Enuresis (éjszakai ágybavizelés)

Rövid áttekintés

• Mi az enuresis? Éjszakai akaratlan bevizelés az 5. születésnap után, szervi ok nélkül. Főleg a gyerekeket érinti, a fiúkat gyakrabban, mint a lányokat.
• Formái: Monosymptomatic enuresis (csak éjszakai enuresis), nem monotünetmentes enuresis (éjszakai enuresis plusz a napközbeni húgyhólyagműködés károsodása), primer enuresis (születéstől folyamatosan éjszakai enuresis), másodlagos enuresis (legalább hat száraz periódus után megújított nocturalis nocturalis). hónapok).
• Okok: valószínűleg több tényező is közrejátszik, mint például családi hajlam, bizonyos agyterületek érési késleltetése, antidiuretikus hormon hiány, alacsony hólyagkapacitás, pszichés és pszichoszociális tényezők.
• Diagnózis: kórelőzmény felvétel, hólyagnapló, 14 napos protokoll, fizikális vizsgálat, vizeletminta, vese és hólyag ultrahang vizsgálata, vizeletáramlás mérés (uroflowmetria) stb.
• Kezelési lehetőségek: többek között ivási és eliminációs naplók vezetése, naptári bejegyzések száraz és nedves éjszakákra, gyermek dicsérete száraz éjszakákra, medencefenék edzés, ha szükséges, biofeedback, apparatív viselkedésterápia, gyógyszerek.

Enuresis: definíció

Szigorúan véve az enuresis akkor áll fenn, ha a gyermek legalább havonta egyszer benedvesíti az ágyat éjszaka, az 5. születésnapját követő három hónapon keresztül. Kisebb gyermekeknél viszont az alvás közbeni akaratlan vizeletszivárgás normálisnak tekinthető (fiziológiás vizelet-inkontinencia).

Nappali nedvesítés

Vannak olyan gyerekek is, akiknek csak napközben önkéntelenül szivárog ki a vizelet szervi ok nélkül. Az orvosok ezt a nappali vizelést nem organikus (funkcionális) nappali vizelet-inkontinenciaként emlegetik.

Enuresis: formák

Az enuresisnek két fő formája van: monoszimptomatikus (MEN) és nem monoszimptomatikus enuresis nocturna (Non-MEN):

• Monosymptomatic Enuresis Nocturna (MEN): Az érintett gyermekek kizárólag éjszaka nedvesítik magukat alvás közben. Ezért is nevezik „ágybavizelésnek”. Napközben nincs rendellenesség.

Attól függően, hogy mennyi ideig létezik az éjszakai enuresis, az orvosok különbséget tesznek az elsődleges és a másodlagos enuresis között:

• Elsődleges enuresis: Az érintett gyermekek születésük óta száraz fázis nélkül áznak éjszaka, egyéb urológiai tünet nélkül.

• Másodlagos enuresis: Legalább hat hónapig tartó száraz szakasz után a gyermekek hirtelen újra nedvesek éjszaka. Ez a forma kevésbé gyakori, mint az elsődleges enuresis.

Enuresis: Okok

Az enuresist sokféle tényező okozhatja. A legtöbb esetben több tényező is közrejátszik a kialakulásában.

Monosymptomatic Enuresis Nocturna (MEN).

A további tünetek nélküli izolált éjszakai bevizelés pontos okát a tudományos ismeretek jelenlegi állása szerint nem sikerült véglegesen tisztázni. A MEN elsődleges és másodlagos formáiban azonban családi hajlam mutatható ki: 44 százalék az enuresis valószínűsége a gyermeknél, ha az egyik szülőnek is van bevizelése. 77 százalékra nő, ha mindkét szülőnek bevizelése volt.

A genetikai hajlam alapján feltehetően érési késleltetés áll fenn az agyban: Feltételezik, hogy a MEN-betegeknél késéssel érnek azok az idegstruktúrák, amelyek a hólyag szabályozásáért felelősek.

Egyéb tényezők, amelyek szerepet játszhatnak a monosymptomatic enuresis (MEN) kialakulásában, a következők:

• extra mély alvás: Számos tanulmány és számos szülő tapasztalata kimutatta, hogy a FÉRFI gyerekeket rendkívül nehéz felébreszteni. Az extra mély alvás miatt a gyerekek nem veszik észre a vizelési ingert. Ha a hólyag túlságosan tele van, akkor önkéntelenül kiürül.

