Anosmia: okok, terápia, prognózis

Rövid áttekintés

  • Mi az anosmia? A szaglás képességének elvesztése. A szaglás részleges elvesztéséhez (hiposmia) hasonlóan az anosmia is a szaglászavarok (dysosmia) közé tartozik.
  • Gyakoriság: Az anosmia a becslések szerint az emberek öt százalékát érinti Németországban. Ennek a szaglási rendellenességnek a gyakorisága az életkorral növekszik.
  • Okok: pl. vírusos légúti fertőzések, például megfázás nátha, arcüreggyulladás vagy COVID-19, allergiás nátha, atrófiás nátha (a krónikus nátha egyik formája), orrpolipok, orrsövény eltérés, gyógyszerek, szennyező anyagok és méreganyagok, Parkinson-kór, Alzheimer-kór, szklerózis multiplex, fejsérülés, agydaganat stb.
  • Diagnózis: orvos-beteg konzultáció, fül-orr-gégészeti vizsgálat, szaglásvizsgálat, szükség esetén további vizsgálatok
  • Kezelés: az októl függően pl. gyógyszeres kezeléssel (pl. kortizon), műtéttel (pl. orrpolip esetén), szaglás tréninggel; alapbetegségek kezelése

Attól függően, hogy hol található a károsodott szaglóérzékelés oka, az orvosok a szaglási rendellenességeket, mint például az anozmia, felosztják a szaglási zavarokat a sinuasalis és a nem sinunasalis:

Az Ön szaglászavara

Az anosmiát vagy más szaglási rendellenességet önnasalisnak nevezik, ha az ok az orr és/vagy az orrmelléküregek betegsége vagy elváltozása. A felső orrjáratban a szaglónyálkahártya működése gyulladás miatt károsodik és/vagy a belélegzett levegő útja a szaglónyálkahártyához többé-kevésbé elzáródott.

A szaglás elvesztése szintén jellemző a koronavírus-fertőzésre, a Covid-19-re, ahol az anozmia gyakran korai tünetként jelentkezik. Hogy pontosan hogyan történik, még nem teljesen ismert. Valószínűleg azonban több tényező is közrejátszik, mint például az orrnyálkahártya duzzanata (sinunazális ok), a szaglónyálkahártya károsodása és a szaglás jelátviteli útvonalának zavara az agyban (nem szinunazális okok, lásd alább).

A szaglászavar másik lehetséges oka az allergiás nátha: ha az orrnyálkahártya begyullad és megduzzad például szénanátha vagy házipor-allergia következtében, az érintettek csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érzik a szagot. .

Más esetekben az anosmia az úgynevezett atrófiás nátha kapcsán fordul elő. A krónikus nátha ebben a formájában a nyálkahártya elvékonyodik és megkeményedik. Ez gyakran előfordul idős embereknél és poliangiitisben (Wegener-kór) járó granulomatózisban szenvedőknél. Atrophiás nátha, ezt követő anozmiával, arcüregműtét után és az orrnyálkahártya hosszan tartó bakteriális fertőzése esetén is kialakulhat.

Az orrban vagy az orrmelléküregekben lévő daganatok is elzárhatják a belélegzett levegő útját a szaglóhámhoz.

Nem szinunazális szaglászavar

A nem szinuszális szaglászavarok azok, amelyeket magának a szaglókészüléknek (szaglónyálkahártya, szaglópálya) károsodása okoz.

Nagyon gyakran ez egy fertőzés utáni szaglási rendellenesség. Ez a (felső) légúti traktus átmeneti fertőzését követő tartós szaglászavar, amelynél nincs tünetmentes időszak a fertőzés vége és a szaglási zavar kialakulása között. Ezenkívül az érintettek akár 25 százaléka másképp érzékeli a szagokat (parosmia), vagy szaghalucinációkról (fantozmia) számol be. A fertőzés utáni szaglási zavarokat valószínűleg főként a szaglónyálkahártya (szaglóhám) közvetlen károsodása okozza.

