Rövid áttekintés
- Okok és kockázati tényezők: génhibák, terhesség vagy szülés alatti babára gyakorolt hatások, fülgyulladások, bizonyos gyógyszerek
- Tünetek: Nem reagál a hangokra, gyermekeknél a beszédfejlődés hiánya.
- Diagnosztika: fültükrözés, Weber és Rinne teszt, hangküszöb audiometria, beszédaudiometria, agytörzsi audiometria stb.
- Kezelés: segédeszközök, például hallókészülékek halláskárosodás esetén, belső fülprotézis (cochleáris implantátum) süketség esetén
- Lefolyás és prognózis: a süketség nem fordítható vissza; a süketség következményes károsodása kezeléssel visszafogható
- Megelőzés: az alkohol, a nikotin, a kábítószerek és a gyógyszerek kerülése a terhesség alatt csökkenti a süketség kockázatát a gyermekben
Mi a süketés?
A siketek nem feltétlenül némák. Vannak azonban siketnémák, mint ahogy süketek és vakok is. Velük a kommunikáció erősen korlátozott.
A fül anatómiája és élettana
A fül három részre osztható: külső fül, középfül és belső fül.
A külső fül a fülkagylóból és a külső hallójáratból áll, amelyen keresztül a hanghullámok elérik a középfület (levegővezetés).
A középfülbe való átmenetet a dobhártya képezi, amely közvetlenül kapcsolódik az úgynevezett malleushoz. A malleus két másik apró csonttal, az incus (üllő) és a stapes (kengyel) együtt alkotja az úgynevezett hallócsontokat. A dobhártyából a középfülön keresztül a belső fülbe vezetik a hangot, ahol a hallásérzékelés található.
A hangot a fülkagylóban regisztrálják, a hallóidegen keresztül továbbítják az agyba, és ott feldolgozzák. A hallás észlelésének és feldolgozásának minden szakasza érzékeny az interferenciára, ami súlyos esetekben süketséghez vezet.
Hallássérült vagy süket?
A halláskárosodást a hallásérzékelés károsodásaként, míg a süketséget a hallásérzékelés teljes elvesztéseként határozzák meg. A megkülönböztetés objektíven meghatározható egy hallásvizsgálattal, az úgynevezett tónusküszöb-audiometriával: Ez határozza meg a halláskárosodást az úgynevezett fő beszédterületen. A fő beszédtartomány az a frekvenciatartomány, amelyben a legtöbb emberi beszéd előfordul. A 100 decibel vagy annál nagyobb halláscsökkenés a fő beszédtartományban megfelel a süketség definíciójának.
Mik a süketség okai?
Hangvezetési zavarról beszélünk, ha a külső hallójáraton keresztül érkező hang nem jut át normálisan a középfülön keresztül a belső fülbe. Az ok általában a középfül hangerősítő csontjainak károsodása. Az ilyen rendellenesség néhány embernél veleszületett; másoknál az élet során alakul ki.
Bár a hangvezetési zavar a halláskárosodás lehetséges oka, nem lehet az egyetlen oka a süketségnek. A hang ugyanis anélkül is érzékelhető, hogy a levegőn áthaladna (levegővezetés), hiszen egy kis része a koponya csontjain keresztül a belső fülbe is eljut (csontvezetés).
Pszichogén halláskárosodás: Ritka esetekben pszichiátriai rendellenességek süketséghez vezetnek. A pszichés stressz egyeseknél megzavarja a hallásérzékelést – még a fülben észlelhető károsodás nélkül is. Az objektív hallásvizsgálatok segítségével felmérhető, hogy akusztikus jelek még mindig eljutnak-e a páciens agyába.
Veleszületett süket
Vannak genetikailag meghatározott hallászavarok. Ennek egyik jele a süketség gyakori előfordulása a családban. A genetikai süketség kiváltó okai a belső fül vagy az agy fejlődési rendellenességei.
Ezenkívül fennáll a veszélye annak, hogy az anya terhesség alatti fertőzései, például rubeola rontják a születendő gyermek hallásának normális fejlődését, és így halláskárosodáshoz, sőt süketséghez is vezethetnek.
A születés során fellépő oxigénhiány és agyvérzés is süketséget okoz egyes gyermekeknél. Például a koraszülött csecsemőknél, akik röviddel a születés után gyakran oxigénhiányban szenvednek a nem megfelelő tüdőérettség miatt, fokozott a halláskárosodás kockázata.
Tanulmányok kimutatták, hogy a hallópálya érésének késleltetése halláskárosodáshoz is vezethet. Ebben az esetben a hallás gyakran javul az első életévben. Néha azonban súlyos halláskárosodás vagy süketség továbbra is fennáll.
Szerzett süketség
A szerzett süketség leggyakoribb oka a fül hosszan tartó fertőzése. Súlyos esetekben ez károsítja mind a középfület (hangvezetés), mind a belső fület (hangérzékelés). Az agyhártya (meningitis) vagy az agy (encephalitis) fertőzései is néha süketséget okoznak.
