin injekciót. A betegek tippeket is kapnak az 1-es típusú cukorbetegséggel való együttéléshez, például a sportolás és az étrend tekintetében. Mivel a testmozgás csökkenti a vércukorszintet, az orvosok azt tanácsolják a betegeknek, hogy szorosan ellenőrizzék vércukorszintjüket, és gyakorolják az inzulin- és cukorbevitel helyes beállítását.
A táplálkozással kapcsolatban a betegek megtanulják például, hogy mikor és milyen élelmiszerekhez mennyi inzulinra van szüksége a szervezetnek. Itt a döntő tényező a felhasználható szénhidrátok aránya az élelmiszerben. Ez befolyásolja a beadandó inzulin mennyiségét.
Itt fontos szerepet játszik az úgynevezett szénhidrát egység (KHE vagy KE). Tíz gramm szénhidrátnak felel meg, és körülbelül 30-40 milligrammal deciliterenként (mg/dl) növeli a vércukorszintet. A szénhidrát egység helyett az orvostudomány korábban elsősorban az úgynevezett kenyéregységet (BE) alkalmazta. Egy BE tizenkét gramm szénhidrátnak felel meg.
Az orvosok azt is javasolják, hogy az 1-es típusú cukorbetegek által látogatott intézményekben részt vegyenek a diabéteszes képzésben. Ilyenek például egy bölcsőde tanárai vagy pedagógusai.
Hagyományos inzulinterápia
A hagyományos inzulinterápia során a betegek meghatározott ütemterv szerint fecskendezik be maguknak az inzulint: az inzulint naponta kétszer vagy háromszor, meghatározott időpontokban és meghatározott adagokban adják be.
Ennek a rögzített kezelési rendnek az egyik előnye, hogy könnyen alkalmazható, és különösen alkalmas korlátozott tanulási vagy memóriaképességű betegek számára. További előnye, hogy nem igényel állandó vércukormérést.
Másrészt ez a rögzített adagolási rend viszonylag kevés mozgásteret hagy a betegeknek, például ha spontán módon meg akarják változtatni étkezési tervüket. Viszonylag merev életmódra van tehát szükség. Ezenkívül a vércukorszintet nem lehet olyan egyenletesen beállítani a hagyományos inzulinterápiával, mint az intenzív inzulinterápia esetén. A diabetes mellitus következményes károsodása ezért nagyobb valószínűséggel fordul elő ennél a kezelési rendnél, mint az intenzívebb inzulinkezelésnél.
Az intenzívebb inzulinterápia részeként a betegek általában naponta egyszer vagy kétszer adnak be hosszú hatástartamú inzulint. Ez fedezi az éhomi inzulinszükségletet, ezért az orvosok alapinzulinnak (bazális inzulin) is nevezik. Közvetlenül étkezés előtt a páciens megméri aktuális vércukorszintjét, majd normál inzulint vagy rövid hatású inzulint (bolus inzulint) fecskendez be. Az adag függ a korábban mért vércukor értéktől, a tervezett étkezés szénhidráttartalmától és a tervezett tevékenységektől.
A bolus alapelve a beteg jó együttműködését (adherencia) követeli meg. Valójában a vércukorszintet naponta többször megmérik a hiperglikémia vagy hipoglikémia elkerülése érdekében. Ehhez egy kis ujjszúrás szükséges. A kilépő vércsepp cukortartalmát mérőműszerrel elemzik.
Az intenzív inzulinterápia nagy előnye, hogy a páciens szabadon választhatja meg az ételt és a mozgás mennyiségét. A bolus inzulin adagját ennek megfelelően kell beállítani. Ha a vércukorszint tartósan jól beáll, a másodlagos betegségek kockázata jelentősen csökken.
A páciens vércukorszintjének mérése azonban továbbra is szükséges, mert fiziológiai különbség van a szövetek és a vércukorszint között.
Inzulinpumpa
Gyakran használnak cukorbeteg pumpát, különösen fiatal (1-es típusú) cukorbetegeknél. Ez egy programozható, elemmel működő kis inzulinadagoló készülék, amelyet a páciens mindig magánál hord egy kis zsebben, például az övén. Az inzulinpumpa egy vékony csövön (katéteren) keresztül csatlakozik egy finom tűhöz, amelyet a hasi bőr alatti zsírszövetbe szúrnak.
A pumpa a programozása szerint kis mennyiségű inzulint juttat a szervezetbe a nap folyamán. Ezek fedezik az alapvető napi inzulinszükségletet (éhgyomri szükséglet). Étkezéskor egy gombnyomással szabadon választható mennyiségű bolus inzulin fecskendezhető be. A betegnek először ki kell számítania ezt az összeget. Ez figyelembe veszi az aktuális vércukorszintet (előre mérve), a tervezett étkezést és a napszakot.
Az inzulinpumpa különösen a gyerekeknek ad nagy szabadságot. A cukorbeteg-szivattyú szükség esetén (például zuhanyozáshoz) rövid időre le is kapcsolható. A pumpát azonban mindig viselni kell sportolás közben. Sok beteg arról számol be, hogy életminősége jelentősen javult az inzulinpumpának köszönhetően.
Alapvetően a pumpa mindig a testen marad, még éjszaka is. Ha azonban a katéter eltömődik vagy észrevétlenül megtörik, vagy ha a készülék meghibásodik, ez megszakítja az inzulinellátást. Ekkor fennáll annak a veszélye, hogy gyorsan veszélyes hiperglikémia, majd túlzott savasság (diabéteszes ketoacidózis) alakul ki. Ráadásul az inzulinpumpás terápia drágább, mint az intenzív inzulinterápia.
