Rövid áttekintés
- Tünetek: Főleg felső hasi fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás, láz vagy szívdobogásérzés; néha sárgaság.
- Kezelés: Az epehólyag műtéti eltávolítása; fájdalomcsillapítók és görcsoldó szerek; az epekő feloldása ma már nem javasolt
- Prognózis: Akut epehólyag-gyulladás esetén általában az epehólyag gyors eltávolítása; krónikus gyulladásban újra és újra enyhe fájdalom jelentkezik; heges epehólyag esetén a rák fokozott kockázata
- Okok és kockázati tényezők: Az esetek 90 százalékában az epekő megakadályozza az epe kiáramlását és gyulladáshoz vezet; kockázati tényezők közé tartozik az elhízás vagy a terhesség, amelyek epekő kialakulásához vezethetnek
- Diagnózis: Anamnézis, fizikális vizsgálat, vérvizsgálat, képalkotó eljárások (különösen ultrahang és CT)
Mi a kolecisztitisz?
Az epehólyag-gyulladás (kolecisztitisz) az epehólyag falának betegsége. A legtöbb esetben epekőbetegség (epekőgyulladás) okozza. Az epehólyag egy üreges szerv, amely a máj alatt helyezkedik el. Megjelenése körtére emlékeztet. Az emberi epehólyag általában nyolc-tizenkét centiméter hosszú és négy-öt centiméter széles. A májsejtekben termelődő epét (epet) tárolja. Ennek során besűrűsödik. Az epe szükséges a zsírok megemésztéséhez a belekben.
Az epehólyag-gyulladások osztályozása
Az epehólyag-gyulladás gyakorisága
Világszerte az emberek mintegy 15-15 százalékánál alakul ki epekő, amely később a betegek 55-XNUMX százalékánál okoz epehólyag-gyulladást. Az epekő leggyakrabban XNUMX év feletti betegeknél fordul elő.
A kövekkel összefüggő epehólyag-gyulladás gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. Ez elsősorban azért van, mert az epekő körülbelül kétszer olyan gyakori a nőknél, mint a férfiaknál. A nem kővel összefüggő epehólyag-gyulladás a férfiakat gyakrabban érinti, mint a nőket.
Úgy tűnik, hogy a krónikus epehólyag-gyulladás gyakoribb, mint az akut epehólyag-gyulladás. A cholecystitis előfordulási gyakoriságáról azonban nincsenek pontos adatok, mert a betegek nagy része vagy nem fordul orvoshoz, vagy nem kerül kórházba.
Mik a kolecisztitisz tünetei?
Szinte minden epehólyag-gyulladás további lefolyása során az érintettek folyamatos (több órán át tartó) fájdalmat éreznek a jobb hasban. Ha az orvos megnyomja ezt a területet, a fájdalom felerősödik. Bizonyos körülmények között a hátba, a jobb vállba vagy a lapockák közé sugárzik.
Egyes betegek étvágytalanságtól, hányingertől és hányástól, (enyhe) láztól vagy szívdobogástól (tachycardia) is szenvednek. A hasmenés azonban nem az epehólyag-gyulladás tipikus tünete.
Ha az epehólyag-gyulladáson kívül az epeutak gyulladásos megbetegedése (kolangitisz) is előfordul, ez időnként úgynevezett sárgasághoz (icterus) vezet. Ilyenkor a szem kötőhártyája (scleralis icterus) és előrehaladott stádiumban a bőr is besárgul. A sárga színt a vér pigmentje, a bilirubin okozza, amely a régi vörösvértestek lebontása után az epében gyűlik össze.
Epehólyag-gyulladás gyermekeknél
Az olyan tipikus tünetek, mint a hányinger és a hányás gyakran csak az idősebb gyermekeket és serdülőket érintik. Az epehólyag-gyulladás kezdetén a gyerekek gyakran csak kellemetlen nyomásérzetet éreznek a felső hasi fájdalom helyett, ami idővel csak görcsös fájdalommá fejlődik.
