Leishmaniasis: Leírás
A leishmaniasis különösen elterjedt a trópusi-szubtrópusi régiókban. Ebben az országban a leishmaniasis ritka; az előforduló esetek általában a trópusi országokból hazatérő utazókat érintik.
A klímaváltozás hatására a paraziták melegkedvelő vektorai – a homoki legyek – egyre inkább terjednek a Földközi-tenger térségéből az északibb vidékekre. Például a Phlebotomus mascitii faj Németország, Ausztria és Svájc egyes régióiban már megtalálható.
Az emberben előforduló leishmaniasis a test különböző részeit, például a bőrt vagy a belső szerveket érintheti, a betegség formájától függően. Ennek megfelelően a betegség három fő formáját különböztetjük meg:
- zsigeri leishmaniasis: más néven kala-azar („fekete betegség”). Itt a bőrt és a belső szerveket megfertőzhetik a paraziták, például a L. donovani ("régi világ" faj) vagy a L. amazonensis ("újvilági" faj).
Különösen a zsigeri leishmaniasis gyakran a HIV-fertőzés egyidejű fertőzése.
Leishmaniasis: Előfordulás
A bőrleishmaniasis fő elterjedési területei közé tartozik a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Afrika (a „régi világ” bőrleishmaniasisa), valamint Közép- és Dél-Amerika, például Brazília (az „újvilág” bőrleishmaniasisa).
A legtöbb zsigeri leishmaniasis Brazíliában, Kelet-Afrikában (pl. Kenya) és Indiában figyelhető meg.
Leishmaniasis: tünetek
A leishmaniasis tünetei emberekben nagyon eltérőek lehetnek – először is a bőrön, a nyálkahártyán vagy a zsigerien.
Bőr leishmaniasis
A bőr leishmaniasisában bőrelváltozások alakulnak ki. Hogy ezek hogyan néznek ki részletesen, az elsősorban attól függ, hogy melyik Leishmania faj felelős, és mennyire erős a beteg immunvédelme.
A fekély enyhén megemelkedett, vöröses peremmel rendelkezik, amely egy „krátert” zár be – gyakran kérges bevonat borítja. Néha az ilyen fekélyek szárazak, például Leishmania tropica fertőzés esetén. Ezzel szemben az L. major nedves (exudatív) bőrelváltozásokat okozhat – azokat, amelyekből folyadék szivárog.
Az egyes leishmaniák (például L. mexicana és L. amazonensis) fertőzése egyes betegeknél diffúz bőrleishmaniasis formájában jelentkezik: mivel az immunrendszer nem „reagál” a kórokozókra (anergia), könnyen terjedhetnek. Ennek következtében szinte az egész testen (kivéve a kézfejen, a talpon és a fejbőrön) csomós, de nem fekélyes bőrelváltozások képződnek. Ezenkívül a betegek rossz általános állapotúak.
Visceralis leishmaniasis (Kala-Azar)
A zsigeri leishmaniasis a betegség legveszélyesebb formája, amely a bőrön kívül a májat, a lépet, a csontvelőt és a nyirokcsomókat is érinti. A betegség szubakut (kevésbé súlyos) és krónikus lehet.
Ha nem kezelik, a zsigeri leishmaniasis általában végzetes.
A túlélő betegeknél egy-három év elteltével alakulhat ki a Kala Azar utáni dermális leishmaniasis (PKDL). Ez halvány vagy vöröses foltok megjelenésével jár az arcon vagy a testen, amelyek papulákká és csomókká alakulnak. A megjelenés gyakran a leprára emlékeztet.
Nyálkahártya-leishmaniasis
Az érintett szövet (nyálkahártya, később porc és csont is) elpusztulhat: Ez gyakran az orrsövénynél kezdődik, és más struktúrákkal is folytatódhat. A szövetpusztulás például oda vezethet, hogy az érintett személyek már nem tudnak nyelni. Ez megnehezíti az evést, ami miatt a beteg sokat fogyhat (cachexia).
