Rövid áttekintés
- Mi az a melioidózis? A melioidosis egy bakteriális betegség, amely főként trópusi és szubtrópusi régiókban fordul elő. Az orvosok pszeudokoromnak vagy Whitmore-kórnak is nevezik. Az európaiak számára utazási és trópusi betegségként fontos.
- Tünetek: A betegség lefolyásától függően a klinikai kép a tünetek teljes hiányától az életveszélyes vérmérgezésig terjed. Az első jelek általában a láz, a bőr fertőzései csomóképződéssel és/vagy tüdőproblémák.
- Okok: Burkholderia pseudomallei baktériummal való fertőzés
- Diagnosztika: A kórokozó kimutatása (bőrsebekből, nyálkahártyákból, vérből vagy vizeletből), antitestek kimutatása a vérben, számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás a belső szervek tályogainak kimutatására
- Kezelés: Több hétig vagy hónapig tartó antibiotikumok, tályogok műtéti eltávolítása
- Megelőzés: Általános higiéniai intézkedések, bőrsebek kezelése, védőoltás nem lehetséges
Mi az a melioidózis?
A pszeudokorom kifejezés a takonykórhoz, az egypatás állatok Burkholderia mallei baktérium által okozott betegségéhez való hasonlóságra utal.
Eloszlás és gyakoriság
Európában csak kivételes esetekben fordul elő melioidosis. Leginkább utazók fertőződnek meg a trópusi és szubtrópusi régiókban, és importálják a kórokozót. A fő elterjedési területek Délkelet-Ázsia (főleg Thaiföld), Szingapúr és Észak-Ausztrália. A baktériumot esetenként Indiában, Kínában, Tajvanon, valamint Észak- és Dél-Amerikában is kimutatták.
Az emberen kívül a házi- és vadon élő állatok, valamint a rágcsálók is megbetegednek a melioidózisban, ezért a betegség zoonózisnak minősül. Ezek olyan betegségek, amelyek állatról emberre terjednek (és fordítva).
Mik a melioidózis tünetei?
A fellépő tünetek személyenként változnak. A tünetek köre a teljes tünetmentességtől az életveszélyes vérmérgezésig terjed.
Az akut melioidózis tünetei
Bőr: Ha a kórokozó apró sebeken keresztül behatol a bőrbe, ezen a helyen néhány napon belül lokális, gennyes bőrfertőzés lép fel, és egy kis bőrcsomó is kialakul. A fertőzés helyének közelében lévő nyirokcsomók megnagyobbodnak. Az érintettek lázasak és rosszul érzik magukat. Egyes betegeknél a bőrfertőzés „általánosított formává” fejlődik, amely az egész szervezetet érinti, és életveszélyes is lehet.
A tüdőfertőzés jelei a
- láz
- Termékeny köhögés részben véres köpettel
- Gyors légzés
Generalizált forma: A generalizált melioidózis a betegség legsúlyosabb formája. Bőrből és tüdőből egyaránt fejlődik. A baktériumok bejutnak a véráramba, és az egész testben eloszlanak. Az orvosok ezt vérmérgezésnek vagy szepszisnek nevezik, amely a kezelés ellenére gyakran végzetes a melioidosisos betegeknél.
A szervezet védekező reakciójaként a baktériumokkal szemben a tüdőben, a májban és a lépben, az urogenitális traktusban, a zsírszövetben és az ízületekben tályogok képződnek.
A krónikus melioidózis tünetei
Lehetséges tünetek a következők
- láz
- éjjeli izzadás
- fogyás
- fájdalmak
Okok és kockázati tényezők
A melioidózis oka a „Burkholderia pseudomallei” baktérium által okozott fertőzés. Nedves talajban, sárban, tavakban és rizsföldeken előfordul, és rendkívül ellenálló: a kórokozó hónapokig túlél nedves helyen.
Ha a baktérium bejut a szervezetbe, súlyos károsodást okozhat. Ezt a baktérium által termelt toxinok (exotoxinok) és enzimek (nekrotizáló proteáz) okozzák. Ez utóbbiak a tályogok kiváltó okai, amelyek potenciálisan minden szervben kialakulhatnak.
Hogyan történik a fertőzés?
Emberről emberre történő terjedés lehetséges, de csak elszigetelt esetekben írták le. Ugyanez vonatkozik a fertőzött állatokra is: a házi- és vadon élő állatok, valamint a rágcsálók potenciális, de ritka hordozók, ha közeli érintkezésbe kerülnek emberrel.
Kockázati tényezők
A melioidózis fő kockázati tényezője az olyan területekre való utazás, ahol a kórokozó elterjedt, különösen Délkelet-Ázsiában és Észak-Ausztráliában.
Különösen veszélyeztetettek azok is, akik szakmai okokból érintkeznek a kórokozóval. Ide tartoznak az állatorvosok, a vágóhídi személyzet és a laboratóriumi alkalmazottak.
Mit csinál az orvos?
A melioidózis diagnózisa gyakran nehéz, mivel a betegség gyakran csak hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel a veszélyeztetett területen való tartózkodás után tör ki.
Kórokozók kimutatása
Antitest detektálás
A diagnózis megerősítésére további vizsgálatot végeznek: az orvos megvizsgálja, hogy található-e a vérben a kórokozó elleni antitest. Ezek azt bizonyítják, hogy Burkholderia pseudomallei fertőzés már megtörtént.
További vizsgálatok
A testen belüli tályogok kimutatása érdekében az orvos általában további vizsgálatokat végez. Erre alkalmas a mellkas, a has és a medence komputertomográfiája (CT), valamint a fej mágneses rezonancia képalkotása (MRI).
Hogyan kezelik a melioidózist?
Gyógyszer
A melioidózis kezelésében az antibiotikumok a választott gyógyszerek: A kezelés (kezdőterápia) első két-nyolc hetében a beteg a vénán keresztül kapja a ceftazidimot vagy a meropenem hatóanyagot. Ezután az orvos további három-hat hónapra antibiotikumot ír fel, amelyet a beteg szájon át szed (pl. tabletta formájában). Alkalmas hatóanyagok a trimetoprim/szulfametoxazol, a doxiciklin vagy az amoxicillin/klavulánsav. Az orvosok ezt a második kezelési fázist eradikációs terápiának nevezik.
A kezelés ellenére a láz a melioidózisban jellemzően csak átlagosan kilenc nap múlva szűnik meg!
Sebészet
A betegség lefolyása és prognózisa
A legtöbb esetben (90 százalékban) a melioidosis akut, az esetek 10 százalékában krónikus lefolyású.
Az akut melioidózis életveszélyes. Ha a baktériumok bejutnak a véráramba, az vérmérgezéshez (szepszishez) vezet, amely 24-48 órán belül halálos kimenetelű, az esetek akár 40 százalékában, ha nem kezelik. Különösen veszélyeztetettek azok az emberek, akiknek már meglévő betegségei vannak, például cukorbetegek, legyengült immunrendszerű vagy krónikus betegek. Megfelelő antibiotikus kezeléssel a betegek több mint 90 százaléka túléli.
Megelőzés
A melioidózis megelőzésének lehetőségei az általános higiéniai intézkedésekre korlátozódnak. Nincs oltás.
Mivel a kórokozó széles körben elterjedt a vízben és a talajban, a veszélyeztetett területeken utazóknak oda kell figyelniük a személyes higiéniára és a higiénikus ételkészítésre. Fontos a bőrsebek gondos tisztítása és fertőtlenítése is.
