Mi az intubálás?
Az intubáció célja a tüdő működésének biztosítása olyan betegeknél, akik nem tudnak önállóan lélegezni. Az intubálás szintén fontos intézkedés annak biztosítására, hogy gyomortartalom, nyál vagy idegen test ne kerüljön a légcsőbe. Azt is lehetővé teszi az orvosok számára, hogy biztonságosan juttatják el az érzéstelenítő gázokat és gyógyszereket a tüdőbe. Az eljárást végző személy tapasztalatától és az egészségügyi körülményektől függően többféle eljárás létezik:
- Intubálás gégemaszkkal
- Intubálás gégecsővel
- Fiberoptikus intubáció
Kórházi környezetben leggyakrabban endotracheális intubációt alkalmaznak. Ebben az eljárásban egy műanyag csövet, úgynevezett csövet vezetnek be a páciens légcsövébe. Ez a szájon vagy az orron keresztül történik. Miután a beteg ismét képes önállóan lélegezni, a csövet egy extubációnak nevezett eljárással eltávolítják.
Mikor történik az intubáció?
- Műtétek általános érzéstelenítésben
- Légzési elégtelenség (súlyos légzési elégtelenség)
- Kóma
- Szív- és érrendszeri leállás újraélesztéssel (resuscitáció)
- súlyos sérülések vagy az arc vagy a torok duzzanata a légutak (fenyegetett) elzáródásával
- a közelmúltban evett vagy ittak betegek lélegeztetése.
- beavatkozások a has, a mellkas, az arc és a nyak területén
- intubáció terhesség alatt
- a beteg újraélesztése
Mit csinálsz az intubáció alatt?
Ezzel egy időben az aneszteziológus fájdalomcsillapítót, altatót és izomlazító gyógyszert fecskendez be a betegbe. Ha ez a keverék érvénybe lép, megkezdődhet a tényleges intubálás.
Endotracheális intubálás
Intubálás a szájon keresztül
A szájüregen keresztül történő intubáláshoz (orotracheális intubáció) a csövet közvetlenül a szájba kell behelyezni. A csövet óvatosan a fém spatula mentén a hangszálak közé tolják több centiméter mélyen a légcsőbe.
Intubálás az orron keresztül
Egy másik lehetőség a légzőcső behelyezése az orron keresztül (nasotrachealis intubáció). A dekongesztáns orrcseppek beadása után egy kenőanyaggal bevont csövet óvatosan továbbítanak az egyik orrlyukon, amíg az a torokban nem fekszik. Szükség esetén speciális csipesszel lehet a csövet tovább vezetni a légcsőbe.
A helyes pozíció korrekciója
Ha semmi nem hallható, és a beteg nagy nyomás nélkül szellőztethető a tasakkal, akkor a mellkasnak szinkronban kell emelkednie és süllyednie. Még a sztetoszkóppal is egyenletes légzési hangot kell hallani a mellkas mindkét oldalán.
Ez fontos annak biztosítására, hogy a tubus ne haladjon tovább a légcső bifurkációján túl az egyik fő hörgőbe. Ennek az az oka, hogy akkor a tüdőnek csak az egyik oldala, általában a jobb oldala lélegezne.
A fém spatulát eltávolítják, és a cső külső végét például gipszcsíkokkal rögzítik az archoz, a szájhoz és az orrhoz, hogy megakadályozzák az elcsúszást. Az intubált személy most csöveken keresztül lélegeztetőgéphez csatlakozik.
Extubálás
Intubálás gégemaszkkal és gégecsővel
Különösen vészhelyzetben vagy bizonyos sérülések esetén az orvosnak nincs szükségszerűen lehetősége a nyaki gerinc túlnyúlására és az intubációs cső segítségével a légcsőbe való behatolásra. A gégemaszkot ilyen esetekre fejlesztették ki.
A gégecsővel történő intubálás hasonló elven működik. Itt is el van zárva a nyelőcső, de vak, lekerekített csővéggel. Tovább feljebb a gége feletti nyílás biztosítja a gázcserét.
Fiberoptikus intubáció
- csak egy kis szájnyílása van
- korlátozott a nyaki gerinc mozgékonysága
- állkapocsgyulladásban vagy meglazult fogakban szenved
- nagy, mozdulatlan nyelve van
A különbség a normál intubációtól az, hogy itt a kezelőorvos először az orrlyukon keresztül egy úgynevezett bronchoszkóppal választja ki a helyes utat. Ez a vékony és rugalmas hangszer mozgatható optikát és fényforrást hordoz.
Milyen kockázatokkal jár az intubáció?
Különféle szövődmények léphetnek fel az intubáció során, különösen vészhelyzetekben. Például:
- A fogak károsodása
- Nyálkahártya sérülések az orrban, a szájban, a torokban és a légcsőben, amelyek vérzéshez vezethetnek
- Zúzódás vagy repedés a torokban vagy az ajkakban
- A gége sérülései, különösen a hangszalagok
- A tüdő túlfújása
- A gyomortartalom belélegzése
- A cső helytelen elhelyezkedése a nyelőcsőben
- Köhögés
- Hányás
- A gégeizmok feszültsége
- a vérnyomás emelkedése vagy csökkenése
- Szívritmuszavar
- Légzésleállás
Különösen hosszan tartó intubáció esetén a légcső, a száj vagy az orr nyálkahártyájának irritációja és károsodása léphet fel.
