Pericarditis (a szívzsák gyulladása)

Rövid áttekintés

• Leírás: Pericarditisben a szív külső kötőszöveti rétege gyulladt. Különbséget tesznek akut, krónikus és konstruktív szívburokgyulladás (páncélozott szív) és perimyocarditis között.
• Tünetek: A szívburokgyulladás tünetei közé tartozik a láz, a köhögés, a szívritmuszavar, a vízvisszatartás (ödéma) és a szemmel láthatóan eltömődött nyaki vénák.
• Kezelés: A kezelés a pericarditis okától függ. Ezenkívül gyakran hasznos a fizikai pihenés, az ibuprofen és a kolhicin.
• Lefolyás és prognózis: A betegség számos lehetséges szövődménye miatt a szívburokgyulladás életveszélyes lehet.
• Vizsgálatok és diagnózis: A pontos, specifikus anamnézis jelzésértékű. Ezt fizikális vizsgálat követi, amely során meghallgatják a szívet és a tüdőt. Ezenkívül a lehetséges további eljárások közé tartozik a vérvizsgálat, az EKG (elektrokardiográfia), a szív visszhangja (echokardiográfia), a mellkasröntgen, az MRI és a pericardiocentesis.

Pericarditis: Leírás

A szívburokgyulladás a szívet teljesen körülvevő kötőszövet-burok gyulladása. Okozhatják kórokozók, például vírusok vagy baktériumok, de az immunrendszer nem fertőző reakciói is.

A szívburokgyulladás végzetes lehet, ha nem kezelik megfelelően és időben.

A szívburok felépítése és működése

A szívburok szilárd, alig nyújtható kötőszövetből áll. A szívet a helyén tartja. Ezenkívül a szívburok védi a finom szívizmot és annak ereit. Körülbelül 20-50 ml folyadék kering a szívburok és a szívizom között. Ez csökkenti a súrlódást minden szívverésnél.

Akut pericarditis

A fertőzések, de más betegségek is, például a reumás típusúak, akut szívburokgyulladást válthatnak ki. Ezenkívül a pericarditis szívroham következménye is lehet. Ilyenkor az elhalt szívizomrészek gyulladásos reakciót váltanak ki. Szívinfarktus után néhány nappal jelentkezhet, amikor a gyulladás átterjed a szomszédos szívburokra (korai pericarditis, pericarditis epistenocardia). Ritkábban a szívburok hetekkel a szívinfarktus után begyullad (Dressler-szindróma, késői pericarditis).

Ha a gyulladás során fehér-sárgás fibrinbevonatok képződnek (hasonlóan a bezáródáskor bekövetkező horzsoláshoz), azt fibrines akut pericarditisnek nevezik.

Egyes esetekben a szívburokgyulladás véres, például szívműtét eredményeként, szívinfarktus után vagy tuberkulózis esetén. A szívburokba növő daganatok vagy áttétek véres gyulladást is okozhatnak.

Krónikus pericarditis

A krónikus szívburokgyulladás gyakran akkor alakul ki, ha az akut pericarditis nem gyógyul teljesen (a kezelés ellenére), és folyamatosan fellángol. Az, hogy a beteg mennyi ideig beteg pericarditisben, természetesen egyéni különbségekből adódik. Általában azonban egy-három héten belül meggyógyul. Ebben az esetben nem krónikus formáról van szó.

Ha viszont a pericarditis több mint három hónapig fennáll, akkor krónikus szívburokgyulladásnak nevezik. Akut anamnézis nélkül is kialakulhat. Például a tuberkulózis, a reumás betegségek, egyes gyógyszerek, vagy akár az orvosi sugárzás (például tüdődaganat esetén) krónikus szívburokgyulladást okozhat.

Páncélozott szív (konstriktív szívburokgyulladás)

Perimyocarditis

Mivel a szívburok a szívizomhoz közel helyezkedik el, néha mindkét struktúra egyidejűleg gyulladt. Orvosi értelemben ezt perimyocarditisnek nevezik. Nem olyan könnyű megkülönböztetni a pericarditist (a szívburok gyulladását) a perimyocarditistől (a szívizom gyulladása). Ez azonban nem kötelező, mivel a kezelés gyakran nem változik. Ezt azonban a kórházban végzik, mivel megnő a szövődmények kockázata.

Pericarditis: tünetek

Az akut szívburokgyulladás tipikus tünetei a szegycsont mögötti fájdalom (retrosternális fájdalom) vagy az egész mellkasban. A fájdalom a nyakba, a hátba vagy a bal karba is kisugározhat, és belégzéssel, köhögéssel, nyeléssel vagy helyzetváltoztatással fokozódik. Az akut pericarditisben szenvedők gyakran lázasak is.