• Alacsony hólyagkapacitás: néha a gyermek hólyagja egyszerűen túl kicsi a termelődő vizelet mennyiségéhez.
• Poliuria: poliuria esetén a hólyag normál méretű, de túl sok vizeletet termel.
• Hiányos hólyagürítés: Ha például a húgycső túl szűk, a hólyag nem tud teljesen kiürülni. Ennek eredményeként minden WC-látogatás után maradék vizelet marad. Ennek eredményeként a hólyag gyorsabban megtelik, ami éjszakai bevizeléshez vezethet.

• Túl sok folyadék fogyasztása este: Az esti lefekvés előtti túl sok ivás FÉRFI-hez is vezethet. Egy tanulmány szerint testtömeg-kilogrammonként 25 milliliter vagy annál nagyobb mennyiségű folyadék éjszakai bevizelést válthat ki.

Non-monosymptomatic Enuresis Nocturna (nem férfiak).

Az éjszakai bevizelés és a nappali tünetek vagy a húgyhólyag működésének nem szervi rendellenességének, vagy a genetikai érési késleltetésnek (például a MEN) és a húgyhólyag működésének nem szervi rendellenességének a keveréke.

A nem férfiakat leggyakrabban hiperaktív hólyaggal és csökkent hólyagkapacitású, valamint a vizeletürítés elhalasztásával (vizelés elhalasztásával) rendelkező gyermekeknél figyelték meg:

A hiperaktív hólyag jellemzője a gyakori, túlzott vizelési inger, amelyet alig lehet elfojtani. A nap folyamán az érintettek néha még mindig képesek visszatartani a vizeletet. De éjszaka, alvás közben, amikor nincs tudatos kontroll, önkéntelen bevizelés lép fel.

A vizeletürítés elhalasztásáról akkor beszélünk, ha a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy a vizeletét sokáig visszatartsa – például azért, mert nem akarja megszakítani a játékot, hogy vizeljen. Egy idő után a hólyag ehhez alkalmazkodik, így végül még az egyértelműen telt hólyag sem vált ki vizelési ingert. Alvás közben a hólyag észrevétlenül kiürül.

A MEN-nél leírtak szerint pszichológiai és pszichoszociális tényezők is szerepet játszhatnak a nem monotünetmentes enuresis kialakulásában.

Kapcsolódó rendellenességek

Klinikailag releváns kísérő pszichés rendellenességek az éjszakai bevizelésben szenvedő gyermekek körülbelül 20-30 százalékánál (elsősorban nem férfiaknál) fordulnak elő. Ide tartozik például az ADHD, a zavart szociális viselkedés, a szorongás és a depresszió. Néha az ilyen kísérő rendellenességek az enuresis következményei. Más esetekben megelőzik az enuresist, például a szülők válását vagy áthelyezését követő másodlagos bevizelést.

Azoknál a gyerekeknél, akik napközben bevizelnek, az esetek 20-40 százalékában kísérő pszichés zavarok is jelentkeznek.

Alvászavarok (például alvási apnoe) és fejlődési rendellenességek (például beszéd) is kísérhetik az enuresist.

Különleges eset: enuresis felnőtteknél

Feltételezhető, hogy a felnőttek körülbelül egy százalékát érinti az enuresis is. A gyermekekhez hasonlóan sokféle ok lehet felelős. Például időnként felnőtt enuresises betegeknél is előfordul az agy késleltetett érése. A probléma „magától” megoldására azonban rendkívül csekélyek a kilátások.

Enuresis: mit tegyünk?

Bevizelés esetén mindig javasolt az orvos felkeresése, és ez egyaránt vonatkozik gyermekekre és felnőttekre. Nem vészhelyzetről van szó, de ki kell zárni, hogy az akaratlan vizelés hátterében testi betegségek vagy pszichés zavarok állhatnak. Ki kell azonban zárni, hogy az akaratlan bevizelés hátterében testi betegségek vagy pszichés zavarok állnak. Azért is érdemes orvoshoz fordulni, mert az enuresis nagy lelki megterhelést jelenthet az érintetteknek.

A megfelelő orvosi kapcsolat a gyermekek enuresiséhez a gyermekorvos és a serdülőkorú orvos. A felnőtteknek fel kell venniük a kapcsolatot háziorvosukkal.

Enuresis: Diagnózis

Az orvos célja az akaratlan enuresis szervi okainak kizárása és az enuresis formája szerinti osztályozása (elsődleges vagy másodlagos enuresis, MEN vagy nem MEN).

