Rövid áttekintés
- Leírás: A hangképzés szervi vagy funkcionális okok miatti zavara; szélsőséges esetekben teljes hangvesztés (hangtalanság).
- Okok: pl. gyulladások, sérülések, bénulások, hangredők vagy gége daganatai, hang túlterheltsége, helytelen beszédtechnika, pszichés okok, gyógyszeres kezelés, hormonális változások
- Diagnózis: Anamnézis; fizikális vizsgálat, gégetükrözés, szükség esetén további vizsgálatok (pl. ultrahang).
- Kezelés: Az októl függően – fizikai okok kezelése, hangterápia.
- Megelőzés: Túlterhelés ellen többek között a vokális apparátus bemelegítő gyakorlatai; pihenő szünetek; hanggyakorlatok.
Mi az a diszfónia?
A diszfónia nem önálló betegség, hanem tünet, amelynek különböző okai vannak. Néha ezek testi betegségek (szervi okok). Más esetekben a gégeműködés zavarai (funkcionális okok) a dysphonia oka.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lehet megzavarni a hangképzést, először is tudni kell, hogyan és honnan származik a hang.
Hogyan fejlődik a hang
- A tüdő termeli a hangképzéshez szükséges légáramot (phonation stream).
- A gége az izmokkal, porcokkal és különösen a hangredőkkel („hangszálak”) ad ki elsődleges hangot.
- A garat, a száj és az orrüreg (úgynevezett embouchure cső) modulálja az elsődleges hangot, hogy beszédhangokat hozzon létre.
Elvileg mindhárom szinten előforduló rendellenességek diszfóniát okozhatnak.
Dysphonia: Okok és lehetséges rendellenességek
Ezenkívül létezik a diszfónia „normális” formája (például pubertás vagy idős korban). Ezenkívül a hangtermelési zavar a gyógyszeres kezelés mellékhatása lehet.
Szerves hangzavar (szerves diszfónia)
A „normál” hangképzéshez a gégeben lévő hangredőknek („hangszálaknak”) szabadon kell rezegniük. Különféle fizikai rendellenességek akadályozhatják ezt a szabad rezgést – diszfónia alakul ki.
Hangtúlterhelés: Azon embereknél, akik szakmai okokból sokat beszélnek vagy énekelnek, gyakran jelentkeznek túlterhelési tünetek a hangráncokon. A hangredők tartós megerőltetésének következménye az ún. énekes csomók (túlterhelés miatti hangredő granuloma, kontakt granuloma).
Ennek a hangzavarnak a fő jellemzője a rekedtség. Mivel az ókorban gyakran prédikátorok is voltak az érintettek között, a hangképzési zavarnak ez a formája a „Dysphonia clericorum” nevet is viseli a régebbi irodalomban.
Dysphonia akkor is előfordulhat, ha a savas gyomornedv gyakran visszafolyik a légcsőbe, károsítva a gége és a garat nyálkahártyáját (laryngitis gastrica).
A gége sérülései: Az ilyen sérülések, például az intubáció, baleset vagy műtét által okozott sérülések gyakran dysphoniát váltanak ki.
Ha a két hangránc közül csak az egyik bénult meg (egyoldali bénulás), az érintett személy általában még mindig szinte normálisan tud beszélni. Ha viszont mindkét hangránc érintett (kétoldali bénulás), légszomj és a dysphonia legsúlyosabb formája – a teljes hangtalanság (aphonia) jelentkezik.
Görcsös dysphonia (beszédgörcs, gégegörcs, gége dystonia): Ebben az esetben a hangzavar a gége izomzatának akaratlan, hosszan tartó görcséből adódik. Ez egy neurológiai rendellenesség, amely a dystoniákhoz (mozgászavarokhoz) tartozik.