Leishmaniasis: Okok és kockázati tényezők
A leishmaniasis fertőző betegséget a Leishmania nemzetségbe tartozó paraziták okozzák:
- zsigeri leishmaniasis: pl. L. donovani, L. infantum
- mucocutan leishmaniasis: pl. L. braziliensis, L. guyanensis, L. panamensis, L. peruviana
Ezek az egysejtű állati szervezetek (protozoák) nemcsak emberben, hanem állatokban is megélhetnek. Így a kis rágcsálók és a háziállatok, például a kutyák is gazdaként szolgálnak a paraziták számára. A kórokozók könnyen behurcolhatók ebbe az országba, például amikor kutyákat importálnak a Földközi-tenger térségéből.
Leishmaniasis: fertőzés
A betegség vérátömlesztéssel, csontvelő- és szervátültetéssel is továbbítható. A terhesség alatt a leishmania átadhat anyáról gyermekre.
Lappangási időszak
Leishmaniasis: vizsgálatok és diagnózis
A betegség gyanús tünete esetén bőrgyógyászati, infektológiai vagy trópusi gyógyászat szakemberéhez kell fordulni. A diagnózis a tüneteken, a kórtörténeten (anamnézis) és a paraziták mikrobiológiai bizonyítékán alapul.
Az anamnézis interjú során az orvos a következő kérdéseket teheti fel Önnek, például:
- lázas volt? Ha igen, hogyan jelentkezett a láz?
- Szenved-e más, legyengült immunrendszerű társbetegségben, például HIV-fertőzésben?
Még akkor is, ha a trópusi-szubtrópusi régiókra utazott már régen történt, értesítse orvosát.
Leishmania észlelése
A megváltozott területekről (bőr vagy nyálkahártya leishmaniasis) származó bőr-/nyálkahártya-mintákat leishmania szempontjából lehet vizsgálni a laboratóriumban:
Visceralis leishmaniasis gyanúja esetén PCR segítségével vérmintákat lehet keresni a Leishmania genetikai anyagára. Egy másik lehetőség, hogy csontvelőmintát veszünk, és mikroszkóposan megvizsgáljuk a paraziták jelenlétét. Néha más szervekből, például a lépből vesznek szövetmintákat.
Ezenkívül a vérben lehet keresni a Leishmania elleni antitesteket.
Leishmaniasis: További vizsgálatok
Egyedi esetekben további vizsgálatok hasznosak lehetnek.
Például a vérvizsgálatok további információkkal szolgálhatnak. Például zsigeri leishmaniasisban a csontvelő-károsodás (pancitopénia) következtében az összes vérsejt száma csökken.
Ultrahangvizsgálattal (lép, máj stb.) az orvos felmérheti a szervi fertőzés mértékét zsigeri leishmaniasisban.
Leishmaniasis: Kezelés
A leishmaniasis kezelése több tényezőtől függ. Ide tartozik a betegség formája és súlyossága, a kiváltó Leishmania fajok, az esetleges kísérő betegségek és a fennálló terhesség.
Egy másik szisztémás terápiás lehetőség a bőr leishmaniasis bizonyos esetekben az antimon és egy másik szer, például allopurinol vagy pentoxifillin kombinációja.
A mucocutan leishmaniasis kezelése mindig szisztémásán történik. Megfontolhatóak az olyan szerek, mint amilyenek egyes bőrleishmaniázisok kezelésére szolgálnak (pl. antimon plusz pentoxifillin).
Leishmaniasis: a betegség lefolyása és prognózisa.
A „régi világ” bőrleishmaniasisának jó prognózisa van. A legtöbb esetben a bőrelváltozások két-tizenöt hónapon belül, de legkésőbb két év múlva gyógyulnak – de mindig hegesedéssel.
A legveszélyesebb a zsigeri leishmaniasis. Kezelés nélkül szinte mindig halálhoz vezet hat hónapon és két éven belül. Ha azonban a terápiát időben elkezdik, a prognózis kedvező. A betegek 20 százalékánál azonban késői szövődményként alakul ki a poszt-kala azar bőrleishmaniasis.
Egyes Leishmania fajok esetében az alábbiak érvényesek: a fertőzésen túljutottak élethosszig tartó immunitást élveznek a szóban forgó fajjal szemben – de nem más Leishmaniasis kórokozókkal szemben.
Leishmaniasis elleni védőoltás még nem létezik.