A folyamatos glükóz monitorozás (CGM) kombinálható inzulinpumpával is. A szubkután zsírszövetbe behelyezett glükózérzékelő közvetlenül továbbítja a szöveti glükózszintet a pumpának, és figyelmeztet a lehetséges hiperglikémiára vagy hipoglikémiára. Az orvosok ezt szenzoros inzulinpumpás terápiának (SuP) nevezik. Ebben az esetben is rendszeres vércukormérés szükséges.
Inzulinok
Kevés cukorbeteg használ sertésből vagy szarvasmarhából származó állati inzulint – leginkább a fent leírt készítmények intoleranciája miatt. Ezt azonban már nem gyártják Németországban, és importálni kell.
Az inzulinok hatásuk kezdete és időtartama szerint osztályozhatók. Például vannak rövid és hosszú hatású inzulinok.
A különböző inzulinkészítményekről a legfontosabb tudnivalókat az Inzulin című cikkben olvashatja.
Az 1-es típusú cukorbetegség gyógyítható?
Az 1-es típusú cukorbetegség egy életen át tartó autoimmun betegség, amely jelenleg nem gyógyítható. Egyes tudósok azonban úgy vélik, hogy valamikor a jövőben az 1-es típusú cukorbetegség gyógyítható lesz. Évek óta kutatnak különféle terápiás megközelítéseket – eddig áttörés nélkül.
Mivel az okok nem tisztázottak egyértelműen, és a betegség hátterében többnyire genetikai tényezők állnak, nem lehet hatékonyan megelőzni. Az 1-es típusú cukorbetegség kockázati tényezőjének tekintett kórokozók esetében a kockázat szükség esetén megfelelő védőoltással csökkenthető.
Várható élettartam
Szövődmények
Az 1-es típusú cukorbetegséggel összefüggésben néhány ember különféle szövődményeket tapasztal. Ide tartoznak az akut életveszélyes állapotok (hipoglikémia, ketoacidotikus kóma) és a cukorbetegség hosszú távú következményei. Valószínűbb, hogy elkerülhetők, minél jobban szabályozzák a páciens vércukorszintjét.
Alacsony vércukorszint (hipoglikémia)
Az 1-es típusú cukorbetegség leggyakoribb szövődménye a hipoglikémia (alacsony vércukorszint), amelyet a helytelen inzulinszámítás okoz. Általában olyan tünetekkel nyilvánul meg, mint a szédülés, gyengeség, hányinger és a kezek remegése, valamint görcsök, szívdobogásérzés és izzadás. Az étkezés kihagyása vagy a kiterjedt testmozgás szintén hipoglikémiát okozhat, ha a kezelést nem megfelelően állítják be.
A hipoglikémiát nem szabad alábecsülni. Súlyos hipoglikémia esetén például az agy vérellátásának elégtelensége áll fenn, ami eszméletvesztéshez vezet. Ebben az esetben azonnal értesíteni kell a sürgősségi orvost!
Ketoacidotikus kóma
Az 1-es típusú cukorbetegség egyik legfélelmetesebb szövődménye a ketoacidotikus kóma. Néha a cukorbetegséget nem veszik észre ennek az állapotnak a megjelenéséig, amely a következőképpen fordul elő:
Amikor ezek metabolizálódnak, savas bomlástermékek (ketontestek) keletkeznek. A vér túlsavasodását (acidózist) okozzák. A test bizonyos mennyiségű savat szén-dioxid formájában lélegzik ki a tüdőn keresztül. Az érintett 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek ezért rendkívül mély légzést mutatnak, amelyet csók-szájlégzésnek neveznek. A lehelet gyakran ecet vagy körömlakklemosó szaga van.
Ugyanakkor az 1-es típusú cukorbetegségben előforduló inzulinhiány időnként a magas vércukorszintet is megemeli. A szervezet erre fokozott vizeletkiválasztással reagál: a felesleges glükózt nagy mennyiségű folyadékkal együtt a vesén keresztül választja ki a vérből. Ennek eredményeként elkezd kiszáradni.
A súlyos folyadékvesztés és a vér elsavasodása eszméletvesztéssel járhat. Ez a ketoacidotikus kómát abszolút vészhelyzetté teszi! A betegeket azonnali intenzív orvosi kezelésben kell részesíteni. Gyanú esetén ezért mindig értesíteni kell a sürgősségi orvost.
Erről a metabolikus kisiklásról bővebben a „Diabetikus ketoacidózis” című cikkünkben olvashat.
Az 1-es típusú cukorbetegség következményei
A vesékben az érrendszeri károsodás diabéteszes nephropathiát (cukorbetegséggel összefüggő vesekárosodást) vált ki. Ha a retina erei sérültek, diabéteszes retinopátia áll fenn. A cukorbetegséggel összefüggő érkárosodás egyéb lehetséges következményei közé tartozik a szívkoszorúér-betegség (CHD), a stroke és a perifériás artériás betegség (PAVD).
Idővel a rosszul kontrollált 1-es (vagy 2-es) típusú cukorbetegségben a túl magas vércukorszint az idegeket is károsítja (diabetikus polyneuropathia), és súlyos funkcionális rendellenességekhez vezet. A leggyakoribb szövődmény ebben az összefüggésben a diabéteszes láb szindróma. Általában nehezen gyógyuló, tartós sebek (fekélyek) kísérik.
A betegség lefolyásától és a kezelés sikerétől függően a diabetes mellitus súlyos rokkantsághoz vezethet, ha szövődmények lépnek fel. Ezért még fontosabb a cukorbetegség kezelésének mielőbbi megkezdése és következetes végrehajtása.
A cukorbetegség lehetséges szövődményeiről a Diabetes mellitus című cikkben olvashat bővebben.
