Hepatitis C: tünetek, átvitel, terápia

Mi a hepatitis C?

A hepatitis C a hepatitis C vírus (HCV) által okozott májgyulladás egy formája. A hepatitis C vírus világszerte elterjedt, és főként vér útján terjed. Az akut betegség gyakran kifejezett tünetek nélkül halad. Az akut hepatitis C azonban gyakran krónikus formává alakul. A hepatitis C fertőzés akkor tekinthető krónikusnak, ha a kórokozó genetikai anyaga, a HCV RNS hat hónapnál hosszabb ideig kimutatható az érintett vérében.

A krónikus hepatitis C a májzsugorodás (cirrhosis) és a májrák (hepatocelluláris karcinóma) egyik leggyakoribb oka. Világszerte az összes májcirrózis körülbelül 30 százalékát és a hepatocelluláris karcinómák körülbelül negyedét okozza.

Bejelentési kötelezettség

A hepatitis C bejelentésköteles. Ez azt jelenti, hogy a kezelőorvosnak minden gyanús esetet és bizonyított betegséget név szerint jelentenie kell az illetékes népegészségügyi osztálynak. Ugyanez vonatkozik a hepatitis C miatti halálozásra is. Az egészségügyi hivatal továbbítja az adatokat a Robert Koch Intézetnek, ahol statisztikailag rögzítik azokat.

Melyek a hepatitis C tünetei?

A hepatitis C fertőzések az esetek mintegy 75 százalékában nem, vagy csak nem specifikus, többnyire influenzaszerű tüneteket okoznak. Ilyenek például:

  • Fáradtság és fáradtság
  • @ Étvágytalanság
  • Hányinger
  • Izom- és ízületi fájdalom
  • Enyhe láz

A fertőzöttek mindössze 25 százalékánál alakul ki akut májgyulladás, amely általában enyhe. Ez főleg a sárgaságon, azaz a bőr, a nyálkahártyák és a szem fehér sclera elsárgulásakor észlelhető. Jobb oldali felső hasi panaszok is előfordulhatnak.

A krónikus hepatitis C során néha a tünetek és a betegségek a test teljesen különböző területein jelentkeznek. Ide tartozik a viszketés, az ízületi panaszok, a nyirokcsomók megnagyobbodása (limfóma) és a vesegyengeség (veseelégtelenség). Ide tartozik a viszketés, ízületi panaszok, a nyirokcsomók megnagyobbodása (limfóma), az ér- és vesegyulladás speciális formái, valamint a vesegyengeség (veseelégtelenség).

Más betegségek is gyakran megfigyelhetők a krónikus hepatitis C-vel kapcsolatban, például depresszió, diabetes mellitus, autoimmun pajzsmirigygyulladás (például Hashimoto pajzsmirigygyulladás) és az úgynevezett Sjögren-szindróma.

Hogyan terjed a hepatitis C?

A hepatitis C főként fertőzött vérrel terjed.

Fennáll a fertőzés veszélye azon egészségügyi dolgozók (például orvosok vagy ápolónők) esetében is, akik kapcsolatba kerülnek hepatitis C-betegekkel vagy az ő mintaanyagaikkal. Például, ha valaki egy érintett személy fertőzött vérével szennyezett tűn megsérül, lehetséges a vírus átvitele. Az ilyen foglalkozási fertőzések azonban ritkák, különösen azért, mert a szúrt sérülést követően a fertőzés kockázata átlagosan kevesebb, mint egy százalék.

Ezzel szemben a vér- és plazmaadás már nem jelent releváns fertőzési kockázatot, mivel ebben az országban minden vérkészítményt hepatitis C-re kell vizsgálni. Más testnedveken, például nyálon, verejtéken, könnyeken vagy spermán keresztül történő átvitel szintén nagyon valószínűtlen. Elvileg azonban lehetséges a fertőzés bizonyos szexuális gyakorlatok során, ha ezek fokozott sérülési kockázattal járnak, például a nyálkahártyákon.