Epehólyag-gyulladás időseknél
Időseknél a gyulladt epehólyag jelei gyakran enyhék. Az olyan tünetek, mint a fájdalom vagy a láz, általában hiányoznak. Sokan csak akkor éreznek enyhe fájdalmat, ha nyomást gyakorolnak a jobb felső hasra. Egyes betegek egyszerűen fáradtnak és fáradtnak érzik magukat. Ez különösen igaz, ha cukorbetegségben is szenvednek.
Hogyan kezelik a kolecisztitist?
A mai szabványok szerint az epehólyag-gyulladást általában műtéti úton kezelik. Ez magában foglalja az epehólyag és a benne lévő kövek teljes eltávolítását. Ennek a sebészeti beavatkozásnak az orvosi kifejezése kolecisztektómia.
A legtöbb esetben ezt a műveletet laparoszkópiával végzik. A műszereket kis hasi bemetszéseken keresztül helyezik be a hasba, és velük vágják ki az epehólyagot (laparoszkópos kolecisztektómia). Egyes esetekben az epehólyagot közvetlenül a hasfalon keresztül eltávolítják. Ez a nyitott kolecisztektómia szükséges például, ha az epehólyagban lévő kőtömeg túl nagy.
A német irányelvek szerint az epehólyag eltávolítását ilyen esetekben hat hét elteltével kell elvégezni. Általában a tanulmányok azt mutatják, hogy a szövődmények esélye annál kisebb, minél korábban a tünetek megjelenése után kerül sor a műtétre.
A legújabb tanulmányok egy másik kezelési lehetőséget említenek ezeknek a magas kockázatú betegeknek: fémcső (stent) behelyezése az epevezetékbe az epehólyag tehermentesítésére.
Nem sebészeti kezelési intézkedések
Az epehólyag-gyulladás görcsös fájdalmát az orvos fájdalomcsillapítókkal (fájdalomcsillapítókkal) és görcsoldó szerekkel (görcsoldó szerekkel) kezeli. A bakteriális epehólyag-gyulladást okozó kórokozók elleni küzdelemhez a fájdalomcsillapítók mellett gyakran antibiotikum adása is szükséges. A legújabb tanulmányok azt is mutatják, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) csoportjába tartozó fájdalomcsillapítók részben csökkentik az epehólyag-gyulladás kockázatát a meglévő epekövekben.
Az otthoni gyógymódok, mint például a meleg borogatás a jobb felső hason, az orvosi kezelés mellett egy lehetséges lehetőség a fájdalom enyhítésére. Néha növényi szereket használnak az epekő kockázatának csökkentésére. A már meglévő epehólyag-gyulladás házi gyógymódokkal történő kezelése azonban erősen nem javasolt.
Az otthoni jogorvoslatoknak megvannak a korlátai. Ha a tünetek huzamosabb ideig fennállnak, nem enyhülnek, sőt rosszabbodnak, mindig forduljon orvoshoz.
A kockázatos epekövek feloldása
Ha az epekő csak enyhe kényelmetlenséget okoz, lehetőség van az epekő gyógyszeres feloldására (litholízis). Ez egyben csökkenti az epehólyag-gyulladás kockázatát. Litolízis esetén az orvosok általában kapszulák formájában adják be az ursodeoxycholic-savat (UDCA).
Azonban nagyon nagy a kockázata annak, hogy ismét kövek képződnek és epehólyag-gyulladást okoznak. Ha a beteg nem sebészi kezelés után ismét epekő vagy epehólyag-gyulladás tüneteitől szenved, az epehólyagot sebészeti úton eltávolítják (kolecisztektómia).
Az úgynevezett extracorporalis lökéshullám litotripszia alkalmazása az epekövek feltörésére már nem javasolt az irányelvekben. Ebben az eljárásban az epeköveket kívülről hanghullámokkal bombázzák egy alkalmazott adón keresztül, ezáltal összezúzzák azokat. A törmelékdarabok ezután a beleken keresztül ürülnek ki.
