Rövid áttekintés
- Tünetek: Attól függően, hogy mely mitokondriális fehérjék módosulnak és milyen súlyosak: izomgyengeség, anyagcserezavarok, például cukorbetegség, görcsrohamok, vakság.
- Okok és kockázati tényezők: változások (mutációk) a sejterőművekben a metabolikus folyamatokban részt vevő fehérjék génjeiben, akár anyai öröklődés, akár új mutáció révén
- Diagnózis: Anamnézis, korábbi családi anamnézis, fizikális vizsgálatok, vérvétel, izomsejt biopszia, genetikai elemzés
- Kezelés: Csak a tünetek kezelése lehetséges, gyógyítása a jelenlegi kutatások szerint nem lehetséges; gyógyszeres kezelés, diéták, fizioterápia, munkaterápia vagy logopédia (a tünetektől függően)
- Prognózis: Minél korábban jelentkezik a betegség, általában annál súlyosabb és súlyosabb a lefolyás; a várható élettartam és életminőség jelentősen javítható célzott terápiával
Mi a mitokondriopátia?
Mik azok a mitokondriumok?
Ezeket az apró „sejtszervecskéket” a „sejt erőműveiként” is ismerik. Szinte minden emberi sejtben megtalálhatók. Metabolikus folyamatok zajlanak le bennük, például az úgynevezett légzési lánc. Ezzel a folyamattal a szervezet a szervezet energiájának körülbelül 90 százalékát például cukorból (glükózból) vagy zsírsavakból szerzi be.
Mitochondriopathiában a légzési láncban részt vevő fehérjék nem működnek. Ezért viszonylag kevés energiát kapunk. Ennek oka a genetikai anyag megváltozása (mutáció). Ez elsősorban a sok energiát igénylő szerveket érinti. Ezek közé tartozik az agy vagy a szemizmok.
Előfordulás és gyakoriság
A mitochondriopathia első tünetei gyermek- és serdülőkorban, néha korai felnőttkorban jelentkeznek. Becslések szerint 100,000 XNUMX emberből körülbelül tizenkettő szenved mitochondriopathiában.
Mi a tünetek?
A tünetek szerint a mitochondriopathiákat különböző szindrómákra osztják. A szindróma szó a betegség olyan jeleire utal, amelyek egyidejűleg jelentkeznek, és egymással összefüggenek.
A különböző mitochondriopathiában szenvedő betegek gyakori tünetei a következők:
- Alacsony termetű
- Edzés okozta izomgyengeség
- Szemizom bénulás
- Diabetes mellitus
- Görcsrohamok (epilepszia)
Az alább felsorolt szindrómák a lehetséges mitochondriopathiáknak csak egy részét képviselik, de más szindrómák ritkábban fordulnak elő.
MELAS szindróma
A „MELAS” rövidítés a „mitokondriális encephalopathiát, tejsavas acidózist és stroke-szerű epizódokat jelenti”. MELAS-szindrómában a betegek görcsrohamoktól és demenciától szenvednek. Az encephalopathia az agy betegségeit írja le. A tejsavas acidózis („tejsavas acidózis”) akkor fordul elő, amikor a szervezetnek sok energiát kell biztosítania anélkül, hogy a mitokondriumok légzőlánca együttműködne.
MERRF szindróma
A „MERRF” mozaikszó a „Mioclonus Epilepsy with Ragged-Red Fibers” rövidítése. A myoclonust az orvosok akaratlan izomrángásnak nevezik. A „vörös rongyos rostok” duzzadt mitokondriumokkal rendelkező izomsejteket írnak le, amelyeket a patológusok a mikroszkóp alatt vett szövetmintában találnak egy ilyen típusú mitochondriopathiában. A betegek gyakran szenvednek mozgás- és egyensúlyzavartól, tüneteikben általában a súlyos epilepszia áll az élen.
Kearns-Syre szindróma
A mitochondriopathia ezen formájában a betegek elsősorban szemkárosodást szenvednek, például a szemizmok bénulását vagy a retina elváltozásait. A szívizom károsodása is gyakrabban fordul elő. Ezeknél a betegeknél fontos a rendszeres kardiológus vizsgálat.