Szoptató nőknél, akiknél nagy a vírusterhelés és a mellbimbó területén vérző sérülések (például kis repedések, úgynevezett rhagades) szoptatósapka használata javasolt. Maga az anyatej viszont nem játszik szerepet a vírus átvitelében.

Még nem tisztázott véglegesen, hogy a tetoválások, piercingek vagy füllyukak szúrása magában hordozza-e a hepatitis C fertőzés kockázatát. Ha azonban szennyezett evőeszközöket használnak (mivel nem lettek megfelelően fertőtlenítve az ügyfélfogadások között), a vírus terjedését nem lehet biztosan kizárni.

Hepatitis C: lappangási idő

A fertőzés és a hepatitis C első tüneteinek megjelenése közötti idő (lappangási időszak) 24-XNUMX hét. Átlagosan azonban hat-kilenc hét telik el. Fennáll a fertőzés veszélye mások számára, amíg a vírus genetikai anyaga (HCV-RNS) kimutatható a vérben.

Vizsgálatok és diagnózis

Ezt fizikális vizsgálat követi: az orvos többek között megvizsgálja a bőr, a nyálkahártyák és a szem fehér sclera színét (sárgaság esetén besárgul). Ezenkívül megtapintja a hasat, hogy megállapítsa, van-e nyomásfájdalom a jobb felső hasban – ez májbetegség lehetséges jele. A has tapintásával azt is felméri, hogy a máj kóros-e. Például a megkeményedett szerv májcirrózist jelez.

Laboratóriumi tesztek

A vérvizsgálat elengedhetetlen része a hepatitis C diagnózisának. Először is, az orvos meghatározza a májértékeket (például GOT, GPT), mivel az emelkedett értékek májbetegségre utalhatnak. Másodszor, a vérben a hepatitis C vírusok (anti-HCV) elleni antitesteket keresik. Az ilyen antitestek általában hét-nyolc héttel a fertőzés után kimutathatók. Csak egy ilyen hepatitis C-teszt tesz lehetővé megbízható diagnózist.

Ha a (gyanús) fertőzés csak a közelmúltban történt, előfordulhat, hogy a szervezetnek még nem volt elég ideje specifikus antitestek képzésére. Ebben az esetben is csak a kórokozó közvetlen kimutatása adhat bizonyosságot.

A hepatitis C vírusnak különböző altípusai vannak, az úgynevezett genotípusok, amelyek jellemzőikben különböznek egymástól. A hepatitis C diagnózisának megállapítása után fontos meghatározni a kórokozó pontos genotípusát. Ezenkívül az orvos meghatározza az úgynevezett vírusterhelést, azaz a vírus genetikai anyagának (HCV RNS) koncentrációját a vérben. Mindkettő releváns a terápia tervezése szempontjából.

A hasüreg ultrahangja

Biopszia és elasztográfia

A hegesedés (fibrózis) előrehaladásának pontosabb meghatározásához az orvos szövetmintát vehet a májból, és azt laboratóriumban megvizsgálhatja (májbiopszia). Alternatív megoldás egy speciális ultrahang-technika, az elasztográfia. Segítségével meghatározható a máj fibrózisának mértéke a szervezet beavatkozása nélkül.

Kezelés

Az akut hepatitis C kezelés nélkül néhány héten belül meggyógyul az érintettek 50 százalékánál. Emiatt az orvosok általában nem írnak fel azonnal vírusellenes szereket, hanem kivárnak.

Súlyos tünetekkel járó akut hepatitis C vagy súlyos kísérő betegségek esetén is gyakran hasznos a fertőzés vírusellenes gyógyszerekkel történő kezelése.