A nem szinuszális szaglászavar egyéb lehetséges okai a következők

  • Craniocerebrális trauma: Esés vagy fejre ütés esetén a szaglóidegek teljesen vagy részben elszakadhatnak. Vagy zúzódások vagy vérzések fordulhatnak elő az agy azon területein, amelyek felelősek a szaglóingerek észleléséért és feldolgozásáért. A szaglás részleges vagy teljes elvesztése (hiposmia vagy anosmia) meglehetősen hirtelen következik be ilyen traumás agysérüléseknél.
  • Mérgező és káros anyagok: A szaglónyálkahártya akut és krónikus károsodását okozhatják, és így nem sinus szaglászavart (pl. anozmia formájában) okozhatnak. Lehetséges kiváltó okok a formaldehid, a dohányfüst, a peszticidek, a szén-monoxid és a kokain. Ugyanígy a sugárterápia szaglásvesztést (anozmia) vagy részleges szaglásvesztést (hiposmia) válthat ki rákos betegeknél.
  • Gyógyszeres kezelés: Egyes gyógyszerek mellékhatásként nem szinuszális szaglászavart okozhatnak. Ide tartoznak az antibiotikumok (pl. amicacin), a metotrexát (nagyobb dózisban rákgyógyszerként alkalmazzák), vérnyomáscsökkentő szerek (pl. nifedipin) és fájdalomcsillapítók (pl. morfium).
  • Műtétek, fertőzések és daganatok a koponyán belül: A műtétek és a koponyán belüli daganatok, valamint a központi idegrendszeri fertőzések megzavarhatják a szaglás jelátviteli útvonalát, ami nem szinuszális szaglási zavarokat okozhat.
  • Életkor: A természetes szaglás képessége az életkor előrehaladtával csökken. Azonban a Parkinson- vagy Alzheimer-kórt mindig figyelembe kell venni, mint lehetséges okot a szaglásvesztésben szenvedő időseknél.

Ha nem találnak okot a szaglászavarra, az orvosok „idiopátiás szaglási rendellenességet” diagnosztizálnak. Ez tehát a kirekesztés diagnózisa.

Anosmia: tünetek

A szaglás elvesztése az anozmia központi jellemzője. Szigorúan véve azonban az orvosok különbséget tesznek funkcionális és teljes anozmia között:

  • Funkcionális anozmia: A szaglás olyan erősen károsodott, hogy a mindennapi életben már nem használható ésszerűen – még akkor sem, ha néhány szag még alkalmanként, gyengén vagy rövid ideig érzékelhető. Ez a maradék szaglás azonban jelentéktelen.

Akár funkcionális, akár teljes anozmia – az érintettek mindennapi tapasztalata egyszerű: „Már nem érzek szagot”, azaz már nem tudom megkérdezni a saját orromtól, hogy savanyú-e a tej, izzadságszagú az előző napi póló, ill. a páromtól kapott parfüm ajándék telitalálat vagy hiányzó.

Ráadásul sok anosmiás embernek az ízérzékelési problémái vannak: a legtöbben normálisan megkóstolják a sós, savanyú, édes és keserű dolgokat, de nem tudnak különbséget tenni bizonyos ízek között. Ehhez ugyanis nem csak az ízérzékelésre, hanem a nyelv szaglóreceptoraira is szükség van – csak együttesen tud teljes mértékben kibontakozni egy íz.

Anosmia: következmények

A szaglás elvesztésével azonban nemcsak a szaglás gazdagító funkciója vész el, hanem a figyelmeztető funkciója is: az anozmiában szenvedők nem érzik a szagokat, például ha ég a főzőlapon az étel, megromlott az étel vagy a gázfűtés. egy szivárgás.

