Szinonimák tágabb értelemben
A testtartási és mozgásszervi betegségek
Történelem
Az ortopédia szó a görög „orthos” szóból származik, és az emberi lény egyenes járását jelenti. Eredetileg az „Orthos” szót olyan biomechanikai szempontok leírására is használták, mint az erő tengelyei. A „gyermekgyógyászat” minden bizonnyal a görög „pedas” szóból származik.
A „Pedas” az immobilizációt jelenti, amely az ókorban elengedhetetlen terápiás elv. Az ortopédia kifejezést először 1741-ben használták külön külön tantárgy létrehozásával. Különböző kezelési lehetőségeket, például kiropraktikus manuális terápiát, mozgásterápiát, természetgyógyászatot és a mozgásszervi rendszer műtéti intézkedéseit egyesítették egy különlegességgé
Mire szolgál az ortopédia?
Az ortopédia a csontok, ízületek, izmok, inak, szalagok, bursae, hajók és a idegek. Ez egy betegség, és bármely életkorban előfordulhat. Ez azt jelenti, hogy születés előtti (genetikai), születéskori (például megtört) károsodásnak hangzik kulcscsont) vagy leggyakrabban születés után.
Ide tartoznak a növekedési fázis betegségei, de túlterhelés, kopás (arthrosis), az öregedés és az akut sérülések. Az ortopédiai terápia alapelvei a fizikai törvények, amelyek egy biológiai organizmusban érvényesek. Ez azt jelenti, hogy a technikai-mechanikus gondolkodást össze kell kapcsolni a test biológiai öngyógyításával, és terápiára kell felhasználni.
Meg kell jegyezni, hogy a biológiai folyamatok fizikai hatása kedvező módon megváltoztatható. Erre példa a veleszületett csípő dysplasia (az acetabuláris tető nem megfelelő érése csípőizület a csecsemőben), amely mértékének megfelelően teljes fizikai gyógyítással egyszerű fizikai intézkedésekkel, például széles betakarással vagy terpesztőnadrág alkalmazásával érhető el. Ha az építési terv figyelmen kívül hagyja ezt a „hibát”, akkor azt nem lehet kijavítani.
Hip dysplasia egy életen át fennmarad; éles másodlagos problémák, például csípő arthrosis (coxarthrosis) fordulnak elő. Az ortopédia célja tehát a egyensúly fizikai erők, figyelembe véve a biológiai funkciókat. Magát a betegséget nem szabad elszigetelten szemlélni.
Egy ízület problémája, amelyet mozgása korlátoz fájdalom mindig a szomszédosakat érinti ízületek. Ezeknek kompenzálniuk kell a mozgáshiányt, és túlterhelhetők is. Fájdalom a környező izmok megkeményedéséhez vezet.
A tartós feszültség problémákat okoz az inak rögzítésében, a kapszulákban és az ínszalagokban. Továbbá a betegség mentális feldolgozása meghatározó szerepet játszik. Különösen a fájdalom a feldolgozást az elme megváltoztatja. Ezért az ortopéd betegségeket soha nem szabad a biomechanika tiszta problémájának tekinteni. Tartós terápiás előny csak akkor érhető el, ha a holisztikus terápiás megközelítéseket figyelembe vesszük.