A szerzett süketség további okai a daganatok, a zajkárosodás, a keringési zavarok, a halláskárosodás vagy a fül krónikus betegségei, például az otosclerosis. Ritkábban az ipari szennyező anyagok (például szén-monoxid) és a sérülések is süketséghez vezetnek.
Hogyan nyilvánul meg a süketség?
Különbséget tesznek egyoldalú és kétoldali süketség között. Vannak, akik születésüktől fogva süketek. Más esetekben a süketség fokozatosan vagy hirtelen, például baleset következtében alakul ki.
Egyoldalú süketség
Egyoldali süketségben a hallás nem teljesen, de általában jelentősen romlik. Mások gyakran észreveszik, hogy az érintett személy késve vagy egyáltalán nem reagál olyan hangokra, mint például a hirtelen hangos csattanás.
Kétoldali süketség
Kétoldali süketség esetén a hallásérzékelés teljesen elveszik, ezért az akusztikus információcserén keresztüli kommunikáció, például a beszéd nem lehetséges. Emiatt a siket gyermekek beszédfejlődése súlyosan károsodott, különösen, ha a süketség születése óta fennáll. A kétoldali süketség gyanúja kisgyermekeknél akkor merül fel, ha nyilvánvalóan nem reagálnak a hangokra.
Az egyensúlyérzékek és a hallás szoros összekapcsolódása miatt süketségben szédülési és hányingerrohamok is előfordulnak.
Hogyan diagnosztizálják a süketséget?
A fül-orr-gégész (ENT) a megfelelő személy a süketség diagnosztizálására. Az anamnézis felvétele során az orvos elsősorban a süketség gyanújának okára, a halláskárosodás kockázati tényezőire és a korábbi rendellenességekre kérdez rá.
- A gyermek gyakran nem válaszol, ha beszélnek vagy hívnak.
- Az utasításokat nem követik megfelelően.
- Gyakran követi a „Hogyan?” vagy mi?".
- A nyelvi fejlődés nem az életkornak megfelelő.
- A beszéd érthetőségét a rossz artikuláció nehezíti.
- TV-nézéskor vagy zenehallgatáskor a gyermek különösen magas hangerőt állít be.
Ezek a javallatok az érintett felnőtteknél is alkalmazhatók, bár az artikuláció viszonylag normális azoknál a felnőtteknél, akik gyermekkoruk óta nem süketek.
Az anamnézis után különféle vizsgálatok, tesztek következnek a süketség gyanújának tisztázására. A különféle hallásvizsgálatok azonban általában csak kombinációban engednek nyilatkozni a hallásképességről. A hallás- és beszédértés részletes vizsgálata a hallássérülés mértékének, illetve felnőttek esetében a keresőképesség csökkenésének meghatározását is szolgálja.
Otoszkópia (fülvizsgálat)
Weber és Rinne teszt
A Weber és Rinne tesztek fontos információkkal szolgálnak a halláskárosodás típusáról és helyéről. Az orvos rezgésbe hozza a hangvillát, és a hangvilla végét a fej körül különböző pontokon tartja:
A Weber-teszt során az orvos a hangvillát a páciens fejének közepére helyezi, és megkérdezi, hogy a beteg jobban hallja-e a hangot az egyik fülében, mint a másikban. Normális esetben a hallás mindkét fülben azonos. Ha azonban a páciens az egyik oldalon hangosabban hallja a hangot (lateralizáció), ez hangvezetési vagy hangészlelési zavarra utal.
Ha a beteg hangosabban hallja a hangot az érintett fülben, ez hangvezetési zavarra utal. Ha viszont a beteg az egészséges oldalon hangosabban hallja a hangot, az a beteg fül hangérzékelési zavarára utal.
Hallásvizsgálatok: Szubjektív módszerek
A hallásvizsgálat szubjektív módszerei a páciens együttműködését igénylik. Ily módon a hallási folyamat teljes útja ellenőrizhető.
Hangküszöb audiometria
A klasszikus hallásvizsgálatot az orvosok audiometriának nevezik. A hangküszöb-audiometriában a hangok fejhallgatón vagy csontvezető fejhallgatón keresztüli hallhatóságát használják a frekvenciafüggő hallásküszöb meghatározására. A hallásküszöböt decibelben fejezik ki. Kijelöli a hangerő alsó határát, ahonnan a betegek éppen érzékelik a hangot.
Beszéd hallásvizsgálat
A hangküszöb-audiometria kiegészítése a beszédaudiometria. Hangok helyett szavak vagy hangok szólalnak meg a betegeknek, akiknek ezeket fel kell ismerniük és meg kell ismételniük. Ily módon a beszéd megértését is tesztelik. Ez különösen fontos a mindennapi életben, és segít például a hallókészülékek helyes beállításában.