Hasonlóképpen, az anozmiás emberek nem érzékelik az izzadságszagot vagy a rossz szagot a fürdőszobában vagy a konyhában. Az a tudat, hogy önmagukkal ellentétben ezt mások nagyon jól észrevehetik, nagy pszichés megterhelést jelenthet az anozmiában szenvedőknek.

Anosmia: terápia

Az, hogy a megzavart szaglás helyreállítható-e és hogyan, az annak okától függ.

Az orrpolipok nélküli krónikus rhinosinusitist felnőtteknél helyi kortizonkészítményekkel (spray) és sós vizes orröblítéssel kezelik. A kortizon gyulladáscsökkentő hatású; az orröblítés segít fellazítani a leragadt váladékot. Ha baktériumok érintettek, az orvos néha antibiotikumot is felír.

A kortizon spray-t legjobb „fejjel lefelé” alkalmazni. Ha a permetet függőleges helyzetben mindkét orrlyukba fecskendezi be, a hatóanyagnak csak kis mennyisége jut el rendeltetési helyére. Ha viszont fejjel lefelé használja a spray-t, akkor az orrüregben több kortizon jut el a szagló nyálkahártyához.

Magukat az orrpolipokat nagyon gyakran műtéti úton távolítják el. Ez javítja az orrlégzést, és – ha a polipok elzárták az orrmelléküregek bejáratát – csökkenti a kiújuló arcüreggyulladás kockázatát. Mindkettő javíthatja a károsodott szaglást. Ha az orrában vagy az orrmelléküregében daganat van, amely elzárja a belélegzett levegő útját a szaglóhámhoz, általában műtétet is végeznek. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha egy ívelt orrsövény hyposmiát vagy anozmiát okoz, mint akadályt a légáramlásban.

Ha a szaglászavar oka allergiás nátha, a helyi kortizon készítmények a legígéretesebb kezelési lehetőség. Függetlenül attól, hogy az érintett személy szaglása károsodott-e, és milyen mértékben, maga az allergia szükség szerint kezelhető (pl. lehetőség szerint kerüljük az allergéneket, esetleg hiposzenzitizációt).

Nincsenek általános kezelési iránymutatások a nátha más formái által okozott anozmia vagy más szaglási rendellenességek kezelésére (például ismeretlen eredetű nátha = idiopátiás rhinitis). Ehelyett ilyen esetekben egyéni kezelési kísérletek javasoltak.

Ha a gyógyszeres kezelés kiváltja a szaglás elvesztését, a kezelőorvos ellenőrizheti, hogy a készítmény abbahagyható-e. A szaglászavar ezután általában eltűnik. Ha a kezelés abbahagyása nem lehetséges, az adag néha csökkenthető. Ez legalább javíthatja a szaglás képességét.

Semmilyen körülmények között ne hagyja abba a felírt gyógyszert saját kezdeményezésére, és ne csökkentse az adagot! Ezt először mindig beszélje meg orvosával.

A strukturált szaglás tréning a fertőzés utáni szaglászavarban szenvedő betegek számára is javasolt. Lehetőség szerint a szaglászavar megjelenését követő első éven belül el kell kezdeni a képzést. Szükség esetén gyógyszeres kezelés is kipróbálható (ráadásul), például kortizonnal.

Ha a szaglás (részleges) elvesztése mögött olyan alapbetegségek, mint az Alzheimer-kór, a sclerosis multiplex vagy az agydaganatok állnak, ezek szakorvosi kezelése kiemelten fontos.

A veleszületett és életkorral összefüggő anozmia kezelése nem lehetséges.

Szaglás tréning

Mint már említettük, a szakértők strukturált szaglástréninget javasolnak, különösen a fertőzés utáni szaglászavarok esetén. Ez hasznos lehet traumás agysérülést követő szaglászavarok esetén is.

A szaglásképző tollakat hasonló módon használják a szaglászavarok diagnosztizálására is (lásd alább). Az ilyen tollak alternatívájaként egyesek tiszta illóolajokat tartalmazó fiolákat használnak a szaglás edzésére.