Azonban még ezt a kezelést követően is általában nagyon gyorsan képződnek új epekövek, ami növeli az epehólyag-gyulladás kockázatát. Ráadásul a költség-haszon arány rosszabb, mint a kolecisztektómia esetében.
Epehólyag-gyulladás: a betegség lefolyása és prognózisa
Egyénenként változó, hogy mennyi ideig vannak betegszabadságon a betegek a műtét után. A kórházi tartózkodás azonban általában csak néhány napig tart. Ezt követően az érintetteknek néhány hétig lazítaniuk kell.
Az epehólyag nem létfontosságú szerv, ezért a műtéti eltávolítással kapcsolatos aggodalmak gyakran alaptalanok. Elképzelhető, hogy a betegek epehólyaggyulladás után kevésbé tolerálják az erősen fűszerezett és zsíros ételeket. Ez azonban gyakran javul az évek múlásával.
Szövődmények
Ha a kolecisztitist késői stádiumban diagnosztizálják, fennáll az életveszélyes szövődmények veszélye. Az epehólyag-gyulladás korai stádiumában ezek közé tartozik különösen a genny felhalmozódása (empyema) az epehólyagban és a vérszegénység következtében fellépő jelentős szövetkárosodás (gangrénás epehólyag-gyulladás). Az ilyen szövődmények növelik a betegség életveszélyes lefolyásának kockázatát, és mindig műtéti úton kezelik őket.
Különösen kővel összefüggő epehólyag-gyulladás esetén fennáll az epehólyag falának megrepedésének veszélye a további lefolyás során. Emiatt az epe a környező szervekbe vagy testüregekbe ürül, és a gyulladás továbbterjed. Ez gyakran tályogokhoz vezet, például az epehólyag körül (pericholecystiticus tályog) vagy a májban.
Ha az epe bejut a hasüregbe, az orvosok ezt szabad perforációnak nevezik. Az eredmény általában hashártyagyulladás (epe hashártyagyulladás). Ez ellentétben áll a „fedett” perforációval. Ebben az esetben az epehólyag falában lévő szakadást például bélhurkok borítják, és az epe nem távozik.
Sipolyok
Ellenkezőleg, a kövek néha bejutnak a bélbe, és elzárják azt (epekő ileus). Ritka esetekben az epehólyag-gyulladásból (biliocutan fisztula) képződik kapcsolat a bőrrel.
Bakteriális vérmérgezés (szepszis)
A baktériumok által okozott epehólyag-gyulladásban a kórokozók időnként a véráramba kerülve veszélyes bakteriális vérmérgezést (szepszist) okoznak. Ez a szövődmény különösen félelmetes emphysematous cholecystitis esetén. Azonban az acalculous, vagy nem kő, epehólyag-gyulladás általában az ilyen szepszis eredménye.
Krónikus epehólyag-gyulladás
A betegség előrehaladtával az epehólyag időnként összezsugorodik. Ha kalciumlerakódások képződnek az epehólyag falában, ez az úgynevezett porcelán epehólyaghoz vezet. Ez szintén nem okoz tüneteket, de jelentősen növeli az epehólyagrák kockázatát. A betegek körülbelül egynegyedénél a porcelán epehólyag rosszindulatúan degenerálódik. A krónikus epehólyag-gyulladást és szövődményeit teljes kolecisztektómiával is kezelik.
Epehólyag-gyulladás: okok és kockázati tényezők
Az esetek körülbelül 90 százalékában a betegek először epekővel rendelkeznek, mielőtt az epehólyag-gyulladás kialakulna. Ezek a kövek elzárják az epehólyag kimenetét (cholecystolithasis), az epevezetéket (choledocholithasis) vagy a vékonybél csomópontját. Ennek eredményeként az epe már nem folyik ki, és felhalmozódik az epehólyagban. Ennek eredményeként az epehólyag túlfeszül, fala összenyomódik.
