A gesztus a verbális kommunikáció karokon, kezeken és fej mozdulatok. Gyakran előfordul a verbális kommunikációval egyidejűleg, és alátámasztja a beszéd jellemzőit.
Mi a gesztus?
A gesztus a verbális kommunikáció karokon, kezeken és fej mozdulatok. A gesztusok óriási jelentőséggel bírnak az emberi evolúcióban, és hozzájárultak a nyelv fejlődéséhez. Még az egyenesen járó ember (Homo erectus) fejlődésére, később pedig a kreatív ember, Homo Faber fejlődésére is nagy hatással voltak. Ettől kezdve eszközként használta a kezét. Az ember gesztusokkal használta a kezét a kommunikációhoz, amelyekből a beszédszervek és az akusztikus kommunikáció kialakulhatott. A legtöbb tudós gesztusokkal megérti az emberi test szemiotikus expressziós potenciálját a fej, karok és kezek. A testtartást és a testmozgásokat tehát nem ez alatt értjük. Egyes tudósok tágabban értik a kifejezést, és hozzáadják az öntudatlan testmozgásokat. Mások gesztusokkal értik a nem nyelvi jellegű teljes testmozgást, amellyel valaki szándékosan szeretne kifejezni valamit. A rituális gesztusok, az arckifejezések és a jelnyelv is integrálódnak ebbe a meghatározásba.
Funkció és feladat
A nyelv és a gesztus az emberi történelem során párhuzamosan fejlődött. A mai napig szoros kapcsolat áll fenn a nyelvi és a gesztusos kommunikáció között. A gesztusok nagy szerepet játszanak a vallási és társadalmi szertartásokban, de a mindennapi gesztusoktól eltérő funkcióban használják őket. Az interperszonális kommunikáció gesztusainak célja a kapcsolatok létrehozása, megerősítése, megváltoztatása vagy helyreállítása. Már a 17. században könyveket írtak, amelyek illusztráló gesztusokat tartalmaznak. A 19. századtól kezdve átfogó utasítások születtek arról, hogyan lehet a nonverbális gesztusokkal hangsúlyozni a kommunikációt a nyilvános beszédekben. A gesztusokat két csoportra osztják: autonóm és beszédet kísérő gesztusokra. Az autonóm gesztusok helyettesíthetik a beszédet, például amikor egy elérhető ülésre mutatnak, azaz mutató gesztust használnak. A beszéddel összekapcsolt gesztusok célja az elhangzottak hangsúlyozása. Ezeknek az úgynevezett illusztrátoroknak az a célja, hogy valamit még világosabban közöljenek a környezettel. A gesztus segítségével tiszta képet ad át a jelenetről az elmében, amelyet nem mindig csak a beszéd ad. A gesztus gyakran a nyelv egyszerűsített formája, de a nyelvhez hasonlóan képet, gondolatot vagy gondolatot közvetít emlékezet az elbeszélő. A gesztusok és a nyelv közössége: egyszerre ugyanaz a funkciójuk, de különböző módon fejezik ki. A gesztus segítségével tiszta képet ad a jelenetről az elmében, ami a beszédnél nem mindig így van.
Betegségek és betegségek
A gesztusok korlátozott képessége elsősorban balesetek után jelentkezik, amikor a kezek már nem működnek megfelelően. A gesztusok rendellenességei azonban pszichoszomatikus rendellenességekben is megmutatkoznak. Akkor jöhet a hajtáscsökkentés vagy a hajtásnövelés. Gyakran vannak sztereotip mozgássorozatok. Az afázia során a gesztusokat is zavarják. A beszédzavar fordul elő a bal agyfélteke betegségének következményeként agy, főleg a ütés. Súlyosságától függően az afázia nemcsak a beszédet és a megértést érinti, hanem az olvasást, az írást és a számtant is. Az arckifejezéseket és a gesztusokat is gyakran zavarják. Balesetek után ill agy betegségek esetén az érintetteknek meg kell küzdeniük a beszéd vagy a nyelv elvesztésével. A gesztust ezután kompenzálják, de nem azt hajtja végre, amit a beszélt nyelv tenne. Minél súlyosabb a beszédzavar, annál változatosabb gesztusokat produkál az érintett. A gesztusok ekkor kompenzálják és helyettesítik a korlátozott verbális kommunikációt. Egészséges embernél a gesztusokra vonatkozó szabályrendszer általában érthető és követi a társadalmi normákat. Már pszichológiai állapot alatt van feszültség változások történnek, amelyek egészen másképp mutatják magukat. Az egyik ember jelentősen csökkenti a kommunikációját, így korlátozza a gesztusokat is, a másik pedig fokozott idegességet mutat túlzott mozdulatokkal és nem megfelelő megjegyzésekkel. Súlyos betegség, amelyben a gesztusok feltűnően változnak Tourette-szindróma. A helytelen viselkedést a környezet rendkívül sajátságosnak tartja, de a beteg nem használja tudatosan. Orr morgás, fintor, szemvillogás és obszcén gesztusok figyelhetők meg. Először szembesülve a gyanútlan környezet zavartan reagál. Az érintett személyt gyakran megbélyegzik, és egyre inkább elszigetelődik.