Használhatja a memóriáját is a szaglás képzésére. Például próbáljon meg emlékezni a frissen sült fahéjas csillagok vagy a frissen őrölt kávé pontos illatára. Vagy gondoljon bele, milyen illata van a levegőnek, ha heves felhőszakadás tör ki egy forró nyári napon.

Tippek a mindennapi élethez

  • A saját négy falán lévő füstjelzők mindig fontosak – de különösen akkor, ha anozmiában szenved, és ezért nem tudja korán érzékelni az égés szagát.
  • Megvan még a szaglásod legalább egy része? Ha koncentrált aromákat ad hozzá az ételhez, ízletesebbé és élvezetesebbé teheti azt.
  • Tárolja megfelelően az ételt. Ha szükséges, jegyezze fel a vásárlás dátumát és a felbontás dátumát (pl. dobozok vagy tejesdobozok esetében). Az ételt az ajánlott időtartamon belül használja fel. Ne feledje: Az illat és az íz mellett egyes élelmiszerek állaga és színe is romlást jelezhet.
  • Néhány anozmiás ember ragaszkodik a személyes higiénia, az átöltözés, valamint a fürdőszoba és a konyha takarításának rögzített ütemezéséhez. Hiszen a saját orruk nem tudja jelezni, ha eljött az ideje az ilyen tevékenységeknek. A rögzített menetrendek biztonságérzetet adnak az érintetteknek saját és otthonuk tisztasága tekintetében – ez gyakran nagy lelki megkönnyebbülést jelent.

Kórtörténet

A szaglászavar tisztázása érdekében az orvos először felveszi az Ön kórtörténetét (anamnézisét). Ehhez megkérdezi Önt a tüneteiről és a szaglászavar lehetséges okairól. A lehetséges kérdések között szerepel pl

  • Mióta nem érzel semmit?
  • Hirtelen elvesztette a szaglását, vagy lassan fejlődött ki a szaglászavar?
  • Teljes a szagvesztés, vagy még mindig érzékelhető az egyéni, halvány szagok?
  • Van-e egyéb tünete, például ízlelési problémái?
  • Van/volt-e felső légúti fertőzése, amely összefüggésben állhat a szaglászavarral?
  • Volt-e fejsérülése vagy műtétje, mielőtt elvesztette a szagát?
  • Van-e már meglévő egészségügyi állapota, például krónikus arcüreggyulladása vagy allergia?
  • Szed valamilyen gyógyszert, és ha igen, mi az?

Fizikális vizsgálat

A kórtörténeti interjút fül-orr-gégészeti vizsgálat követi, beleértve az orr endoszkópiát (rinoszkópiát). Az orr, a nasopharynx, az orrmelléküregek és a szaglóhasadék (az orrjárat felső részének azon része, ahol a szaglónyálkahártya található) részletes vizsgálata során az orvos megvizsgálja a duzzanat, gyulladás, orrpolip és váladékozás jeleit.

Azt is megkérhetik, hogy felváltva lélegezzen mindkét orrlyukon keresztül, miközben a másikat zárva tartja a kezével. Ez megmutatja, hogy az egyik oldalon a légáramlás akadályozható-e.

Szagvizsgálat

Íme néhány részletes vizsgálati eljárás:

Szaglászó botokat

A „Sniffin' sticks” (szaglórudak) illatosítóval töltött filctoll. Ezek az előnyben részesített vizsgálati módszerek a szaglási rendellenességek tisztázására, mivel könnyen kivitelezhetők, és különböző tesztváltozatok lehetségesek.

Például a szaglótoll használható azonosítási teszt elvégzésére. Ez azt vizsgálja, hogy a páciens képes-e felismerni és megkülönböztetni a különböző illatokat. Ehhez az orvos 12 vagy 16 különböző „szippantó pálcát” tart egymás után a páciens mindkét orrlyukába. A páciensnek meg kell próbálnia azonosítani a megfelelő illatot egy kiválasztási kártya segítségével, amelyen az összes illat fel van tüntetve.