Egyéb vizsgálatok
Különösen gyermekeknél az audiometria mellett más hallásvizsgálatokat is alkalmaznak a hallásképesség ellenőrzésére. Ha a fejhallgató viselése elutasított vagy nem lehetséges, hangszórót kell használni. Ez az eljárás ugyan nem teszi lehetővé a fülek oldalról elkülönített vizsgálatát, de a hallásképességre utal. Egyéb speciális eljárások ezekre az esetekre a viselkedési audiometria, a reflex audiometria, a vizuális kondicionálás és a kondicionált lejátszási audiometria.
Ezenkívül az olyan tesztek, mint a Short Increment Sensitivity Index (SISI) vagy a Fowler-teszt támpontokat adnak arra vonatkozóan, hogy a halláscsökkenés/süketség oka a fülkagylóban vagy a szomszédos (auditív) idegpályákban keresendő-e. útvonal).
Hallásvizsgálatok: objektív módszerek
Timpanometria
A tympanometria (impedancia audiometria) egy nagyon fontos vizsgálat, amelyet minden hallászavar gyanújával rendelkező gyermeknél alkalmaznak: a fülbe jutó hanghullámok a külső hallójáraton keresztül érik el a dobhártyát (timpanumot). A timpanon vékony bőr, amelyet a hanghullámok mozgatnak. Ez a mozgás beindítja az alsó hallócsontok mozgását, elindítva a hangérzékelés kaszkádját.
A timpanometria során az orvos szondát helyez a fülbe, és légmentesen lezárja. A szonda hangot ad ki, és folyamatosan méri a dobhártya ellenállását, és így az alsó hallócsontokat is. Ez információt nyújt a középfül működéséről.
A stapedius reflex mérése
Újszülött szűrése
2009 óta minden újszülöttet süketségvizsgálaton vesznek át. A cél a halláskárosodás korai felismerése a harmadik élethónapig, a terápia megkezdése pedig a hatodik élethónapig. Ebben az újszülött szűrésben a következő két módszert is alkalmazzák.
Az egyik az úgynevezett otoakusztikus emisszió mérése, amely fájdalommentes eljárás a fülkagyló működésének vizsgálatára. A kibocsátások nagyon halk visszhangok, amelyek a belső fülből jönnek. A belső fül külső szőrsejtjei ezt a visszhangot adják ki válaszul a bejövő hanghullámra.
Ebből a célból a páciens hangot kibocsátó fejhallgatóval van felszerelve. A fejbőrre erősített elektródák mérik az elektromos gerjesztések alakját, valamint a hang és az elektromos válasz közötti időt az idegekben és az agyban.
További vizsgálatok süketségben
Különösen hirtelen fellépő süketség esetén az orvos konkrét okokat keres, mint például a hallójáratot elzáró idegen tárgy, súlyos fertőzések és bizonyos gyógyszerek alkalmazása.
Képalkotó technikákat alkalmaznak, ha a páciens cochleáris implantátumot kap, vagy ha a süketség okaként rákos megbetegedés vagy rendellenesség gyanúja merül fel. Mágneses rezonancia képalkotást (MRI) vagy számítógépes tomográfiát (CT) használnak az agy vagy a fül részletes képeinek készítésére.
Süketség esetén további vizsgálatokra lehet szükség, például szemész vagy neurológus vizsgálatára. Bizonyos esetekben, különösen genetikai okok vagy családi süketség esetén humángenetikai tanácsadásra kerül sor. A humángenetikusok a genetikai információk és betegségek elemzésének szakértői.
Hogyan kezelik a süketséget?
A legtöbb esetben a süketség nem fordítható vissza. Számos módszer létezik azonban a bonyolult hallórendszer hibás területeinek áthidalására, és ily módon a hallás végsõ soron történõ lehetõvé tételére.
A kezelés típusa attól függ, hogy teljes süketségről vagy némi hallásmaradványról van szó. Ez utóbbi esetben hallókészülékek használata lehetséges.
Hogyan fejlődik a süketség?
A halláskárosodás okától függően a halláskárosodás súlyossága vagy változatlan marad, vagy az idő múlásával növekszik. A halláskárosodás időnként süketséggé fejlődik. Ezért fontos az ilyen progresszív hallásromlást korai szakaszban felismerni és kezelni.
A meglévő süketség általában nem fordítható vissza. A modern eljárások, mint például a belső fülprotézis azonban segítenek elkerülni a süketség okozta következményes károsodásokat. A süketség ezen következményes károsodásai közé tartozik a beszédértési zavarok, valamint az érzelmi és pszichoszociális területek fejlődési rendellenességei.
Megelőzhető a süketség?
Felnőtteknek azt tanácsoljuk, hogy vigyázzanak hallásukra, például kerüljék a szélsőséges zajt, és olyan gyógyszereket szedjenek, amelyek károsítják a hallást.
