Hogyan működik a levodopa
A levodopa javítja a lelassult mobilitást és merevséget Parkinson-kórban szenvedő betegeknél azáltal, hogy növeli a dopamin koncentrációját az agyban, mint a dopamin előfutára.
A dopamin hírvivő anyagot az agyban arra használják, hogy jeleket továbbítsanak az idegsejtek között – különösen azok, amelyek a mozgás szabályozásában vesznek részt. Ennek fontos régiója a „substantia nigra” (latinul „fekete anyag”) a középagyban. Ha ott elpusztulnak a dopamintermelő idegsejtek, Parkinson-kór lép fel.
A dopamint a szervezetben a természetes aminosavból (fehérje építőelemből) a tirozinból állítják elő. Ez intermedier levodopává, majd tovább dopaminná alakul.
Magát a dopamint nem adják be Parkinson-kóros betegeknek, mert nem tud átjutni a vér-agy gáton. Ezenkívül számos perifériás mellékhatáshoz vezetne (a testet érintve).
Ez a két probléma elkerülhető a levodopa-terápiával. Ez egy prekurzor, ezért először nem működik, átjut a vér-agy gáton, majd gyorsan dopaminná alakul az agyban.
Mivel egyik anyag sem képes átjutni a vér-agy gáton, a levodopa önmagában jut be a központi idegrendszerbe, ahol dopaminná alakul.
Felszívódás, lebontás és kiválasztódás
Lenyelés után a levodopa felszívódik a vérbe a vékonybél felső részében. A legmagasabb vérszint körülbelül egy óra múlva érhető el, ha éhgyomorra (éhgyomorra) veszik be.
A levodopa a véráramon keresztül jut el az agyba, ahol dopaminná alakul, és a dokkolási helyeken (receptorokon) hathat. Ezután ugyanúgy lebomlik, mint a természetes dopamin.
Azoknál a gyógyszereknél, amelyekhez a levodopán és a benszerazidon kívül entakapont is adnak, ez utóbbi gátolja a dopamin lebomlását. Ez meghosszabbítja a gyógyszer hatásának időtartamát.
A levodopa gyorsan lebomlik és kiválasztódik. Körülbelül másfél órával a bevétel után a hatóanyag fele már elhagyta a szervezetet. A hatóanyagot ezért egész nap be kell venni.
Mikor kell alkalmazni a levodopát?
A levodopa egyik alkalmazási területe a Parkinson-kór (remegés bénulás). Remegés, izommerevség és mozgáshiány (bradikinézia) vagy mozdulatlanság (akinézia) kíséri.
Ezzel szemben a neuroleptikumokkal (antipszichotikumokkal) végzett kezelés következtében fellépő Parkinson-kór tüneteit nem szabad levodopával kezelni. Ehelyett, ha a tünetek súlyosak, lehetőség szerint módosítani kell a kiváltó gyógyszert.
A levodopa második alkalmazási területe a nyugtalan láb szindróma (RLS), bár először ki kell zárni a vashiányt vagy más kiváltó tényezőket.
Mivel a tünetek mindkét esetben csak tünetileg enyhülnek, a kezelés mindig hosszú távú.
Egy másik alkalmazási terület például a nagyon ritka örökletes betegség, a Segawa-szindróma, egy genetikai hiba következtében az egész szervezetet érintő mozgászavar. A kezelést azonban a jóváhagyáson kívül végzik („off-label use”).
Hogyan kell alkalmazni a levodopát
A hatóanyagot általában tabletta formájában adják be. A teljes napi adag nem haladhatja meg a 800 milligramm levodopát (benszeraziddal vagy karbidopával kombinálva), és négy adagban kell beadni a nap folyamán a lehető legállandóbb vérszint elérése érdekében.
Az adagolást „fokozatosan”, azaz lassan emeljük, amíg meg nem találjuk az optimális hatóanyagmennyiséget. Ez csökkenti a kezdetben gyakrabban előforduló mellékhatásokat is.
Az adagolást a nyugtalan láb szindróma kezelésére is egyénileg határozzák meg.
Milyen mellékhatásai vannak a levodopának?
A levodopa szív- és érrendszerre és a gyomor-bél traktusra gyakorolt kifejezett mellékhatásai csökkennek, ha benszeraziddal vagy karbidopával kombinálják.
