Segíthet a gyógyszeres kezelés?
Alapvetően a a veszteségtől való félelem mindig a legvégső megoldásnak kell lennie, és egyéb terápiás megközelítéseknek, például a mindennapi élet változásainak vagy pszichoterápia, előzetesen észlelni kell. A kezelésre használt gyógyszerek többsége a veszteségtől való félelem kezelésére engedélyezettek szorongási rendellenességek, amelyhez a veszteségtől való félelem egy bizonyos szinttől kezdve tulajdonítható. Fontos, hogy a gyógyszeres terápiát mindig pszichoterápiás terápiával kell kísérni, általában a viselkedésterápia, mivel csak ez képes kezelni a szorongás okát.
- kezelésében alkalmazott gyógyszerek szorongási rendellenességek különféle antidepresszánsok, speciális szorongásoldók (szorongásoldók), mint például a buspiron vagy benzodiazepinek. Azonban az a közös bennük, hogy csak a tüneteket tudják elnyomni, és nincs gyógyító hatásuk. Itt van egy áttekintés a különböző antidepresszánsokról: Antidepresszánsok - Milyen gyógyszerek állnak rendelkezésre?
Időtartam
A veszteségtől való félelmek időtartama nagyon változó lehet. Ez egyrészt attól a traumatizáló tapasztalattól függ, amely a félelmek kialakulásához vezetett, hanem ezen félelmek céljától és egy lehetséges kezeléstől is. Például a veszteségtől való félelmek, amelyek ben kezdődtek gyermekkor és kivetítik magukat a partnerre, több évtizedig is eltarthatnak, ha nem kezelik őket. Ha azonban a veszteségtől való félelmek nem alakulnak ki erősen, akkor néhány éven belül visszahúzódhatnak is, mert a várható veszteség nem következett be. Ezért a félelmek alapvető időtartamát nagyon nehéz leírni, és az egyes betegekre nem lehet megjósolni.
Félelem a gyermek elvesztésétől
A veszteségtől való félelem kialakulása nagyon gyakori probléma a gyermekeknél. Ennek a félelemnek a mértéke azonban nagymértékben változhat, és fontos különbséget tenni a „normális” és a túlzott veszteségtől való félelem között. Például a gyermekek az elején óvoda szinte mindig panaszkodnak a szüleiktől való elszakadásra.
Ez a viselkedés azonban általában csak néhány napig vagy hétig tart. Ha azonban ez a félelem állandó és végső soron megszűnik óvoda jelenléte esetén felmerül a túlzott veszteségfélelem. Ezek a félelmek általában a gyermeket traumatizáló nagyon korai tapasztalatoknak köszönhetők, például válás vagy halál következtében a szülő elvesztése.
Kompenzációs reakcióként túlzott veszteségfélelem alakul ki egy másik gondozóval szemben. Ezeknek a félelmeknek a terápiája meglehetősen nehéznek bizonyulhat. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a gyermekek veszteségtől való félelme szinte naponta teljesül, még ha csak néhány órára is, például amikor részt vesz óvoda. Ezért ezen a ponton általában nagyon lassan kell elválasztani a gondozót a félelmek csökkentése érdekében. Ennek ellenére van értelme kezelni a veszteségtől való félelmeket, amelyeket már felismertek gyermekkor, a lehető leghamarabb, hogy megakadályozzák a személyiségfejlődésre gyakorolt hatásukat.
