Mi az immunszuppresszió?
Ha a szervezet immunrendszere elnyomódik, így már nem tud megfelelően működni, ezt immunszuppressziónak nevezik. Mértékétől függően a szervezet védekezőképessége csak legyengül, vagy akár teljesen rokkant. Ha meg akarja érteni, hogy az immunszuppresszió miért lehet nemkívánatos és kívánatos, először meg kell értenie az immunrendszer működését.
Az immunrendszer alapjai
A kórokozók elleni nagyon célzott küzdelem lehetséges a specifikus immunvédelemmel. Ide tartoznak az úgynevezett B-limfociták – speciális fehérvérsejtek, amelyek specifikus antitesteket tudnak termelni a kórokozóval szemben, amikor először érintkeznek vele –, amelyek a betolakodó felszínén található jellegzetes fehérjékkel (antigénekkel) illeszkednek.
Immunszuppresszió, mint terápia, mellékhatás vagy tünet
Az autoimmun betegségek kezelésére szándékosan immunszuppressziót indukálunk a páciensben, hogy korlátozzuk az immunvédelem téves viselkedését. A betegek az átültetés után immunszuppresszív gyógyszereket is kapnak. A cél annak megakadályozása, hogy az immunrendszer megtámadja és kilökje az idegen szervet.
Ezenkívül az immunszuppresszió különféle betegségek tünete lehet. Két jól ismert példa a vérrák (leukémia) és az AIDS. Míg leukémia esetén a szervezet maga termel hibás fehérvérsejteket (leukocitákat), és ezzel gyengíti az immunvédelmet, addig AIDS esetén egy kórokozó – a HI-vírus – pusztít el bizonyos leukociták. Az immunrendszer is néha legyengül súlyos pszichés vagy fizikai stressz után.
A mesterségesen előidézett immunszuppressziónak – azaz az immunszuppresszív terápiának – két fő alkalmazási területe van: autoimmun betegségek és szervátültetések. Ezekben az esetekben az immunrendszer kifejezetten legyengül, mert különben károsítaná a beteget. A beavatkozás mértéke azonban a két esetben eltérő.
Immunszuppresszió szervátültetés után
Bár ebben az esetben az immunrendszer csak teszi a dolgát, ha nincs elnyomva, ennek életveszélyes következményei vannak a betegre nézve. Sajnos ezért a szervátültetés után nincs más lehetőség, mint az egész életen át tartó immunszuppresszió. Ez azt jelenti, hogy a betegnek tartósan olyan gyógyszert kell szednie, amely csillapítja az immunreakciókat.
Immunszuppresszió autoimmun betegségekben
- A rheumatoid arthritis
- Kötőszöveti betegségek (kollagenózisok: dermatomyositis/polymyositis, szisztémás lupus erythematosus)
- Érgyulladások (vasculitisek)
- Krónikus gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás)
- autoimmun májgyulladás (autoimmun hepatitis)
- tüdőfibrózis, szarkoidózis
- sclerosis multiplex (MS)
- myasthenia gravis
- a vesetestek gyulladása (glomerulonephritis) – a vesegyulladás egyik formája
Mi a teendő, ha immunszuppresszióban szenved?
- Indukciós fázis: Kezdetben az orvos nagy dózisú gyógyszert ad be annak érdekében, hogy a vérben minél gyorsabban magas hatóanyag-koncentrációt érjen el (indukció). Általában három vagy négy különböző immunszuppresszív gyógyszert kombinálnak erre a célra (hármas vagy négyszeres terápia).
A legtöbb autoimmun betegség relapszusban halad előre. Egy ilyen gyulladásos epizód (indukciós terápia) során különösen erős beavatkozásra van szükség. A remissziós szakaszokban, amikor a betegség bizonyos mértékig „alvó”, az immunrendszert általában lényegesen könnyebb szerekkel csillapítják (fenntartó terápia). A cél az új gyulladásos epizód megelőzése vagy legalábbis késleltetése.
Immunszuppresszív szerek (immunszuppresszánsok)
Calcineurin inhibitor
A kalcineurin egy enzim, amely különböző testsejtekben fordul elő, beleértve az immunrendszer bizonyos sejtjeit is. Ott a jelátvitel szempontjából fontos. A kalcineurin inhibitorok megakadályozzák ezt a jelátvitelt, és ezáltal az immunrendszer aktiválását. Az immunszuppresszióra különösen gyakran használt kalcineurin inhibitorok a ciklosporin és a takrolimusz.