Egyrészt a sejtek elpusztulnak, káros anyagok szabadulnak fel, és ezáltal epehólyag-gyulladást váltanak ki. Másrészt az epesavban lévő agresszív anyagok speciális, prosztaglandinként ismert fehérjéket szabadítanak fel. A prosztaglandinok E és F különösen elősegítik az epehólyag-gyulladást. Ezenkívül az epehólyag fala több folyadékot bocsát ki a prosztaglandinok hatására. Ennek eredményeként az epehólyag még tovább nyúlik, és az epehólyag sejtjei még rosszabbul vannak ellátva.
Az epeelvezetés hiánya azt is megkönnyíti, hogy a baktériumok könnyebben vándoroljanak a bélből az epehólyagba. Ezért bizonyos esetekben a gyulladás mellett az epehólyag bakteriális fertőzése is fellép.
Kockázati tényező epekő
- Nő (női nem)
- Zsír (súlyos túlsúly, elhízás)
- Negyven (negyven éves, általában az életkorral növekszik)
- Termékeny (termékeny)
- Szép (tisztességes bőrű)
- Család (családi hajlam)
A gyors fogyás néha epekőhöz is vezet. Bizonyos gyógyszerek, különösen a nőknek szánt hormonkészítmények növelik az epekő és ezáltal az epehólyag-gyulladás kockázatát. Ugyanez igaz a terhes nőkre is: a progeszteron hormon fokozott előfordulása elősegíti az epekő és gyulladások kialakulását.
Acalculous epehólyag gyulladás
Az epehólyag kiürülésének zavara
Súlyos balesetek, súlyos égési sérülések vagy lázas betegségek, például bakteriális vérmérgezés (szepszis) kiszárítják a szervezetet, és így viszkózusabbá teszik az epét. Ha a beteg már nem eszik (pl. mesterséges kómában van), a CCK hírvivő anyag nem szabadul fel. Az agresszív, viszkózus, koncentrált epe így az epehólyagban marad, és végül epehólyag-gyulladáshoz vezet.
A hosszan tartó koplalás megakadályozza a CCK felszabadulását és ezáltal az epehólyag kiürülését is. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a pácienst hosszabb ideig mesterségesen táplálják (parenterális táplálás).
Károsodott oxigénellátás
Baktériumok, vírusok és paraziták
Az epe általában csíramentes. Ha azonban az epehólyag gyulladása az epepangás után következik be, a baktériumok gyakran felszállnak a belekből, és behatolnak az epehólyag falába. A leggyakoribb baktériumok az Escherichia coli, a Klebsiella és az Enterobacteria. Az epehólyagba vándorolnak az epevezetéken vagy a nyirokereken keresztül.
A bakteriális fertőzések az epehólyag-gyulladás súlyos szövődményeinek fő okai. A bakteriális epehólyagfertőzések elsősorban legyengült immunrendszerű betegeket (immunszupprimált betegek) és súlyosan (elő)betegeket, például szepszisben szenvedő betegeket érintenek. Néha előfordulnak hasi műtét vagy a hasnyálmirigy és az epeutak endoszkópiája (ERCP = endoszkópos retrográd cholangiopancreatography) után is.
A baktériumokon kívül az olyan paraziták, mint az amőbák vagy a szívóférgek, más lehetséges okai az ilyen epehólyag-gyulladásnak.
A szalmonella, a hepatitis A vírus vagy a HIV vírus („AIDS”) fertőzései szintén növelik az epehólyag-gyulladás kockázatát. A HIV-betegeknél a citomegalovírus, valamint a kripto- és mikrosporidia (paraziták) játszik meghatározó szerepet.
Az epehólyag fertőzések megelőzése
Az epehólyag-gyulladást nehéz megelőzni. Mindenekelőtt az epekőbetegség megelőzése a fő kockázati tényező. Egyél rostban gazdag étrendet és mozogj. Ezzel egyidejűleg ellensúlyozhatja az elhízás kockázati tényezőjét.
