Mirhafa: Egészségügyi előnyök, gyógyászati ​​felhasználások, mellékhatások

Mirha (Észak) Kelet-Afrikában őshonos Arábiában, elsősorban a növény Szomáliából, Eritreaból, Szudánból, Jemenből és Abessziniából származik. A kábítószert ezekből az országokból is importálják.

Mirha a gyógynövényekben

In gyógynövény, az ínygyanta mirha használt. Ez spontán vagy sérülés után árad a kéregből, majd megkeményedik a levegőben. Míg a kéreg pontozása miatt a gyanta gyorsabban kijön, a minősége is csökken.

Mirha: a növény jellemzői

A Commiphora nem minden faj alkalmas a növények kinyerésére mirha. Alkalmasak a legfeljebb 3 m magas cserjék és a kis fák, nagy, éles tövisekkel és szőrtelen, fogazott levelekkel. A levelek általában háromfogúak és váltakoznak.

Ezenkívül a növény rózsaszínű és sárga virágokat hordoz, amelyek végső panikákban helyezkednek el, és körülbelül 12 mm hosszú, csőrös gyümölcsöket.

A mirha gyanta gyógyszerként

A szárított mirha szabálytalanul lekerekített szemek és különböző méretű csomók formájában jelenik meg. A csomók színe a sötéttől a feketésbarnától a sötét narancssárgáig, a sárgáig és színtelenig változik.

Mirha szaga és íze

A mirha fanyar, aromás szagot áraszt. A gyanta keserű és karcos íze van, és rágáskor a fogakhoz tapad.