Orvosi előzmények és protokollok

Először az orvos felveszi a beteg kórtörténetét (anamnézis). Ennek érdekében különféle kérdéseket tesz fel az érintett személynek vagy a szülőknek, például:

• Mikor vizel – csak éjszaka vagy nappal is?

• Milyen gyakran nedvesíti be az ágyat?

• A nedvesedésen kívül vannak más tünetek is, mint például gyakori vizelés vagy széklet inkontinencia?

• A nedvesedés csak otthon történik, vagy is, vagy kizárólag ismeretlen környezetben?

• Hányszor megy el Ön vagy gyermeke naponta WC-re?

• Önnek vagy gyermekének fel kell kelnie éjszaka, hogy vizeljen?

• Volt-e valaha húgyhólyag- vagy húgycsőgyulladás?

• Mennyit, mit és mikor iszik Ön vagy gyermeke?

• Vannak-e jelei a gyermek általános fejlődési lemaradásának?

• Önnek vagy gyermekének viselkedési problémái vannak?

• Vannak családi és/vagy iskolai problémák, munkahelyi vagy kapcsolati stressz?

Az orvos kérheti, hogy vezessen úgynevezett hólyagnaplót. Ebben a naplóban legalább 48 órán keresztül fel kell jegyeznie, hogy a személy milyen gyakran ürítette ki a hólyagot, mennyi vizeletet bocsátott ki és mennyit ivott.

Hasznos még egy 14 napos napló vezetése, amelyben dokumentálják az éjszakai és nappali önkéntelen nedvesedést, valamint a székletürítés, a székletkenődés vagy a székletürítés gyakoriságát.

Pszichológiai tünetek szűrése

Mint fentebb említettük, az enuresis gyakran pszichés zavarokkal jár. Ezért az enuresis feldolgozása során speciális kérdőíveket kell alkalmazni a pszichés zavarokra vonatkozóan. Validált szélessávú szülői kérdőívek, például a Child Behavior Checklist (CBCL) használata ajánlott.

Ha a mentális zavar gyanúja beigazolódik, a szülőknek vagy az érintett személyeknek megfelelő tanácsot kell adni, és szükség esetén megfelelő kezelést kell kezdeni.

Alapvizsgák

• Fizikális vizsgálat: A cél az enuresis szervi okainak kizárása és a kísérő rendellenességek meghatározása. Az orvos többek között megvizsgálja a végbélnyílást és a nemi szervek környékét (fima összehúzódásra, külső nemi szervek gyulladására stb.), a keresztcsontot (fejlődési rendellenesség?) és a lábakat (lábhossz eltérés? mozgás- és járászavarok? stb.). ).

• Ultrahangvizsgálat: az orvos megvizsgálja a veséket és a hólyagot szerkezeti elváltozásokat keresve. Olyan funkcionális paramétereket is meghatároz, mint a hólyagfal vastagsága és a vizeletürítés után a hólyagban maradó maradék vizelet mennyisége.

• Vizeletminta: a vizeletet megvizsgálják a húgyúti fertőzések kizárására.

További vizsgálatok

Más vizsgálatok hasznosak lehetnek az enuresis tisztázására. Néhány példa:

A vizeletáramlás mérése (uroflowmetria) a maradék vizelet meghatározásával segít a hólyagürítési zavarok kimutatásában: Itt a páciens egy speciális mérőtölcsérbe vizel. Mérjük a vizelet áramlását (milliliter per másodpercben), a vizelet mennyiségét és időtartamát. A maradék vizelet mennyiségét is meghatározzák. A vizsgálatot többször meg kell ismételni.

Kezelés

Az uroterápia az enuresis terápia alapja. Ez magában foglalja az alsó húgyúti diszfunkciók kezelésére használt összes konzervatív, nem sebészeti és nem gyógyszeres kezelést. A cél a hólyagszabályozás javítása és az életminőség javítása strukturált útmutatás révén.

Az úgynevezett standard uroterápia elemei a következők:

• Tájékoztatás és demisztifikáció: az orvos többek között elmagyarázza a gyermeknek és szüleinek, hogyan képződik és ürül ki a vizelet a szervezetben, hol lehetnek problémák. Elmagyarázza a terápiás fogalmakat és az esetleges kísérő rendellenességeket is.
• Utasítások az optimális vizeletürítéshez (vizelési viselkedés): Az orvos elmagyarázza, hogyan és milyen gyakran kell a gyermeknek WC-re mennie vizelni. A rendszeres WC-bejárást meghatározott terv szerint gyakorolják. Például digitális órára vagy mobiltelefonra beprogramozható emlékeztető idő (két-négy óránként), amit a gyermeknek saját felelősségére be kell tartania.