Tippek az epekő kialakulásának kockázatát csökkentő diétához:
- Egyél sok rostban (zöldségben) és kalciumban gazdag ételt.
- Egyél kevesebb szénhidrátot (különösen a sok cukrot tartalmazó ételeket és italokat).
- Kerülje a telített zsírokat és a transzzsírokat (más néven „hidrogénezett zsírokat”), amelyek gyakran megtalálhatók a gyorsételekben, péksüteményekben vagy snackekben, például chipsben.
Kerüld a rendkívül zsírszegény diétákat és a böjtöt! Ez csökkenti az epe felszabadulását az epehólyagból, és gyakran az epe felhalmozódását okozza, ami megkönnyíti az epekőképződést. Mivel az epe fontos a zsírok emésztéséhez, egyes betegek nem tolerálják a nagyon zsíros ételeket (különösen nagy mennyiségben) az epehólyag eltávolítása után, és néha az a benyomásuk, hogy a zsírok általában mindig egészségtelenek az epehólyag számára.
A túlsúly és az elhízás az epekőképződés kockázati tényezői. Ha Ön túlsúlyos, kérjen tanácsot kezelőorvosától, hogyan csökkentheti a legjobban. A megfelelő fizikai gyakorlat csökkenti a kockázatot.
Az is fontos, hogy bízzon orvosában. Az epehólyag-gyulladás tünetei általában a gyógyszeres kezelés (görcsoldó, fájdalomcsillapító) első bevétele után enyhülnek. Ennek ellenére az orvos műtéti cholecystectomiát fog javasolni Önnek. A kolecisztitisz súlyos szövődményeinek elkerülése érdekében kövesse kezelőorvosa tanácsát.
Epehólyag-gyulladás: diagnózis és vizsgálat
Ha gyanítja, hogy epehólyag-gyulladásban szenved, mindig forduljon orvoshoz. Enyhe tünetek esetén háziorvos vagy belgyógyász (belgyógyász) segít. Súlyos fájdalom és magas láz esetén azonban akut epehólyag-gyulladással összefüggésben kórházi tartózkodásra van szükség. Ha először kereste fel orvosát, azonnal kórházba utalja.
Orvosi anamnézis (anamnézis)
- Mióta és hol vannak panaszai?
- A fájdalom görcsös epizódokban jelentkezett, különösen az elején?
- Volt mostanában emelkedett testhőmérséklete?
- Volt már epekőve a múltban? Vagy az Ön családtagjainak gyakran volt epekőbetegsége?
- Böjtöltél mostanában?
- Milyen gyógyszereket szed (hormonpótló a nőgyógyásztól, ha van ilyen)?
Fizikális vizsgálat
A részletes interjú után orvosa fizikailag megvizsgálja Önt. A kockázati tényezők, mint a súlyos elhízás, a világos bőrűség, a szem vagy a bőr esetleges sárgulása, alapos vizsgálat nélkül kimutathatók. Megméri a testhőmérsékletét is. A pulzus mérése és a szívhang hallgatása megmutatja az orvosnak, ha szíve túlságosan gyorsan ver, ahogy ez egy fertőzésre jellemző.
Az úgynevezett Murphy-jel (amely egy amerikai sebészről kapta a nevét) az epehólyag-gyulladásra jellemző. Az eljárás során az orvos megnyomja a jobb felső hasat a bordaív alatt. Most meg fogja kérni, hogy vegyen egy mély lélegzetet. Emiatt az epehólyag elmozdul a nyomó kéz alatt. Ha az epehólyag gyulladt, a nyomás súlyos fájdalmat okoz. Önkéntelenül megfeszül a hasa (védelmi feszültség), és leállhat a légzés.
Néha az orvos közvetlenül megtapintja a kidudorodó és gyulladt epehólyagot.
