Szilikózis: Leírás
A szilikózis a tüdőszövet hegesedése. Akkor fordul elő, amikor a kvarcport belélegzik, és leülepedik a tüdőben. A kvarc a földkéreg fő alkotóeleme. Azonban más anyagokkal, például magnéziummal, vassal vagy alumíniummal kombinálva is megtalálható. Ezek az úgynevezett szilikátsók nem okoznak szilikózist, de kisebb tüdőhegesedést is okozhatnak.
Foglalkozási betegség
Ha egy munkavállalónál szilikózist diagnosztizáltak, foglalkozási és egészségügyi intézkedéseket kell hozni a szenvedő tüneteinek enyhítésére. Ha ezen intézkedések ellenére a szenvedők maradandó testi károsodást szenvednek, és már nem tudnak dolgozni, nyugdíjat fizetnek.
A szilikózis formái
Az orvosok a szilikózis (szilikapor tüdő) különböző formáit különböztetik meg a betegség lefolyásától függően:
- Felgyorsult szilikózis: A szilikózisnak ez a ritkábban előforduló formája meglehetősen nagy mennyiségű kvarcpor belélegzése esetén fordulhat elő. A szilikózis első jelei négy-kilenc év múlva jelentkeznek. A szövődmények és a súlyos, progresszív tüdőfibrózis kockázata megnő.
Szilikózis: tünetek
A szilikózis jelei a betegség lefolyásától függően néhány hónapon belül, vagy csak évek, évtizedek múlva jelentkezhetnek. Általában minél rövidebb idő telik el a kvarcpornak való kitettség és az első tünetek megjelenése között, annál súlyosabbak a tünetek.
Krónikus szilikózis
A szilikózis későbbi lefolyásában egyes betegek sötét köpetről panaszkodnak. Ez akkor fordul elő, amikor a szilícium-dioxid port tartalmazó hegszövet elhal, meglágyul és felköhögik. A károsodott tüdőműködés miatti oxigénhiány az ujjvégek és az ajkak kékes elszíneződésében nyilvánulhat meg.
Felgyorsult szilikózis
Akut szilikózis
A szilikózis ezen formájában az olyan tünetek, mint a légszomj, a fáradtság és a fogyás néhány héten vagy éven belül jelentkeznek, és gyorsan fokozódnak. Köhögés és mellkasi fájdalom is előfordul. A többi formához hasonlóan – csak gyorsabban – oxigénhiány léphet fel a szervezetben, ami a bőr és a nyálkahártyák kékes elszíneződésével (cianózis) észlelhető.
Szilikózis: Okok és kockázati tényezők
A kvarcpor tüdeje szempontjából különösen veszélyeztetettek az érc- és szénbányászok, alagútépítők, öntvénytisztítók (öntvények tisztítása és simítása), homokfúvók, kemenceművesek, fogtechnikusok, valamint a fém, üveg, kő, agyag és üveg kitermelésével, feldolgozásával vagy gyártásával foglalkozó személyek. kerámia. Az olyan tevékenységek, mint a köszörülés, öntés vagy súrolás, megnövekedett mennyiségű kvarcport bocsátanak ki a környezeti levegőbe, ezáltal jelentősen növelve a szilikózis kockázatát.
Szilikózis: vizsgálatok és diagnózis
Ha szilikózis tünetei vannak, forduljon üzemorvoshoz. Az első konzultáció során az orvos felveszi a kórelőzményét, és megpróbálja felmérni, mekkora valószínűséggel van szilikózisa. Többek között a következő kérdéseket fogja feltenni:
- Milyen tüneteid vannak és mióta vannak?
- Mi a szakmád? Mióta dolgozik ebben a szakmában?
- Kell-e belélegezni a port a munkahelyén?
- Az Ön munkahelyén végeztek-e ezzel kapcsolatban finom por méréseket?
- Vannak-e védőintézkedések az Ön munkahelyén, például védőmaszk vagy védőszemüveg viselése?
A diagnózis szempontjából fontos a mellkas röntgenvizsgálattal (thorax-ray) vagy számítógépes tomográfiával (thorax CT) végzett képalkotás. Szilikózisban jellegzetes elváltozások figyelhetők meg a tüdőben.
A szilikózist akkor diagnosztizálják, ha a munkahelyen biztosított a kvarcpor expozíciója, és a tüdő röntgen- vagy komputertomográfiáján jellegzetes elváltozások láthatók.
Ezen kívül vannak további vizsgálatok, amelyek tájékoztató jellegűek lehetnek:
- Tüdőfunkciós teszt: A fejlődés nyomon követésére szolgál.
- Szövetminta vétele és elemzése a tüdőből (tüdőbiopszia): Ez a vizsgálat néha szükséges a szilikózis diagnózisának megerősítéséhez.
Szilikózis: kezelés
A szilikózis nem gyógyítható: a mögöttes tüdőhegesedés (tüdőfibrózis) progressziója terápiásan nem befolyásolható. Mindenesetre kerülni kell a kvarcpor további belélegzését, különösen a betegség korai szakaszában.
Néha az orvosok tüdőmosást (bronchoalveoláris mosást) javasolnak. Ez abból áll, hogy sóoldatot töltenek a tüdőbe, majd újra kiszívják – a légutakban jelenlévő anyagokkal együtt.
Az utolsó terápiás lehetőség a donor tüdő behelyezése (tüdőtranszplantáció).
A baktériumok vagy gombák által okozott további légúti fertőzéseket antibiotikumokkal, illetve gombaellenes szerekkel kezelik, hogy megelőzzék a tüdőfunkció további károsodását.
A szilikózis prognózisa elsősorban a tüneteinek megjelenésétől függ. Az akut szilikózis általában halállal végződik. A bűnös a gyorsan előrehaladó légúti gyengeség. A krónikus szilikózis viszont általában évtizedekkel a kvarcpornak való kitettség után tör ki. Ennek eredményeként a mögöttes tüdőfibrózis ritkán rövidíti meg az érintettek életét. A szilikózis azonban általában idővel rosszabbodik.
Szövődmények és másodlagos betegségek
Szilikózis és tuberkulózis
A szilikózisos betegek érzékenyek a légúti fertőzésekre. Így körülbelül 30-szorosára nő a tuberkulózis (TB) megbetegedésének kockázata. Ha az orvosok mind a szilikózist, mind az aktív tuberkulózist kimutatják, akkor sziliko-tuberkulózisnak nevezik. Ha az érintett személy korábban tbc-fertőzésben szenvedett, azt a kvarcpor részecskék újraaktiválhatják.
Krónikus obstruktív bronchitis és emphysema
cor pulmonale
A „tüdőszív” jelei közé tartozik a vízvisszatartás a lábakban és a kiálló nyaki vénák. Mivel a szívelégtelenség miatt a vér a májban és más szervekben is felhalmozódik, ezek is károsodhatnak.
