Gyermekbénulás: Leírás
Régebben a gyermekbénulás (gyermekbénulás, csecsemőbénulás) rettegett gyermekbetegség volt, mert bénulást, sőt légzésbénulást is okozhat. 1988-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ezért világméretű programot indított a gyermekbénulás felszámolására. Ennek a programnak köszönhetően 1990 után nem fordult elő gyermekbénulás Németországban (csak néhány importfertőzés).
Más régiókban, például Afrikában azonban újra és újra előfordulnak járványok, amikor például politikai vagy vallási okokból felfüggesztik a gyermekbénulás elleni védőoltásokat. A be nem oltott utazók ott megfertőződhetnek, és Európába is eljuttathatják a betegséget.
Polio: tünetek
A gyermekbénulás lefolyása változó lehet: az érintettek 0.1-1 százalékánál alakul ki a központi idegrendszer (CNS) érintettsége nélküli gyermekbénulás, az úgynevezett abortív gyermekbénulás. Ritka esetekben a fertőzés ezt követően átterjed a központi idegrendszerre: Az érintettek XNUMX-XNUMX százalékánál nem bénulásos gyermekbénulás alakul ki. Ez nagyon ritkán bénulásos gyermekbénulássá fejlődik (az esetek XNUMX-XNUMX százaléka).
Körülbelül hat-kilenc nappal a gyermekbénulás vírussal való megfertőződése után a betegek rövid időre nem specifikus tüneteket mutatnak, például hányingert, hasmenést, lázat, gyomorfájdalmat, torokfájást, fejfájást és izomfájdalmakat.
Nem paralitikus poliomyelitis (aszeptikus meningitis).
Egyes abortuszban szenvedő gyermekbénulásban szenvedő betegek lázat, izomgörcsöket, hátfájást és nyakmerevséget tapasztalnak körülbelül három-hét nappal később – ez a betegség a központi idegrendszerre való átterjedésének jele.
Egyes nem bénulásos gyermekbénulásban szenvedő betegeknél a tünetek kezdetben javulnak. De két-három nap múlva a láz újra megjelenik (kétfázisú = kétfázisú lázgörbe). Ezenkívül a petyhüdt bénulások gyorsan vagy fokozatosan alakulnak ki. A bénulások általában aszimmetrikusak, és a láb-, kar-, has-, mell- vagy szemizmokat érintik. Általában a bénulások részben, de nem teljesen visszafejlődnek.
Ritkán beszéd-, rágási vagy nyelési zavarok is előfordulnak agyidegsejtek károsodásával és központi légzésbénulással (közvetlen életveszély!). Néha a szívizom gyulladása (szívizomgyulladás) alakul ki, ami szívelégtelenséget (szívelégtelenséget) eredményez.
Polio: Okok és kockázati tényezők
A fertőzés korai szakaszában a gyermekbénulás kórokozói nyállal (például köhögés vagy tüsszögéskor) terjedhetnek. A terjedés azonban elsősorban széklet-orális úton történik: a betegek nagy mennyiségben választják ki a kórokozót a székletükben. Más emberek általában akkor fertőződnek meg, ha olyan ételeket és italokat fogyasztanak, amelyek érintkezésbe kerültek a fertőző széklettel. A rossz higiéniai körülmények kedveznek a poliovírusok ezen terjedési útvonalának.
A beteg mindaddig fertőző, amíg kiválasztja a vírust. A vírus a fertőzés után legkorábban 36 órával kimutatható a nyálban. Körülbelül egy hétig maradhat ott.
A vírus kiválasztódása a széklettel a fertőzés után két-három nappal kezdődik, és általában hat hétig tart. A legyengült immunrendszerű emberek akár hónapokig és évekig is kiüríthetik a vírust.
Polio: vizsgálatok és diagnózis
A gyermekbénulás gyanúja esetén a beteget azonnal kórházba kell szállítani, és el kell különíteni a többi betegtől.
A gyermekbénulás diagnosztizálásához az orvos pontosan megkérdezi a betegség lefolyását és a korábbi kórtörténetet (anamnézist) – magát a beteget vagy (beteg gyermekek esetén) a szülőket. A lehetséges kérdések a következők:
- Mikor jelentkeztek az első tünetek?
- Ön vagy gyermeke járt külföldön a közelmúltban?
Kifejezett esetekben az orvos csak a tünetek alapján diagnosztizálhatja a gyermekbénulást. A bénulásos poliomyelitis jellegzetes vonása a lázgörbe kétfázisú lefutása.
Gyermekbénulás: Laboratóriumi vizsgálatok
A polio diagnózisának megerősítése érdekében az orvos laboratóriumi vizsgálatokat is végez:
A gyermekbénulás kórokozója közvetetten is kimutatható, ha a beteg vérében specifikus antitestek találhatók a vírus ellen.
Polio: differenciáldiagnózis
A hirtelen petyhüdt bénulást Guillain-Barré szindróma is okozhatja. Ekkor azonban rendszerint szimmetrikus, és tíz napon belül megoldódhat. Ezenkívül a kísérő tünetek, például láz, fejfájás, hányinger és hányás gyakran hiányoznak Guillain-Barré-szindrómában.
Ha a betegség bénulás nélkül halad előre, mindig ki kell zárni az agyhártyagyulladást vagy az agyvelőgyulladást mint okot.
Gyermekbénulás: Kezelés
Ha gyermekbénulás gyanúja merül fel, a kezelőorvosnak ezt haladéktalanul jelentenie kell az illetékes egészségügyi hatóságnak, és a beteget kórházba kell szállítani. Ott a beteget egyetlen, saját WC-vel rendelkező szobában izolálják, és szigorú higiéniai intézkedések mellett ápolják. Az izolálás mindaddig érvényben marad, amíg a gyermekbénulás és enterovírusok nemzeti referenciaközpontjában (NRZ PE) végzett laboratóriumi vizsgálatok ki nem zárják a gyermekbénulás fertőzését.
Gyermekbénulás: Higiéniai intézkedések
A következetes higiénia segít megelőzni a gyermekbénulás terjedését. Ide tartozik mindenekelőtt a széklet-szájkenet fertőzésének elkerülése rendszeres kézmosással és fertőtlenítéssel. Az oltás állapotától függetlenül a kontaktusokat a lehető legkorábban be kell oltani a gyermekbénulás ellen.
Polio elleni védőoltás
Csak egy teljes védőoltás védhet a gyermekbénulás ellen. Tudjon meg többet a gyermekbénulás elleni védőoltásról.
Polio: A betegség progressziója és prognózisa
A bénulás a fertőzés után két évvel spontán visszafejlődést okozhat, ha a beteg intenzív fizioterápiában részesül. A bénulásos gyermekbénulásban szenvedő betegek körülbelül egynegyedében marad enyhe károsodás, további negyedében pedig súlyos károsodás. Az ízületi deformitások, a láb- és karhossz eltérések, a gerincoszlop elmozdulása és a csontritkulás (csontsorvadás) szintén a poliomyelitis késői következményei lehetnek.
Központi idegrendszeri érintettséggel járó gyermekbénulás: Polio utáni szindróma
Évekkel vagy évtizedekkel a bénulásos gyermekbénulás után poszt-polio szindróma (PPS) léphet fel: A meglévő bénulás súlyosbodik, és krónikus izomsorvadás lép fel. A kísérő tünetek közé tartozik a fájdalom és a fáradtság. A posztpolio szindróma nemcsak azokban az izmokban nyilvánulhat meg, amelyeket eredetileg a fertőzés érintett, hanem új izomcsoportokban is.