Sok érintettnél a hormonháztartás megbomlik, ami olyan betegségek formájában nyilvánul meg, mint a diabetes mellitus vagy a pajzsmirigy alulműködése.
LHON
Mennyi a várható élettartam mitochondriopathiában?
Az érintettek várható élettartama és életminősége minden esetre igazodó optimális terápiával javítható. Az, hogy és melyik terápia segít-e a mitochondriopathiában, nagyon változó az egyes betegeknél, és folyamatos szakorvosi ellátást igényel.
Mivel a szindrómák meglehetősen eltérőek, és az enyhétől a súlyosig terjednek, nincs általános megállapítás az érintettek várható élettartamáról.
Okai és kockázati tényezők
A mitokondrium változásai mint ok
A „sejterőművekben”, a mitokondriumokban számos anyagcsere-folyamat játszódik le, amelyek többsége a sejt cukorból vagy zsírból történő energiaellátását szolgálja.
Ezeknek a fehérjéknek a felépítése és formálása a génekben, a sejt genetikai anyagában, és túlnyomórészt a genetikai anyag azon részein tárolódik, amelyek csak a mitokondriumokban vannak jelen. Ha ezeknek a fehérjéknek a génjei sérülnek (mutációk), a fehérjék egyáltalán nem termelődnek, vagy hibásan épülnek fel. Ez megfelelő hatással van a funkciójukra.
Az összetett anyagcsere-folyamatok, például a légzési lánc ilyenkor nem működnek megfelelően, az energiaellátás megzavarodik. Ennek megfelelően a mitochondriopathia hatásai elsősorban a sok energiát igénylő szerveket érintik. Ide tartozik például az agy, a szemizmok vagy a vázizmok.
Időközben a tudomány több mint 1700 gént azonosított a sejtmagban, amelyek szerepet játszanak a mitokondriumokban. Ezek közül több mint 300 valószínűleg különféle mitochondriopathiákkal kapcsolatos.
Hogyan jönnek létre a változások
Ha öröklődik, a mutáció általában az anyától származik. Mivel a petesejt megtermékenyítése során az apai spermiumból származó mitokondriumok lebomlanak, a gyermek összes mitokondriuma később általában a petesejtből származik.
Ezenkívül a petesejtben számos, eltérő genetikai információval rendelkező mitokondrium található, amelyek néha csak részlegesen mutálódnak (heteroplazma). Egy petesejtekben több százezer mitokondrium található. Az embrió fejlődése során a mitokondriumok szétoszlanak a különböző sejtek között, és csak ezután duplikálódnak.
Ezért attól függően, hogy a petesejt hány mitokondriuma változott meg, és mely szervekben vannak jelen a gyermekben – és mely fehérjék érintettek – különböző tünetek és szervi érintettség lehetséges.
Vizsgálatok és diagnózis
Mitochondriopathia: A diagnózis első lépései
A „mitochondriopathia” diagnózisának felállításához kezelőorvosa először részletesen megkérdezi Önt a kórtörténetéről (anamnéziséről). Ennek során többek között a következő kérdéseket fogja feltenni Önnek:
- Mikor jelentkeztek először a tünetek?
- Erősebbek a tünetek terhelés hatására?
- Érez izomfájdalmat?
- Előfordulnak epilepsziás rohamok?
- Családtagjai közül valaki szenved hasonló tünetektől?
- Van-e örökletes betegség a családjában?
Az orvos csak akkor végez további vizsgálatokat, ha a tünetek igazolják a mitochondriopathia gyanúját. Ezekre nagy valószínűséggel erre szakosodott központokban kerül sor.
A szemész szemvizsgálatot végez, és értékeli a szem hátsó részét. Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) használható az agy károsodásának kimutatására.
A továbbiakban rendszerint rendszeresen meghatározzák a szervezetben a hormonok koncentrációját, mivel a mitochondriopathiában szenvedő betegek gyakran szenvednek olyan hormonális betegségekben, mint a diabetes mellitus vagy a „hyperparathyreosis” (mellékpajzsmirigy betegség).