Egyes esetekben a szívverés felgyorsul (tachycardia). Szívritmuszavar és szívbotlás érzése is előfordul pericarditis esetén. Az állapot súlyosságától függően légszomj és mellkasi szorító érzés léphet fel. Hasonló tünetek jelentkezhetnek mellhártyagyulladással járó tüdőgyulladásban, tüdőösszeomlásban (pneumothorax), vagy különösen akut miokardiális infarktusban.

Mindig azonnal tisztázni kell az akut mellkasi fájdalom okát!

A kezdettől fogva krónikus pericarditis esetén a tünetek általában fokozatosan alakulnak ki. Ezért gyakran hosszú ideig észrevétlen marad. Az általános gyulladásos tünetek, mint például a tompaság és a csökkent teljesítmény mellett a szívelégtelenség tünetei is előfordulhatnak, mivel a szívburok hegesedése és megvastagodása előrehalad.

• Felgyorsult szívverés és laposabb pulzus
• Légszomj fizikai erőfeszítés során (később nyugalomban is)
• Köhögés
• torlódásos (láthatóan kiálló) nyaki vénák
• Vízvisszatartás (ödéma)
• „Paradox pulzus” (pulsus paradoxus = a szisztolés, azaz a felső vérnyomás értékének több mint 10 Hgmm-es csökkenése belégzéskor)

A perikardiális tamponád szövődményei

A perikardiális tamponád a szívburokgyulladás életveszélyes szövődménye. Akkor fordul elő, ha nagy mennyiségű vér, genny és/vagy gyulladásos folyadék gyorsan felhalmozódik a szívburokban. Mivel a szívburok nem tágítható, a folyadékgyülem összehúzza a szívizmot, és a szívkamrák nem tudnak megfelelően kitágulni.

Ennek eredményeként kevesebb vér pumpálódik a tüdőbe (a jobb kamrából) vagy a szisztémás keringésbe (a bal kamrából). Csökken a vérnyomás, és a szív összeszorul. Ezenkívül a vér visszafolyik a vénákba, ami a kiemelkedő nyaki vénákban látható.

A szenvedőknek légzési nehézségei vannak, hirtelen sápadtnak és izzadnak. A keringés összeomolhat. A perikardiális tamponád akutan életveszélyes, és azonnal kezelni kell.

Pericarditis: tünetek a nőknél a terhesség alatt.

A pericarditis tünetei nem különböznek a férfiak és a nők körében. Speciális jellemzők a nőknél alapvetően csak a terhesség alatt jelentkeznek.

A szív nagyobb igénybevételnek van kitéve a terhesség alatt. Hiszen most már legalább két ember vérét kellene szállítania. A terhesség utolsó trimeszterében ezért gyakran találnak egy úgynevezett hydropericardiumot. A hydropericardium egy kis effúzió, amely a terhes nők körülbelül 40 százalékánál fordul elő a hatodik hónap után.

Terhesség alatti pericarditis is lehetséges. A kezelés azonban alig különbözik a nem terhes betegek terápiájától. Az alkalmazott gyógyszereket azonban ellenőrzik, hogy terhesség alatti használatra engedélyezettek-e. Ezért itt eltérések lehetnek.

Visszatérő vagy krónikus szívburokgyulladásban szenvedő betegeknél a legjobb úgy megtervezni a terhességet, hogy az olyan időszakra essen, amikor a tünetek kevésbé súlyosak.

Pericarditis: kezelés

Mivel a szívburokgyulladásnak a betegtől függően különböző kiváltó okai vannak, nem könnyű megválaszolni azt a kérdést, hogy mit kell tenni a szívburokgyulladással. A terápia mindig az egyéni okoktól függ.

Szívburokgyulladás esetén az első intézkedés a fizikai pihenés a szív megkönnyebbülése érdekében. A szívburokgyulladást általában ambulánsan kezelik. A betegeknek nem kell a kórházban maradniuk. Ezután gyulladáscsökkentő gyógyszereket kapnak, például NSAID-okat (nem szteroid gyulladáscsökkentőket), például ibuprofént, ASA-t vagy akár kolchicint. Vírusellenes gyógyszereket nem alkalmaznak (vagy csak egyedi esetekben).

Bizonyos esetekben azonban bizonyos körülmények növelik a pericarditis bonyolult lefolyásának kockázatát. Ilyen esetekben a betegeket kórházban kezelik. A kockázati tényezők közé tartozik például a 38 fok feletti láz vagy a nagy szívburok effúzió.

Ha a szívburokgyulladás konkrét oka ismert, az határozza meg a további kezelést (oki terápia):

Bakteriális fertőzésekre antibiotikumokat írnak fel. Gyakran infúzió formájában adják be, hogy jobban működjenek.

Gombás fertőzések esetén gombaellenes szereket, úgynevezett antimikotikumokat használnak. Ezeket gyakran rövid infúzióként is adják.

Ha a szívburokgyulladás oka a veseelégtelenség, a vért dialízissel meg kell tisztítani.