Egyéb jóindulatú daganatok közé tartoznak a papillómák, ciszták (folyadékkal teli üregek) és polipok (nyálkahártya-kinövések), amelyek közvetlenül a hangredőkben vagy azokban helyezkednek el. Mechanikai akadályként akadályozzák a szabad rezgést és a hangredők megfelelő záródását – az érintettek diszfóniában szenvednek.
Reinke ödémája elsősorban a 40 és 60 év közötti nőket érinti. A hang érdes és rekedt. Szélsőséges esetekben a dysphonia teljes hangtalansághoz (aphonia) vezet.
Gégerák (gégerák): A rosszindulatú gégedaganat ritkábban okozza a dysphonia. Fő tünete az elhúzódó rekedtség, esetleg légszomj.
A hangráncok vagy a gége veleszületett fejlődési rendellenességei: ezek is a hangtermelési zavar lehetséges okai. Általában már gyermekkorban észrevehetők.
Ha a diszfónia hosszú ideig fennáll, ez mindenképpen riasztó jel. Akkor tisztázza orvossal az okot!
Funkcionális hangzavar (funkcionális dysphonia)
Az érintettek tartós rekedtségről, fokozódó hangfáradtságról és néha nyomó vagy égő érzésről számoltak be a torok területén. A laringoszkópia szerves leletei azonban szinte észrevétlenek.
Funkcionális diszfóniában az orvosok különbséget tesznek hiperfunkcionális és hipofunkcionális változat között. Nagyon gyakran azonban előfordulnak vegyes formák is.
Az arc, a nyak és a torok területén a szomszédos izomcsoportok is gyakran feszültek.
A hiperfunkcionális diszfónia általában olyan embereknél jelentkezik, akik tartósan túlzottan használják a hangjukat.
Ezt általában a szervezet teljesítőképességének általános gyengülésével járó betegség vagy kimerültség okozza. A pszichológiai stressz, mint például a szorongás vagy a gyász, szintén hipofunkcionális diszfóniához vezethet.
Szokásos, ponogén és pszichogén diszfónia.
A funkcionális hangzavarok pontosabban is leírhatók az okuktól függően. A megszokásos diszfónia tehát akkor áll fenn, ha a hangképzési zavar oka a hangkárosító beszédszokások – például gyakori kiabálás, helytelen énektechnika, állandó nyomott vagy túlhangsúlyozott beszéd.
Néhány embernél pszichés vagy pszichoszomatikus okok hipofunkcionális diszfóniában (suttogás, légzés, tehetetlen hang) nyilvánulnak meg. Ezt pszichogén diszfóniának nevezik.
Egyéb diszfónia
Ezenkívül egyes gyógyszerek nemkívánatos mellékhatásként diszfóniát okoznak. Ilyenek például a neuroleptikumok (antipszichotikumok, pszichotróp szerek) és egyes asztmás spray-k.
Dysfónia: Mikor forduljunk orvoshoz?
Továbbá, ha azt észleli, hogy hangja nyomott, recsegő vagy lélegző, vagy fájdalmat érez beszéd közben, orvoshoz kell fordulnia.
A hangzavarokkal foglalkozó szakemberek a foniátria specialistái. A fül-orr-gégészeti (ENT) és az általános orvostudomány szakemberei szintén lehetséges kapcsolattartók a diszfóniában.
Dysphonia: vizsgálatok és diagnózis
Kórtörténet
A kórtörténetének felvételéhez az orvos olyan kérdéseket tesz fel Önnek, mint például:
- Mióta van ilyen hangzavarod?
- Nagyon megterhelte a hangját a diszfónia kialakulása előtt?
- Van-e ismert légúti vagy tüdőbetegsége?
- Műtéten esett át, például a mellkas vagy a nyak területén, röviddel a hangzavar kialakulása előtt?
- Dohányzol? Ha igen, mennyit és meddig?
- Iszol alkoholt? Ha igen, mennyit?
- Észrevett-e bármilyen keményedést, duzzanatot vagy nyomást a nyak területén?
- Milyen gyógyszereket szed jelenleg?