Új diagnosztikai módszerek
A mitochondriopathia megbízhatóan diagnosztizálható, ha az orvos helyi érzéstelenítésben szövetmintát vesz az izomból (izombiopszia). A patológus ezután mikroszkóp alatt megvizsgálja a mintát, és sok esetben jellegzetes elváltozásokat lát a mitokondriumokban.
Az izomsejtek mintájából származó genetikai anyag (DNS) molekuláris biológiai elemzésével a mutációk láthatóvá válnak. Ez a módszer időközben felértékelődött.
Segítség egy humán genetikai tanácsadó központban
Az érintett személyek családjai számára a diagnózis felállítását követően egy humángenetikai tanácsadó központban állnak rendelkezésre tanácsok. Ott meghatározzák a pontos mutációt, és családfát készítenek. Ily módon lehetségessé válhat más érintett egyének azonosítása, valamint a lehetséges utódok öröklésének kockázatának becslése.
Kezelés
A mitochondriopathia nem gyógyítható. A kezelés célja a tünetek enyhítése és az esetleges szövődmények megelőzése (tüneti terápia). Attól függően, hogy a beteg melyik szindrómában szenved, és mely tünetek állnak a középpontban, az orvos módosítja a kezelést.
Azonban ahogy a tudomány egyre jobban megérti a különböző mitochondriopathiák okait és összefüggéseit, egyre több új megközelítés létezik a kezelésre. A piacon jelenleg van egy kifejezetten LHON-szindróma kezelésére szolgáló gyógyszer, az úgynevezett idebenon.
Gyógyszeres kezelési lehetőségek
Más gyógyszerek (antikonvulzív szerek) hatnak a rohamok ellen (például epilepsziában), és sok esetben megakadályozzák a roham kiújulását. Hasznos lehet például a karbamazepin vagy a lamotrigin. A valproát epilepszia elleni gyógyszer súlyos mellékhatásai miatt nem alkalmas mitochondriopathia kezelésére.
Mozgászavarok esetén az orvos gyakran dopamint ír fel izommerevségre, vagy botulinum toxint a fokozott izomaktivitásra. A stroke-szerű epizódokat általában kortizonnal kezelik.
Egyéb kezelési lehetőségek
Mindenekelőtt az állóképességi sportok, például a futás vagy a kerékpározás hasznosak. Fontos, hogy a mitochondriopathiában szenvedő betegek a maximális stresszhatár alatt maradjanak edzés közben.
A zsír- és szénhidrátszegény étrend (= ketogén) sok esetben segít a fellépő epilepszia stabilizálásában. Ennek során az érintett személynek elegendő mennyiségű kalóriát kell fogyasztania.
Az izomzat működésének javítására fizikoterápiát, munkaterápiát, valamint logopédiai terápiát alkalmaznak.
A betegség lefolyása és prognózisa
A mitochondriopathia első tünetei általában serdülőkorban vagy korai felnőttkorban jelentkeznek, a szindrómától függően. A mutáció(k) súlyosságától és típusától függően azonban a csecsemők is érintettek.
Minél korábban megbetegednek a gyerekek, a mitochondriopathia általában annál gyorsabban fejlődik. Ezenkívül a tünetek gyakran súlyosabbak, mint azoknál a betegeknél, akiknél a betegség később alakul ki. Náluk a betegség általában lassabban és enyhébb tünetekkel halad előre. Azonban gyors és súlyos lefolyások is lehetségesek fiatal felnőtteknél.
A kutatás jelenlegi állása szerint a mitochondriopathia nem gyógyítható. A prognózis attól függ, hogy milyen korán jelentkeznek az első tünetek, milyen gyorsan fejlődik a betegség, és milyen súlyosak a rohamok.
Ahogy az új génszekvenálási módszerek javítják a különböző mitochondriopathiák okainak megértését, egyre specifikusabb terápiák válnak elérhetővé. Egy specifikus gyógyszert (idebenont) már jóváhagytak az LHON-ra, és az eddigi vizsgálatok kimutatták, hogy képes megőrizni az érintettek látását.