A kezelés sikerét a szív rendszeres ultrahangos vizsgálata követi nyomon. A szívburok megvastagodásával és hegesedésével járó krónikus szívburokgyulladás (páncélozott szív) esetén a szívburkot (részben) el kell távolítani egy nyitott mellkasi műtéttel, amelyet pericardiectomiának neveznek.

Nincsenek otthoni gyógymódok, amelyek segítenek a szívburokgyulladásban vagy enyhítik a tüneteket. Az egyetlen dolog, ami igazán segít, az a fizikai pihenés.

Perikardiális tamponád kezelése

A perikardiális tamponádról akkor beszélünk, amikor annyi folyadék gyűlik össze a szívburokban, hogy a szívműködés károsodik. Életveszélyes, és azonnal kezelni kell. Ebből a célból ultrahangos vezérléssel (szonográfiával) tűvel a mellkason keresztül kívülről átszúrják a szívburkot, majd az effúziós folyadékot kiszívják. Az érintett személyt ezután szorosan ultrahangos megfigyelés alatt kell tartani, hogy korai stádiumban észleljék az effúziós folyadék vagy vér szivárgását.

Pericarditis: lefolyás és prognózis

A pericarditis súlyos betegség. A szívizomra (perimyocarditis) vagy az egész szívre (panicarditis) terjedhet. Az időnként kialakuló effúzió (savas folyadék, genny vagy vér) veszélyesen összehúzhatja a szívizmot. Ha korán felismerik a szívburokgyulladást, és kezelik annak okait és következményeit, következmények nélkül gyógyulhat. Ha nem kezelik, a szívburokgyulladás súlyos szövődményei (páncélozott szív és perikardiális tamponád) miatt életveszélyes állapot.

Pericarditis: vizsgálatok és diagnózis

Ha szívburokgyulladás gyanúja merül fel, a legtöbb esetben az érintett egyéneket kardiológiai szakrendelésre utalják. A kardiológus először a kórelőzményre kérdez rá:

• Mióta vannak jelen a tünetek?
• Fokoztak a tünetek, vagy új tünetek jelentkeztek?
• Úgy érzi, kevésbé tud megbirkózni a fizikai megterheléssel?
• Lázas-e – és ha igen, mióta?
• Volt-e fertőzése az elmúlt hetekben – különösen a légúti?
• Változik a mellkasi fájdalma, amikor lélegzik vagy lefekszik?
• Volt-e korábban szívbetegsége, panasza?
• Van-e ismert reumája vagy más immunrendszeri betegsége?
• Milyen gyógyszereket szed?

Vérmintát vesznek a gyulladás vagy fertőzés tipikus markereinek keresésére. Ezért, ha szívburokgyulladás gyanúja merül fel, a következő vérértékek érdekesek:

• Gyorsított eritrocita ülepedési sebesség
• Megnövelt CRP érték
• A fehérvérsejtek számának növekedése (baktériumok vagy gombák esetében leukocitózis, vírusok esetén limfocitózis)
• Baktériumok kimutatása vérkultúrában
• Megnövekedett szívenzim értékek (CK-MB, troponin T)
• Emelkedett úgynevezett rheumatoid faktorok

Ezt követően különféle műszeres vizsgálatok igazolják a pericarditis gyanúját:

• EKG: Szívburokgyulladás esetén az EKG kóros ST-elevációt, laposabb vagy negatív T-hullámokat, illetve pericardialis effúzió esetén összességében csökkent ütéseket (alacsony feszültség) mutat. Így lehet kimutatni a szívburokgyulladást az EKG-n.
• Echokardiográfia („szív ultrahang”) az effúzió kimutatására.
• A mellkas röntgenvizsgálata („röntgen mellkas”, csak a megnagyobbodott szívárnyék miatti nagy effúziókat mutatja)
• Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy számítógépes tomográfia (CT) a szívburok falának és a meglévő folyadékgyülem megjelenítéséhez
• Pericardiocentesis (ha effúzió van jelen) a szív tehermentesítésére, állapotának felmérésére és a kórokozó kimutatására

Pericarditis: okok és kockázati tényezők

Más állapotok vagy kezelések azonban pericarditist is okozhatnak. Ezek tartalmazzák:

• Veseelégtelenség emelkedett húgysavszinttel a vérben.
• Autoimmun betegségek és reumás betegségek
• Anyagcserezavarok (hypothyreosis vagy hypercholesterinaemia)
• A szívroham következményei
• Szívműtétek (postcardiotomia szindróma)
• Daganatos betegségek
• Sugárkezelés

A stressz okozta szívburokgyulladás a mindennapi gyógyászatban nem ismert. A stressz azonban növelheti a szívroham kockázatát. Ez aztán egyes betegeknél szívburokgyulladássá alakul. Ilyen esetben a szívburokgyulladás tehát csak másodlagos – de nem közvetlenül – a stressz és a pszichés nyomás hatására.