Fizikális vizsgálat
Számos vizsgálat segít az orvosoknak a dysphonia tisztázásában.
- hallgatás sztetoszkóppal (hallgatás)
- a torok vizsgálata zseblámpával és nyelvnyomóval
- a gége és a torok tapintása az esetleges duzzanatokat vagy bekeményedéseket kutatva
Hangok vagy mondatok ismétlése
Az orvos már az anamnézis során odafigyel arra, hogy milyen a hangja – például erőtlen, nagyon rekedt vagy nyomott. Ez gyakran utal a lehetséges okokra.
laringoszkópiával
A laryngoszkópia lehetővé teszi a gége alapos vizsgálatát. Az orvos tükör vagy speciális kamera segítségével vizsgálja meg a torkát: ez lehetővé teszi a hangredők és a gége közvetlen rálátását.
Ez az eljárás nagyon hasznos a dysphonia tisztázásában. Bár sok ember számára ijesztő az a gondolat, hogy ilyen mélyen megvizsgálják a torkát, a vizsgálat ártalmatlan.
Néha további vizsgálatok szükségesek a diszfónia okának meghatározásához. Általában ez a helyzet például akkor, ha a hangzavar hosszabb ideje fennáll, vagy nagyon kifejezett. Továbbá, ha további panaszok, például légszomj, vérköhögés vagy nyelési nehézségek lépnek fel, gyakran hasznosak a további vizsgálatok.
Ilyen vizsgálatok lehetnek:
- A pajzsmirigy ultrahangja (szonográfiája).
- Mellkas röntgen (röntgen mellkas)
- Szövetmintavétel (biopszia) a gége vagy a hörgők nyálkahártyájából
- A nyak, a mellkas vagy az agy számítógépes tomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
Dysphonia: Kezelés
Az alábbi példa a diszfónia különböző típusainak kezelésére szolgál:
A megfázás, mint az organikus diszfónia okozója, tünetileg kezelhető, például sok folyadék (pl. tea) ivásával, belélegzéssel és nyugalommal. A hideg elmúltával a hang általában gyorsan visszatér.
A gégebénulás (hangszálbénulás) esetén az orvosok lehetőség szerint kezelik az idegkárosodás okát (pl. Parkinson-kór, ALS, stroke). Egyoldali hangszálbénulás esetén gyakran segítenek a hanggyakorlatok, amelyeknél kifejezetten a második, lebénult hangredőt edzik.
Reinke ödéma esetén különösen fontos, hogy a dohányosok a jövőben tartózkodjanak a dohányzástól. További lehetséges kezelési lehetőségek közé tartozik a folyadék felhalmozódásának műtéti eltávolítása és a hangterápia.
A gége rosszindulatú daganatait általában az orvosok műtéti úton távolítják el. Sok esetben azonban a hangképzés a műtét után is zavart szenved.
A hangterápia különös hangsúlyt fektet a jó légzéstechnikára, mivel ez elengedhetetlen a hatékony hangfejlődéshez. A terápia akkor fejeződik be, ha az érintett személy megbízhatóan alkalmazza újonnan tanult hangviselkedését a mindennapi életben.
Pszichogén diszfónia esetén általában pszichoterápiás kezelés javasolt.
Dysphonia: Megelőzés
Ezenkívül próbáljon meg a test feszültségén dolgozni. Ennek az az oka, hogy a hangot a test teljes testtartása befolyásolja. Hasznosak például a lazító és lazító gyakorlatok. Az izmok tartós ellazításához rendszeres mozgás és relaxáció összjátéka szükséges.
A hangpihenő és a nyálkahártya megfelelő nedvesítése (pl. elegendő folyadékbevitel és megfelelő szobaklíma révén) további intézkedések a túlterhelés okozta dysphonia megelőzésére. Ugyanez vonatkozik (nagyrészt) a dohányzástól és az alkoholfogyasztástól való tartózkodásra.
