Rövid áttekintés
- Okok: Stressz, rosszul illeszkedő fogak vagy állkapcsok, túl nagy koronák vagy tömések, túl sok alkohol vagy koffein, bizonyos gyógyszerek, alapbetegségek, például nyugtalan láb szindróma, éjszakai légzési szünetek, keringési problémák, agyvérzés, epilepszia, Huntington-kór, Parkinson-kór.
- Tünetek: ütemes, akaratlan fogösszeszorítás, gyakran csikorgó, rágásszerű mozdulatokkal. Általában éjszaka, de néha nappal is. Lehetséges kísérő tünetek: Izomfeszülés fejfájással, nyaki fájdalom, állkapocsfájdalom, arcfájdalom. Fájdalmas, porózus fogak, súlyos fogkárosodás a fogvesztésig.
- Kezelés: októl függően pl. túl nagy koronák vagy tömések korrekciója, harapási sín, feszültséggel összefüggő fogcsikorgatás lazító-lazító gyakorlatai, gyógytorna és szükség esetén fájdalomcsillapító és/vagy izomlazító gyógyszer rövid távú alkalmazása, pszichoterápia a mélyebben fekvő pszichés stresszorokra, biofeedback eljárások.
- Prognózis: Korai kezelés esetén a prognózis kedvező. A fogak későbbi (súlyos) károsodása általában elkerülhető.
Fogcsikorgatás: okai
A fogcsikorgatás (bruxizmus) fő okai a következők:
- Stressz: Minden második ember átmeneti fogcsikorgással reagál a szakmai vagy privát túlterhelésre. De csak minden ötödiknél alakul ki krónikus probléma.
- Zavaros okklúzió: Ha az állkapocs elzáródása zavart, fogcsikorgatás következhet. A rosszul beállított fogak, valamint a nem illeszkedő koronák vagy tömések okozhatnak ilyen állkapocsproblémákat. Egy másik ok a fogak kinövése. Ez történik például akkor, ha valaki elveszíti a fogát. A megfelelő megfelelő (a szemközti állkapocsban) ekkor már nem ütközik ellenállásba, és akadálytalanul tud növekedni – az eredmény a felső és az alsó állkapocs közötti harapászavar, amelyet gyakran fogcsikorgatás kísér.
- Betegségek: A fogcsikorgatás mögött olykor olyan betegségek állnak, mint a nyugtalan láb szindróma (nyugtalan láb szindróma), obstruktív alvási apnoe (éjszakai légzési szünetek), csökkent véráramlás (ischaemia), agyvérzés, éjszakai epilepszia, Huntington-kór, Parkinson-szindróma.
Ha nem találunk egyértelmű orvosi okot a fogcsikorgatásra, az állapot elsődleges bruxizmus. Ebben az esetben a stressz is szerepet játszhat. Az orvosok másodlagos bruxizmusról beszélnek, ha a fogcsikorgatást kiváltó ok azonosítható, például neurológiai vagy pszichiátriai rendellenesség, alvászavar vagy gyógyszeres kezelés.
Fogcsikorgatás: baba és gyermek
A babák körülbelül fele tíz hónapos korára kezdi csikorgatni a fogát. Ez nem ad okot aggodalomra, hiszen így illeszkednek az új tejfogak, vagy „becsiszolódnak”. Amikor az utolsó tejfog kiesett, általában a bruxizmus is megszűnik.
Erről a témáról bővebben a „Gyermekek és csecsemők fogcsikorgatása” című cikkünkben olvashat.
Fogcsikorgatás: tünetek
Amikor az emberek csikorgatják a fogukat (bruxizmus), önkéntelenül összenyomják a felső és az alsó állkapocs fogait anélkül, hogy funkcionális célt követnének (például rágás). Ritmikus, darálós, rágásszerű mozgások is előfordulhatnak.
A végzetes dolog a fogcsikorgatásban: Nagyon erős nyomás nehezedik a fogakra és az állkapocs ízületeire. Négyzetcentiméterenként akár 480 kilogramm (kg/cm2) is lehetséges – ez tízszerese a rágás közben fellépő nyomásnak! És ezek a hatalmas erők nem csak rövid ideig terhelik a fogakat és az állkapcsokat – a fogcsikorgatás akár napi 45 percig is eltarthat.
Ez a hatalmas terhelés tartósan megviseli a zománcot, és szabaddá teszi a dentint (fogcsontot) az idegpályákkal együtt. Az eredmény a fájdalomra érzékeny, egyre porózusabb fogak.
