A tiszta gyógyszergyártás mellett más feladatok is a galenikus tudósok hatáskörébe tartoznak: ezek a tudósok egy készítmény hatékonyságával, toxicitásával, tolerálhatóságával és biztonságosságával is foglalkoznak. Ez egyrészt gyógyszertesztekkel történik a gyógyszer jóváhagyása előtt az I., II. és III. vizsgálati fázisban. Másrészt a gyógyszer jóváhagyása utáni alkalmazását a hatások és mellékhatások tekintetében is figyelemmel kísérik. A gyógyszer teszteléséről és ellenőrzéséről a Gyógyszer jóváhagyása című cikkben olvashat bővebben.
Galenics – Meghatározás: A Galenika a hatóanyagokból és segédanyagokból gyógyszerek előállításának és formálásának tudománya, beleértve azok technológiai tesztelését is.
Keresse meg a megfelelő „csomagolást
A Galenics célja, hogy a hatóanyagot a megfelelő „csomagolásba” (dózisformába) helyezze megfelelő segédanyagokkal (lásd alább). Ezek lehetnek például tabletták, bevont tabletták, kapszulák, porok, oldatok vagy hatóanyag-tapaszok.
A galenikus kiszerelés – azaz a dózisforma – ezután határozza meg, hogy a hatóanyagot milyen formában kell beadni (felvinni). A gyógyszer alkalmazásának általános formái például:
- szájon át (perorális): szájon keresztül (lenyelés, pl. tabletta, gyógyszerlé)
- szublingvális: a nyelv alatt (pl. tabletta, amely aztán feloldódik a nyelv alatt)
- rektális: a végbélbe (pl. kúpok)
- orron keresztül: az orron keresztül (pl. orrspray)
- bőrön: a bőrre alkalmazva (pl. kenőcs, krém)
- szubkután: bőr alá (injekció)
- transzdermális: a bőrön keresztül a vérbe (pl. hatóanyag tapasz)
- intramuszkuláris: izomba (injekció)
- intravénás: vénába (injekció vagy infúzió)
- pulmonalis: a mélyebb légutakba (pl. belégzés)
Szájon át (pl. orálisan, szublingválisan) vagy rektálisan beadva a hatóanyag a gyomor-bél traktusba kerül és ott szívódik fel. Emiatt itt együttesen az enterális beadási formákat értjük (enterális = a beleket vagy a beleket érintő).
Ennek megfelelője a parenterális beadási formák: Itt a hatóanyag a gyomor-bélrendszert megkerülve kerül a szervezetbe, azaz például intravénásan, szubkután vagy pulmonálisan adják be.
A hatás kezdete és a tolerálhatóság
A gyógyszer legmegfelelőbb adagolása és alkalmazási formája többek között attól is függ, hogy hol és milyen gyorsan szabadul fel a hatóanyag. Néhány példa:
- A nyelv alatti tabletták lehetővé teszik, hogy a hatóanyag a szájnyálkahártyán keresztül felszívódjon a vérbe. Ily módon például egy erős fájdalomcsillapítót lehet beadni, amelynek célja, hogy gyorsan fejtse ki hatását.
- A fájdalomcsillapítók hatásának kezdete például injekcióval is gyorsabban elérhető. A nyelvalatti tablettához hasonlóan a hatóanyag sokkal gyorsabban jut el a véráramba, mintha a gyomor-bélrendszeren keresztül kellene kerülő úton (pl. normál fájdalomtabletta lenyeléskor).
- A gyomornedv-rezisztens tabletták olyan bevonattal rendelkeznek, amely megakadályozza, hogy a gyógyszer sértetlenül áthaladjon a gyomron, és csak a bélben szabaduljon fel a hatóanyag. Erre például akkor lehet szükség, ha a savas gyomornedv megtámadná a hatóanyagot és hatástalanná tenné azt.
- A retard készítményeket úgy tervezték, hogy a hatóanyagot lassabban adják ki (pl. retard fájdalomtabletta). Ez lehetővé teszi a hatóanyag állandó szintjét a vérben hosszabb ideig. Az orálisan, szubkután vagy intramuszkulárisan nem alkalmazott retard készítményeket (pl. nikotin tapasz, három hónapos injekció) depókészítményeknek is nevezik.
- Inhalálással, orrspray-vel vagy szemcseppekkel a hatóanyagot egyenesen a rendeltetési helyére lehet juttatni. Például egy asztma elleni gyógyszer belélegezhető. Az orrspray segíthet a megfázás ellen. A szemcseppek a szemszárazság vagy – antibiotikumok hozzáadásával – a bakteriális szemfertőzések enyhítésére használhatók.
Az adagolás és az alkalmazási forma szintén befolyásolhatja a lehetséges kockázatokat és mellékhatásokat. Például a fent említett gyomornedv-ellenálló bevonat egyes tablettákon akár kizárólag a jobb tolerálhatóságnak köszönhető: Egyes hatóanyagok irritálják a gyomornyálkahártyát, és hányingert és hányást válthatnak ki. Emiatt csak a bélben szabad felszabadulniuk.
Segédanyagok
A legtöbb gyógyszer egy vagy több hatóanyagon kívül olyan segédanyagokat is tartalmaz, mint a keményítő vagy a zselatin. Ezeknek önmagukban nincs gyógyászati hatásuk, inkább töltőanyagként, színezékként vagy ízesítőként, tartósítószerként, kenőanyagként vagy stabilizátorként és hordozóanyagként szolgálnak. A különféle segédanyagok így biztosítják a gyógyszer megfelelő tárolási képességét, eltarthatóságát, jobb szagát vagy ízét, valamint a megfelelő megjelenést.
A segédanyagokat nem kell teljesen feltüntetni a csomagoláson. Azoknak az embereknek, akiknek megfelelő allergiája van (például egy bizonyos festékre), ez problémás lehet.
