Az autochton hátizomzat a hátsó izomzat azon része, amely közvetlenül a gerinchez kapcsolódik, és biztosítja a gerinc kiegyenesedését, elfordulását és oldalirányú dőlését, valamint a fej. Az autochton kifejezést azért választották, mert az izomzat az embrionális szakaszban közvetlenül a helyén jött létre, és nem „vándorolt” más régiókból, mint a legtöbb vázizom. Az autochton hátsó izmokat a gerinc háti ágai innerválják idegek.
Mi az autochton hátizomzat?
Az autochton hátizmok az embrionális stádiumban a helyükre kerülnek, közvetlenül a gerinc szomszédságában, ezért őket autochtonnak nevezik. Ezzel szemben sok más vázizmot először más helyeken helyeznek el, mielőtt emigrálnának rendeltetési helyükre, miközben még az embrionális fejlődési szakaszban vannak. Az autochton hátizmok felépítése és működése nem különbözik a vázizmok többi részétől. A hátsó izomzat többi részét megkülönböztető jellemző elsősorban annak beidegzésében rejlik. Az autochton hátsó izmokat a gerinc háti ágai innerválják idegek, míg a többi hátizmot a gerincidegek hasi ágai látják el. Az autochton hátizmok fő funkciója miatt az egyes izmokat a musculus erector spinae kifejezés alá is csoportosítják, ami fordítható „gerincoszlopnak”. Összességében az autochton hátizomzat az egyes izmok nagyon összetett rendszerét képviseli, amelyek az oldalsó vagy a mediális izomzsinórhoz (tractus) tartoznak.
Anatómia és felépítés
Az autochton hátizmok felépítésükben nem különböznek az akaratunknak alávetett harántcsontvázizmok többi részétől. Az erectus spinae izmot a mellkasi és az ágyéki csigolyák szintjén a fascia thoracolumbalis felületes és mély lapjai, a nyaki csigolyák szintjén pedig a fascia nuchae lapjai borítják. Az autochton hátizmok egy részben kialakított csatornában futnak csontok részben pedig a rostok, amelyet a csigolyák csontos folyamata vagy a borda és a burkoló fascia által. Az egyes izmok izomrostokból állnak, amelyek mindegyike több száz izom rost. Az izomrostok összekapcsolódva rostkötegeket alkotnak, amelyek ismét összekötve alkotják az egyes izmokat. Az izmok tényleges motorját a miofibrillumok képezik, amelyek kontraktilisek fehérjék és végezze el a tényleges összehúzódási munkát. A mediális izomzsinór az interspinous és transversospinous rendszerekre oszlik. Az interspinous izmok összekapcsolják a spinous folyamatokat egymással, míg a transversospinalis rendszer izmai a transzverzális folyamatokat a felettük lévő spinous folyamatokkal, és egy vagy több csigolyát is kihagyhatnak. Az autochtonikus gerinc izomzatának oldalsó zsinórja intertranszverz, spinotranszverz és sacrospinalis rendszerekre oszlik. Ez általában magában foglalja a keresztirányú folyamatok egymással vagy a gerinces folyamatok összetett izomkapcsolatát a különböző csigolyatestek keresztirányú folyamataival.
Funkció és feladatok
Az autochton hátizmok egyik fő feladata a gerinc és a fej. Az oldalsó és a mediális izomzsinórok különféle, önkéntelenül is vezérelhető izmokba történő átgörbítése nagyon összetett és finom mozgásszekvenciákat és mintákat tesz lehetővé. Kontrollált egyoldalú izom által összehúzódások az egyes izomcsoportok közül a gerinc nemcsak előre vagy hátra, vagy oldalirányban hajlítható jobbra vagy balra, majd ismét kiegyenesedhet, de a gerinc jobbra és balra történő elfordulása is lehetséges bizonyos fokig. Például a spinotranszverz izmok, amelyek a gerinces folyamatokat összekapcsolják a magasabb csigolyák keresztirányú folyamataival, lehetővé teszik, hogy a gerinc egyoldalúan összehúzódva az izom összehúzódásának irányába csavarodjon. A keresztirányú izmok, amelyek összekapcsolják a keresztirányú folyamatokat a fenti csigolyák keresztirányú folyamataival, lehetővé teszik a gerincnek, hogy egyoldalúan összehúzódva az aktivált izom irányába billenjen. Az izmok kétoldalú összehúzódása a gerinc kiterjesztését eredményezi. A mély nyak az izmok (musculi suboccipitales) különös jelentőséggel bírnak. Lehetővé teszik a motor finom mozgását fej, amely összekapcsolható gyors értelemben vett üzenetekkel egyensúly (vestibularis rendszer). A fej finom motoros mozgásai eredetileg fontosak voltak az emberek számára, hogy jobban rögzítsék a mozgó tárgyakat, például az ellenséget vagy a zsákmányt, miközben egyszerre mozgatták önmagukat. A különféle autochton hátizmok interakciója olyan bonyolult, hogy az önkéntes irányítás a gerinc bizonyos mozgásának van kitéve, de nem az a döntés, hogy melyik izomrészeket kell összehúzódás útján vagy ebből a célból játékba hozni. kikapcsolódás.
Betegségek
Az autochtonikus gerincizomzat funkcionális korlátai, akárcsak a többi vázizomrész esetében, közvetlen izombetegségek vagy neurológiai problémák miatt következnek be. Azok a betegségek, amelyek kizárólag a hátsó izomzat bizonyos izmait érintik, viszonylag ritkán fordulnak elő. A leggyakoribb panaszokat izomfeszültség és izomkeményedés okozza, ami vezet a gerinc egyoldalú terhelésére és súlyos esetekben akár a porckorongsérv. A hátizmok izomfeszültsége nagyon gyakori, és általában a nem specifikus hátat váltja ki fájdalom Az feszültségek szokatlan és tartós, egyoldalú statikus terhelések válthatják ki, amelyeket tartósan súlyosbítanak feszültség. Folyamatos feszültség vagy túl gyakori akut stressz fázisok vezet a megnövekedett izomtónushoz a stressz fokozott felszabadulása miatt hormonok, amely elősegíti az izomfeszültséget és -merevséget. Ritka esetekben az autochton hátsó izmokat a genetikailag okozott izomdisztrófiák is befolyásolhatják, ami az izomteljesítmény csökkenéséhez vezet. Nagyon ritka esetekben a hátsó izmokat neuromuszkuláris betegség érinti, amikor a jelátvitel az idegtől az izomig vagy az érzékszervi visszacsatolás az izomtól az idegig károsodott, ami az érintett izom gyengüléséhez és lebomlásához vezet.