Fogcsikorgatás alvás közben és napközben
A legtöbb szenvedő csikorgatja a fogát alvás közben. Az orvosok ezután éjszakai bruxizmusról vagy alvási bruxizmusról beszélnek.
Ritkább a napi bruxizmus (ébrenlét), azaz a napközbeni fogcsikorgatás. Ilyenkor az állkapcsok általában csak erősen összeszorulnak fogcsikorgatás nélkül.
Centrikus és excentrikus bruxizmus
Vannak, akik öntudatlanul nagyon erősen összeszorítják a fogukat. Ebben a centrikus bruxizmusban rendkívül erős erők hatnak a fogakra és az állkapocs ízületeire.
Az excentrikus bruxizmusban a fogak egymáshoz dörzsölődnek, ami többé-kevésbé hangos csikorgó zajt kelt.
Fogcsikorgatás: mi segít?
Ha ezek egyike sem segít, konzultáljon orvosával vagy fogorvosával. Tanácsot ad a megfelelő terápia kiválasztásában. Ha a fogcsikorgatás oka például túl nagy korona vagy tömés, akkor azt a fogorvos lecsiszolhatja és így könnyen megszüntetheti a bruxizmust. A harapás sín megvédi a fogakat a kopástól és a további károsodástól. Ha a fogcsikorgatást valamilyen alapbetegség (például nyugtalan láb szindróma) váltja ki, akkor ennek megfelelően kell kezelni.
Az alábbiakban többet megtudhat a fogcsikorgatás fontos kezelési lehetőségeiről.
Relaxációs gyakorlatok
Stressz okozta fogcsikorgatásnál érdemes relaxációs módszereket is kipróbálni. Ez csökkentheti a belső feszültséget és ellensúlyozhatja a fogcsikorgatást. A gyakorlatok segíthetnek a fogcsikorgatással járó fej- és állkapocsfájdalmak ellen is.
A stressz csökkentésére bevált módszerek a következők:
- Autogén tréning
- Progresszív izomlazítás Jakobsen szerint
Harapósín
A harapási sínt (okkluzális sínt) a fogorvos egyedileg szereli fel. Leharapáskor megakadályozza a fogak közötti közvetlen érintkezést, így védi a fogszerkezetet és a fogágyat, valamint hozzájárul a felső és alsó állkapocs ellazult helyzetéhez.
Tipp: Rendszeresen (félévente) ellenőriztesse fogait fogorvosával. Ily módon a fogak esetleges károsodása korai stádiumban észlelhető.
Fizikoterápia
Gyógyszer
Bizonyos körülmények között a fájdalomcsillapító gyógyszerek vagy az izomrelaxánsok hasznosak a fogcsikorgatáshoz. Ezeket azonban csak rövid ideig szabad használni.
Pszichoterápia
A stressz gyakran fogcsikorgatást vált ki. Ha ennek a stressznek mélyebb pszichés okai vannak, akkor a pszichoterápia segíthet az olyan relaxációs gyakorlatok mellett, mint az autogén tréning vagy a progresszív izomlazítás Jakobsen szerint.
Biofeedback eljárások
A biofeedback módszerek a fogcsikorgatásra is hatékonyak. Az elektronikus eszközök segítségével az emberek megtanulják tudatosítani a tudattalan fizikai folyamatokat, például a fogcsikorgatást. Ez lehetővé teszi azok önkéntes irányítását – például az állkapocs izmainak tudatos ellazításával.
Fogcsikorgatás: Diagnózis
A fogorvos ellenőrzi, hogy mennyire kifejezett a bruxizmus, és milyen mértékben sérültek már a fogak. A bruxizmus jelei a következők:
- nyomásérzékeny rágóizmok
- fognyomok a nyelvben és az arcán
- sima polírozott okkluzális felületek
- repedések és repedések a fogzománcon
- a fogszerkezet, a fognyak és az incizális élek forgácsolása
- fájdalomra érzékeny fogak
Fogcsikorgatás: prognózis
A legtöbb bruxizmusban szenvedőn jól lehet segíteni. A prognózis annál jobb, minél korábban kezelik a fogcsikorgatást. Ha túl sokáig vár, a fogak súlyos károsodása és a kísérő tünetek, például a fájdalom és a feszültség általában elkerülhetetlenek. Éppen ezért azonnal tegyen valamit, ha fogcsikorgatásra gyanakszik. Néha az egyszerű relaxációs gyakorlatok is elegendőek ahhoz, hogy kordában tartsuk a fogcsikorgatást. Ha nem, forduljon orvosához vagy fogorvosához.
