Acromioclavicularis ízületi diszlokáció: Leírás
Az acromioclavicularis (AC) ízület a sternoclavicularis (sternoclavicularis) ízülettel együtt köti össze a törzset és a karokat. Fontos a lapocka helyzete szempontjából a kar mozgatása közben. Ha valaki a karján nyugszik, az erő az acromioclavicularis ízületen keresztül jut át a törzsre. Az acromioclavicularis ízületet függőlegesen a coracoclavicularis szalagok (ligamentum coracoclaviculare), vízszintesen pedig a tokerősítő szalagok (pl. ligamentum acromioclaviculare) támasztják alá. Acromioclavicularis ízületi diszlokációban ezek a stabilizáló szalagok megsérülnek, néha teljesen elszakadnak.
Tossy besorolás
Az érintett erő súlyosságától függően az acromioclavicularis ízületi diszlokáció három súlyossági fokát különböztetjük meg Tossy szerint (régi osztályozás):
- Tossy I. besorolás: A kapszula túlfeszített a kulcscsont elmozdulása nélkül.
- Tossy osztályozás II: Az ízületi tok az acromioclavicularis szalagokkal együtt elszakad.
- Tossy osztályozás III: Az acromioclavicularis szalagok teljesen elszakadtak, és a kulcscsont egynél több tengelyszélességgel elmozdul.
Rockwood osztályozás
Ezenkívül az acromioclavicularis ízületi zavarok esetében létezik a Rockwood osztályozás (új osztályozás), amely hat típust különböztet meg:
- II. típus: Az ízületi tok és a coracoclavicularis szalagok elszakadtak. A röntgensugaras stressz röntgenfelvételen a kulcscsont az acromionhoz képest megemelkedett.
- III. típus: Ebben az acromioclavicularis ízületi diszlokációban minden szalag elszakad. A kulcscsont egy tengelyszélességgel magasabbra lépett, mint az acromion.
- IV. típus: Ez a fajta sérülés akkor fordul elő, ha a kulcscsont vízszintes síkban is instabil a III. típus mellett, mert a fascia (deltoid fascia) részben elszakadt. A deltoid izom kulcscsonthoz való rögzítése megszakad, a kulcscsont hátrafelé elmozdul.
- V típus: A fascia (deltoid trapéz fascia) és az összes szalag teljesen elszakadt, míg a kulcscsont oldalsó vége masszívan felfelé áll.
- VI. típus: Az oldalsó kulcscsont a lapocka nyúlványa alatt horog (korakoid folyamat) (nagyon ritka sérülés).
Acromioclavicularis ízületi diszlokáció: tünetek.
Az acromioclavicularis ízületi diszlokációt jellemzően jelentős érzékenység és duzzanat kíséri. Ezenkívül gyakran látható zúzódás (hematóma). Az érintett személy már nem tudja teljesen mozgatni a vállízületet. A legtöbb esetben a kulcscsont oldalsó vége felfelé nyúlik ki, így az acromioclavicularis ízület felett kitüremkedés jön létre. A betegek ezért gyakran védő testtartást vesznek fel.
Acromioclavicularis ízületi diszlokáció: Okok és kockázati tényezők
Az acromioclavicularis ízületi diszlokáció általában sportsérülés: főként a kar oldalra nyújtott vállra esése okozza, ami a vállövre kiegyenlítő hatást vált ki. Ez megtörténhet például foci vagy síelés közben.
Acromioclavicularis ízületi diszlokáció: vizsgálatok és diagnózis
Ha acromioclavicularis ízületi diszlokációra gyanakszik, forduljon ortopédiai és traumasebészeti orvoshoz. Először részletesen megkérdezi Önt a balesetről és az Ön kórtörténetéről (anamnéziséről). A lehetséges kérdések a következők:
- Mi történt pontosan a balesetben?
- A karjára vagy a vállára esett?
- Tudod még mozgatni a vállát vagy a kart?
- Fáj valamid?
- Volt-e korábban kellemetlen érzés a sérülés területén, például fájdalom, mozgáskorlátozottság vagy korábbi diszlokáció?
Ezt fizikális vizsgálat követi. Néha a kulcscsont acromioclavicularis ízületi diszlokációban felfelé tolódik el, ami ekkor már szabad szemmel is látható. Ha az orvos megnyomja a kulcscsont felső részét (ami nagyon fájdalmas a páciens számára), és az elengedéskor visszaugrik (zongorabillentyű jelenség), ez Tossy III sérülést jelez.
A további diagnózis érdekében röntgenfelvételeket készítenek – egy panorámaképet, amelyen mindkét vállízületet 10-15 kilogramm súllyal a lelógó karon készítik. Ezután egymás melletti összehasonlítás végezhető annak meghatározására, hogy a kulcscsont külső vége elmozdult-e.
Acromioclavicularis ízületi diszlokáció: Kezelés
Az enyhe acromioclavicularis ízületi diszlokáció konzervatív módon kezelhető. Ez a Tossy I esetében a váll funkcionális gyakorlatát foglalja magában. A Tossy II és a Rockwood I-II esetében a vállat először egy úgynevezett Gilchrist kötésben rögzítik körülbelül két hétig. Ez idő alatt a beteg fájdalomcsillapítót kap. Ezenkívül a váll területe hideg kezeléssel (krioterápia) kezelhető. Az ezt követő gyógytorna pozitív hatással lehet a gyógyulásra. A vállat azonban csak négy-hat hétig szabad vízszintes síkra mozgatni.
Acromioclavicularis ízületi diszlokáció: Műtét
Acromioclavicularis ízületi diszlokáció: A betegség lefolyása és prognózisa
A konzervatív kezelést követően a prognózis kedvező az I–II típusú Rockwood esetében. A Rockwood II-es típusú sérülésben azonban fájdalmas osteoarthritis alakulhat ki a nem teljesen elmozdult acromioclavicularis ízület miatt. Ez a III-as típusú sérülésnél is előfordulhat, mivel az acromioclavicularis ízület idővel részben elmozdulhat, ahogy a hegek összezsugorodnak. Néha ezt sebészi úton kell korrigálni.
Általánosságban elmondható, hogy az acromioclavicularis ízületi diszlokációt követően ritkán jelentkezik fájdalom a mozgás vagy a vállra nehezedő súly miatt. Közvetlenül a baleset után a kulcscsont kezdetben észrevehető, mivel felfelé nyúlik. Ez azonban már négy hét után már nem látható.
Mint minden műtét, az acromioclavicularis törés sebészeti eljárása is komplikációkkal járhat. Ritka esetekben a törés a műtét után is elmozdulhat. Ezenkívül a fájdalom továbbra is fennállhat. Néha az acromioclavicularis ízületi diszlokáció műtéti kezelése után a kozmetikai eredmény nem kielégítő, ha felesleges hegszövet képződik.