Laboratóriumi tesztek
Az epehólyag-gyulladás kimutatására az orvos vérmintát vesz. Egyes vérértékek különösen gyakran változnak epehólyag-gyulladás esetén. Például gyakran több a fehérvérsejt (leukocitózis).
A vizeletvizsgálattal az orvos szeretné kizárni a vesekárosodást. Ennek az az oka, hogy néha a vesemedence-gyulladás (pyelonephritis) vagy a vesekövek (vesekőgyulladás) az epehólyag-gyulladáshoz hasonló tüneteket okoznak.
Ha fennáll a terhesség lehetősége, ezt is ellenőrizni fogják.
Ha a betegnek magas a láza és rossz az általános egészségi állapota (gyors szívverés, alacsony vérnyomás), az orvosok vért vesznek az úgynevezett vérkultúrákhoz, hogy kiderítsék, vannak-e baktériumok a véráramban. Ennek az az oka, hogy a baktériumok a vérrel már elterjedtek a szervezetben (bakteriális vérmérgezés, szepszis).
Képalkotó eljárások
Ultrahang (szonográfia)
Ultrahangos készülék segítségével a két milliméternél nagyobb epeköveket, valamint az epehólyag-gyulladást észleli az orvos. A megvastagodott, kristályos epe (epekő) gyakran szintén látható, és „iszapnak” nevezik. Ezen a vizsgálaton néha Murphy jele is előkerül.
Az akut epehólyag-gyulladást az alábbi ultrahangos jellemzők jelzik:
- A fal vastagabb, mint négy milliméter.
- Az epehólyag fala három rétegben jelenik meg.
- Az epehólyag körül sötét folyadékgyülem látható.
- Az epehólyag jelentősen megnagyobbodott.
Légfelhalmozódással járó gyulladás esetén (emphysematous epehólyaggyulladás) az orvos az epehólyagban (1. stádium), az epehólyag falában (2. stádium) vagy akár a környező szövetekben (3. stádium) is látja a levegő felhalmozódását.
Számítógépes tomográfia (CT)
Ultrahangon az epehólyag és a közös epevezeték nagyon rosszul vagy egyáltalán nem látható. A hasnyálmirigyet is gyakran nehéz felmérni. Ha a hasnyálmirigy gyulladása is fennáll, vagy ha továbbra is általános kétség merül fel a diagnózissal kapcsolatban, az orvosok számítógépes tomográfia (CT) vizsgálatot végeznek a diagnózis megerősítésére.
Röntgen
Röntgenfelvételt már ritkán rendelnek. Nagyon kevés epekő látható ezzel a technikával. Az emphysematous cholecystitis röntgenfelvételei azonban általában sokkal szembetűnőbbek. Ebben az esetben a levegő felhalmozódik az epehólyag területén.
Az ultrahang és a röntgen is felfedi az úgynevezett porcelán epehólyagot. Ez az állapot krónikus epehólyag-gyulladás eredménye. Ennek az az oka, hogy a hegesedés és a kalciumlerakódások hatására az epehólyag fala láthatóan megkeményedik, és olyan fehéres lesz, mint a porcelán.
Az ERCP (endoszkópos retrográd cholangiopancreaticography) az epeutak, az epehólyag és a hasnyálmirigy utak vizualizálására szolgál röntgenkontrasztanyag és speciális endoszkóp segítségével. Ezt a vizsgálatot rövid érzéstelenítésben (szürkületi alvás) végzik, és csak akkor írják elő, ha az orvosok epekőre gyanakszanak a közös epevezetékben.
Az ERCP során ezek a kövek közvetlenül eltávolíthatók. Azt a pontot, ahol az epevezeték találkozik a beltel (papilla vateri), egy bemetszéssel kiszélesítik, így a kő ideális esetben átjut a bélbe, és a széklettel együtt ürül ki.
Néha az epeköveket dormia kosárnak nevezett dróthurkok segítségével kell eltávolítani. Az ERCP azonban növeli a hasnyálmirigy vagy az epevezeték gyulladásának kockázatát.