Ennek ellenére a betegek több mint tíz százaléka tapasztal étvágytalanságot, alvászavarokat, depressziót, hányingert, hányást, hasmenést és a májenzimszintek változását. Hosszan tartó kezelés után ún. „ON-OFF” jelenség léphet fel, amelyben a beteg levodopa okozta mobilitása gyorsan mozdulatlanná válik.
Az ilyen „ON-OFF jelenségek” általában körülbelül öt év levodopa-terápia után figyelhetők meg, és nagy valószínűséggel a betegség progressziója miatt következnek be.
Mit kell figyelembe venni a levodopa szedésekor?
Ellenjavallatok
A Levodopa nem szedhető, ha:
- a csontváz fejlődése még nem fejeződött be
- súlyos endokrin működési zavar (például pajzsmirigy-túlműködés vagy Cushing-szindróma)
- súlyos anyagcsere-, máj- vagy csontvelő-rendellenességek
- súlyos vesebetegség
- súlyos szívbetegség
- Pszichózis vagy skizofrénia
- szűk zugú glaukóma
Kölcsönhatások
A levodopa más hatóanyagokkal történő szedése olyan kölcsönhatásokhoz vezethet, amelyek befolyásolják a kezelés hatékonyságát.
Bizonyos depresszió elleni gyógyszerek, amelyek lassítják az endogén hírvivő anyagok lebomlását az agyban (monoamin-oxidáz/MAO-gátlók), szintén életveszélyes magas vérnyomás-krízisekhez vezethetnek. Emiatt a levodopa-kezelést csak a MAO-gátló kezelés abbahagyása után két hétig szabad elkezdeni.
Más keringést serkentő szerek (például az asztma- és ADHD-kezeléshez használt szerek) szintén túlterhelhetik a szív- és érrendszert. Ezért a terápiát orvosnak szorosan ellenőriznie kell. Ugyanez vonatkozik a magas vérnyomás elleni gyógyszerek és a levodopa kombinációjára is.
Mivel a levodopa a bélben aminosavakhoz (fehérje építőelemekhez) hasonlóan szívódik fel, egy fehérjében gazdag étkezés (pl. hús, tojás) egyidejű fogyasztása akadályozhatja a hatóanyag felszívódását.
Korhatár
A levodopa és benszerazid kombinációs készítmények 25 éves kortól engedélyezettek, a levodopa karbidopával kombinálva 18 éves kortól.
Terhesség és szoptatás
Állatkísérletekben a levodopa káros hatást mutatott az utódokra. Az embereken végzett megfigyelések alapján ez idáig nincs jele jelentősen megnövekedett specifikus kockázatoknak. Ha a kezelés egyértelműen indokolt, a levodopát karbidopával kell kombinálni terhesség alatt.
A gyakorlatban a szoptatás elfogadható levodopával és karbidopával végzett mérsékelt dózisú kombinációs terápia mellett, a gyermek megfelelő megfigyelése mellett és fenntartásokkal. Figyelmet kell fordítani a mellékhatásokra és a gyermek megfelelő súlygyarapodására.
Hogyan szerezzünk gyógyszert levodopával
Németországban, Ausztriában és Svájcban minden levodopa hatóanyagot tartalmazó gyógyszer vényre kapható.
Mióta ismert a levodopa?
A levodopát először az 1950-es években Arvid Carlsson, aki később svéd Nobel-díjat kapott, használta Parkinson-kórban szenvedő állatok kezelésére. A következő évtizedben a levodopát embereken is tesztelték.
Az alkalmazási területet kiterjesztették például a mangánmérgezés és az európai alvásbetegség kezelésére. A levodopát 1973-ban hivatalosan engedélyezték a Parkinson-kór kezelésére.
A hatóanyag nyugtalan láb szindróma esetén is alkalmazható. Mivel a szabadalmi oltalom lejárt, számos generikus gyógyszer létezik, amelyek levodopát tartalmaznak.
A technikai újítások mára lehetővé tették, hogy egy levodopa tartalmú gélt egy speciális pumpa segítségével közvetlenül a vékonybélbe adjunk. Ez megkönnyíti az „ON-OFF” jelenségek kezelését.