UPSIT

A UPSIT rövidítés a University of Pennsylvania Smell Identification Test rövidítése. Ennek során 40 különböző mikrokapszulába csomagolt illatanyagot visznek fel papírra. Amint egy kapszulát megdörzsölnek egy tollal, a megfelelő illat felszabadul. A pácienst arra kérik, hogy próbálja meg azonosítani egy négy szóból álló listából.

CCCRC

A Conneticut Chemosensory Clinical Research Center (CCRCC) teszt egy azonosítási tesztet és egy küszöbtesztet kombinál: Az azonosítási teszt során a páciensnek tíz különböző illatot kell felismernie és megneveznie, amelyeket üveg- vagy műanyag fiolákban mutatnak be. Ezenkívül a szaglásküszöböt különböző koncentrációjú butanol oldatokkal vizsgálják.

Szaglási potenciálok mérése

Vizsgálati anyagként az orvos különböző tiszta illatanyagokat tart egymás után a páciens orra elé, például rózsaillatot (vegyszer: fenil-etil-alkohol). Általában csak a szaglóidegek gyenge izgalmát váltja ki. Ez ellentétben áll például a hidrogén-szulfiddal, amelynek intenzív rothadt tojásszaga van.

A szaglási potenciál mérése nagyon összetett. Ezért csak speciális klinikákon és orvosi rendelőkben végzik.

Egyéb tesztek

Anosmia: progresszió és prognózis

Alapvetően a szaglási rendellenességek, például az anozmia nem könnyen kezelhetőek, és a szaglás képességét nem mindig lehet újra normalizálni. A siker esélyei általában jobbak a fiatalabb betegek és a nemdohányzók számára, mint az idősebbek és a dohányzók esetében. Pontos előrejelzés azonban nem lehetséges, csak általános jelzések:

A (felső) légúti akut vírusfertőzés, például az orrnyálkahártya gyulladása (nátha) vagy arcüreggyulladás esetén fellépő anosmia vagy hyposmia általában nem ad okot aggodalomra. A szaglászavar általában átmeneti, és a fertőzés gyógyulását követően ismét javul. Hosszan tartó gyulladás esetén azonban a szaglás tartósan károsodhat vagy teljesen elveszhet, mert a szaglóhám fokozatosan elpusztul vagy átalakul.

Ha gyógyszerek, toxinok vagy szennyező anyagok okozzák a szaglászavart, a szaglás képessége ismét javulhat, miután ezeknek az anyagoknak a szedését abbahagyták (pl. kemoterápia után). Maradandó szaglási zavar esetén azonban visszafordíthatatlan károsodás is lehetséges, például ha a savak tönkretették a szaglóhám alaprétegét.

A fertőzés utáni szaglászavarban szenvedő betegek körülbelül kétharmadánál a szaglás spontán javul egy-két éven belül. A fennmaradó részben a szaglásromlás vagy a szaglás elvesztése maradandó. Általánosságban elmondható, hogy minél fiatalabb a beteg, és minél rövidebb ideig tart a rendellenesség, annál nagyobb a javulás esélye.

  • magas maradék kúszás
  • női nem
  • fiatal
  • nemdohányzó
  • nincs oldalsó különbség a szaglás funkciójában
  • A szaglászavar olyan régóta nem létezik

Az olyan alapbetegségekkel összefüggő szaglászavarok esetében, mint a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór vagy a cukorbetegség, nem lehet megjósolni, hogy az alapbetegség kezelésének hatására a szaglás képessége újra javul-e, és ha igen, milyen mértékben.

A szaglás természetes, öregedéssel összefüggő hanyatlása nem állítható meg és nem orvosolható. A veleszületett anozmia ellen sem tehetünk semmit.