• A tünetek és a vizeletürítési viselkedés dokumentálása: Például a gyermek és a szülő száraz és „nedves” éjszakákat (vagy napokat) együtt rögzíthet a naptárban a nap és a felhő szimbólummal. Ha a szülő minden egyes napsütésért dicséri a gyermekét, ez megerősíti a gyermek motivációját. Semmi esetre se szidja vagy büntesse a gyereket felhőkért!
• A kezelőorvos rendszeres gondozása és támogatása

Az enuresis terápiában az igényektől függően speciális uroterápia módszerei is szóba jöhetnek. Ilyenek például:

• Medencefenék képzés
• Biofeedback
• elektrostimuláció (TENS)
• apparatív viselkedésterápia (AVT, riasztóterápia, „csengőnadrág”): A gyermeket (ha szükséges a szülőkkel együtt) éjszaka riasztóberendezéssel (hordozható eszköz, pl. alsónadrágban lévő mérőeszköz vagy ágy melletti eszköz) riasztják csengőhangot és/vagy rezgést ad, amint megnedvesedik – azaz amint a vizelet eléri a mérőérzékelőt. A kezelés legalább két-három hónapig tart, és abbahagyható, ha a gyermek 14 egymást követő éjszakán át szárazon maradt. Az AVT befejezése után a gyermekek körülbelül 50 százaléka hosszú távon szárazon marad.

A dezmopresszin hatóanyag az enuresis kezelésére szolgáló fő gyógyszer. Csökkenti a vízkiválasztást, és felhasználják,

• ha az apparatív viselkedésterápia (AVT) a helyes végrehajtás ellenére sem segít kellőképpen az enuresis ellen,
• Az AVT-t a gyermek és a szülők elutasítják, vagy a családi helyzet miatt nem kivitelezhető,
• a család az utóbbi mellett dönt, amikor az AVT és a dezmopresszin között választ
• és/vagy az enuresis nagyon magas szintű szorongást okoz, amelyet a lehető leggyorsabban csökkenteni kell.

Ezenkívül a dezmopresszin rövid távú alkalmazása kritikus helyzetek, például iskolai kirándulások vagy vakációk áthidalására is használható.

A dezmopresszint naponta, este tabletta vagy olvadó tabletta formájában kell bevenni (a szájban feloldódik), legfeljebb három hónapig. A kezelés alatt a gyermeknek legfeljebb 250 milliliter folyadékot kell inni este. Éjszaka nem szabad semmit inniuk.

Tízből hét gyermek gyorsan reagál a dezmopresszin kezelésre. Az enuresis azonban gyakran visszatér a kezelés abbahagyása után. A visszaesés kockázata azonban csökkenthető, ha a gyógyszer szedését nem hagyják abba hirtelen, hanem az adag fokozatos csökkentésével.

Enuresis: Amit magad is megtehetsz

Az enuresisben szenvedő gyermekeknek (és felnőtteknek) elegendő folyadékot kell inniuk a nap folyamán, de este kevesebbet. A szakértők határozottan nem tanácsolják az abszolút ivási tilalmat, ami nem ésszerű!

Gyakori nedvesedés esetén hasznos lehet az éjszakai pelenkázás és/vagy a matracra vízálló betét viselése.

Az éjszakai nedvesítés után a gyermeknek reggel zuhanyoznia kell, és friss ruhát kell felvennie. Ezzel elkerülhető az esetleges negatív reakciók az óvodában, az iskolában vagy a barátok körében a tartós vizeletszag miatt.

A vizelet szagát a ruhákból és az ágyneműből eltávolíthatjuk, ha mosáskor szódát (szódabikarbóna) vagy eukaliptuszolajat adunk hozzá.

Nagyon fontos, hogy ne szégyellje magát, ha orvoshoz fordul. Ennek az az oka, hogy az enuresis gyakori tünet, és bármely családban előfordulhat. Semmi esetre sem szabad zavarba hozni, vagy akár megbüntetni a gyermeket a nedvesítés miatt. Gyermeke nem rosszindulatból cselekszik, és valószínűleg elég kellemetlen a helyzet számára. Ehelyett próbálja felvidítani gyermekét, és ráébreszteni, hogy nem csinál semmi rosszat.

A legtöbb esetben az enuresis gyermekeknél a megfelelő terápiás intézkedések segítségével eltűnik.