Az ilyen gyógyszereket azonban elsősorban krónikus hepatitis C kezelésére használják. Céljuk, hogy megakadályozzák a májbetegség további előrehaladását. Céljuk, hogy megakadályozzák a májbetegség további előrehaladását. Ily módon csökkentik a májcirrhosis és a májrák kockázatát is, mint a krónikus hepatitis C késői következményeit.

A hepatitis C elleni gyógyszerek

A hepatitis C-t manapság többnyire olyan gyógyszerekkel kezelik, amelyek különféle módon megakadályozzák a kórokozók szaporodását. Az orvosok az ilyen szereket „közvetlen vírusellenes szereknek” (DAA) nevezik. Tabletta formában kaphatók. A mellékhatások gyakorlatilag nem léteznek. A használt DAA-k a következők:

  • proteáz inhibitorok, például grazoprevir, glecaprevir vagy szimeprevir
  • Polimeráz inhibitorok, például szofoszbuvir
  • NS5A inhibitorok, például velpatasvir, ledipasvir vagy elbasvir

Ezen szerek közül sok nem külön-külön, hanem csak rögzített tabletta kombinációban kapható.

Terhesség és szoptatás ideje alatt az interferonmentes hepatitis C terápia nem javasolt.

A hepatitis C gyógyszeres kezelése általában tizenkét hétig tart. Egyes esetekben az orvos csak nyolc hétre írja fel a gyógyszert. Egyes betegeknek azonban tizenkét hétnél tovább kell szedniük, például 24 hétig.

Legalább tizenkét héttel a gyógyszeres kezelés befejezése után az orvos ismét megvizsgálja a vért, hogy ellenőrizze a terápia sikerességét. Ha a hepatitis C vírusból származó genetikai anyag továbbra is kimutatható a mintában, akkor vagy a terápia nem működött kellően, vagy az érintett ismét megfertőződött. Ilyenkor általában a megújított kezelés (általában más szerekkel, mint az első alkalommal) javasolt.

Májtranszplantáció

Tanfolyam és előrejelzés

Sok szenvedő mindenekelőtt egy dolgot szeretne tudni: gyógyítható-e a hepatitis C? A válasz: sok esetben igen.

Az akut hepatitis C az érintettek 15-45 százalékánál spontán gyógyul. Ez fordítva azt jelenti, hogy a krónikus hepatitis C az összes fertőzött személy 55-85 százalékánál alakul ki. Ez is általában enyhe és specifikus tünetek nélkül. A spontán gyógyulást azonban ritkán figyelik meg.

A krónikus hepatitis C megfelelő terápiája azonban gyakran sikerhez vezet. Ebben az esetben a siker azt jelenti, hogy nem mutatható ki több vírus a vérben. Ezt a kezelés befejezése után kontrollvizsgálatokkal ellenőrizzük. A későbbi visszaesések ritkák. Gyógyult fertőzés után azonban lehetőség van újra megfertőződni a hepatitis C-vel. Így a hepatitis néhány más formájával ellentétben a betegség nem hagy életre szóló immunitást.

Krónikus hepatitis C: késői hatások

A krónikus hepatitis C-ben szenvedő betegek mintegy 20 százalékánál a májcirrhosis késői következményként 20 éven belül alakul ki. Ebben a folyamatban egyre több szövet alakul át nem működő kötőszövetté, aminek következtében a máj egyre inkább elveszíti funkcióját. A májcirrózis előrehaladásának sebessége azonban személyenként nagymértékben változik, mivel különböző tényezők befolyásolják a betegség lefolyását. A májcirrózis gyors kialakulását elősegítő tényezők a következők:

  • Idősebb kor
  • Férfi nem
  • Krónikus alkoholfogyasztás
  • További hepatitis B fertőzés
  • További HIV-fertőzés
  • HCV genotípus 3
  • Emelkedett májenzimek (transzaminázok)
  • Krónikus hemodialízis
  • A zsírmájbetegség bizonyos formája (steatosis)
  • Genetikai tényezők