Sejtosztódás gátlók
A célponttól függően a sejtosztódás-gátlókat citosztatikumokra (például azatioprin, mikofenolsav = MPA és mikofenolát-mofetil = MMF) és mTOR-gátlókra (például everolimuszra és szirolimuszra) osztják.
Az antitestek
A mesterségesen előállított antitesteket immunszuppresszióra is használják (pl. infliximab, adalimumab, rituximab). Ezek az úgynevezett biológiai anyagok közé tartoznak – ezek biotechnológiai úton előállított gyógyszerek.
Mivel a biológiai szerek különösen erősen gátolják az immunrendszert, bizonyos helyzetekben (pl. terhesség alatt, akut vagy krónikus fertőzés esetén) nem adhatók.
Glükokortikoidok ("kortizon")
Milyen kockázatokkal jár az immunszuppresszió?
A terápiás immunszuppresszió bizonyos értelemben 22-es fogási helyzet. Egyrészt az immunrendszert el kell nyomni, mert különben károsodást okozhat (pl. szervátültetés után). Másrészt minden embernek szüksége van működő védekezésre, hogy meg tudjon védekezni például a kórokozók ellen. Ezenkívül az alkalmazott gyógyszereknek számos mellékhatásuk van.
Fokozott érzékenység a fertőzésekre és daganatokra
A hosszú távú immunszuppresszióban szenvedő betegeknél a rák kialakulásának kockázata is fokozott. Mivel a legyengült immunrendszer már nem ismeri fel és semmisíti meg megfelelően a degenerált sejteket, a rosszindulatú daganatok gyakrabban alakulnak ki, mint egészséges emberekben. Ezért az érintetteket rendszeresen meg kell vizsgálni bizonyos daganatok szempontjából (tumorszűrés).
Mérgező hatás a szövetekre (toxicitás)
A csontvelő károsodása (mieloszuppresszió).
A csontvelőt gyakran az immunszuppresszió is megtámadja. Ennek eredményeként a vérsejtek (vörös- és fehérvérsejtek, valamint vérlemezkék) képződése zavart szenved. Lehetséges következmények a fertőzésekre való fokozott fogékonyság, vérszegénység és fokozott vérzési hajlam.
A zsír- és cukorszint emelkedése a vérben
Számos immunszuppresszáns (különösen a szteroidok) másik mellékhatása a vércukorszint emelkedése. Diabetes mellitus is kialakulhat, amelyet az orvosnak rendszeresen ellenőriznie és kezelnie kell.
Csontritkulás és magas vérnyomás
Gyomor-bélrendszeri problémák
Egyes immunszuppresszánsokat a gyomor-bél traktus rosszul tolerál. Például a mikofenolát-mofetil vagy az azatioprin közvetlenül a bevételük után hányingert, hányást vagy hasmenést okozhat. Ezek a mellékhatások jelentős hatással lehetnek az egyén életminőségére. Ha ilyen problémák lépnek fel az immunszuppresszánsok szedése miatt, beszéljen kezelőorvosával.
Mire kell figyelnem immunszuppresszánsok szedése során?
Közvetlenül a transzplantáció után az immunszuppresszánsokat nagy dózisban adják be. Ez idő alatt az immunrendszer nagyon sérülékeny, ezért lehetőség szerint meg kell akadályozni a kórokozókkal való érintkezést. A frissen átültetett betegek ezért elszigeteltek, és szájvédőt viselnek. A látogatóknak egészségesnek kell lenniük, még egy kis megfázás is veszélyt jelenthet az átültetett személyre.
Azonnal forduljon orvoshoz, ha a következő figyelmeztető jelek jelentkeznek röviddel a szervátültetés után:
- Láz vagy a fertőzés egyéb jelei (gyengeség, fáradtság, köhögés, égő érzés vizelés közben)
- fájdalom az átültetett szerv területén
- csökkent vagy fokozott vizeletkibocsátás
- Súlygyarapodás
- hasmenés vagy véres széklet
