Rövid áttekintés
- Definíció: szövet fájdalmas beszorulása a váll ízületében, amely tartósan korlátozza a mobilitást
- Tünetek: A fő tünet a fájdalom, különösen bizonyos mozgások és nagyobb terhelések esetén; később gyakran korlátozott mozgás a vállízületben
- Okok: Az elsődleges impingement szindrómát a csontszerkezet megváltozása okozza; a másodlagos impingement szindrómát egy másik betegség vagy sérülés váltja ki
- Kezelés: A konzervatív terápia fizikoterápiából, fájdalomcsillapításból és pihenésből áll; műtétet alkalmaznak az ok kezelésére
- Diagnózis: Az anamnézis és a fizikális vizsgálat után képalkotó vizsgálatokat alkalmaznak, különösen röntgent, MRI-t és ultrahangot.
- A betegség lefolyása és prognózisa: A tünetek pontos okától és a kezelés megkezdése előtti időtartamától függ
- Megelőzés: a helytelen testtartás és a monoton folyamatos stressz elkerülése, elegendő sport és mozgás
A váll becsapódási szindróma: Leírás
Négy mandzsettaszerű izom veszi körül a vállízületet (rotátor mandzsetta). A forgó mandzsetta izmainak inai a kompresszió miatt már nem csúsznak szabadon az ízületi térben. Az állapotot váll becsapódási szindrómának vagy vállfeszülési szindrómának is nevezik, az ízület „helyhiánya” miatt.
Az impingement váll szindróma két formája
A becsapódásos váll szindrómát az elsődleges „kimeneti becsapódás szindrómára” és a másodlagos „nem kivezető impingement szindrómára” osztják.
A váll primer outlet imingement szindrómáját a csontos szerkezetek megváltozása okozza. Ebben az esetben az ízületi rés beszűkülésének lehetséges oka degeneratív szerkezeti elváltozások vagy csontsarkantyú.
Ezzel szemben a váll másodlagos non-outlet impingement szindrómája nem csontos elváltozás következménye. Ilyen esetekben a bursa gyulladása (bursitis) és az izom- vagy ínkárosodás csökkenti az ízületi teret, mozgáskorlátozást és fájdalmat okoz.
Impingement váll szindróma: gyakoriság
Tünetek
A korai stádiumban az ütköző váll szindróma akut fájdalommal észlelhető. Nyugalmi állapotban csak diszkréten jelentkezik, stresszes tevékenységek során viszont felerősödik, különösen akkor, ha fej fölött hajtják végre. Sok esetben a betegek azonosítják a kiváltó eseményt. A fej feletti tevékenységek során fellépő rendkívüli megerőltetés vagy a hideg hatása gyakran társul a fájdalom kialakulásához.
Az impingement váll szindróma fájdalmát úgy írják le, hogy az az ízületben mélyen jelentkezik. Ezenkívül az érintett oldalon fekvés rendkívül kényelmetlen, mivel fokozza a fájdalmat.
Amikor a kar lazán lóg a testen, majd oldalirányban felemelkedik nyújtott helyzetben (abdukció), a becsapódó váll szindrómában szenvedő betegek súlyos fájdalomról számolnak be, körülbelül 60 fokos vagy nagyobb szögben. A 60 és 120 fok közötti elrablás lehetetlen, mert közben a supraspinatus ín becsípődik. Ezt a jelenséget fájdalmas ívként írják le, és az impingement váll szindróma fontos klinikai tünete.
Okai és kockázati tényezők
A vállízület a test legmobilabb ízülete. A felkar feje (caput humeri) és a lapocka ízületi felülete alkotja. A lapocka csontos kiemelkedéssel rendelkezik, az acromion, amely a vállízület legmagasabb pontja. A csípőízülethez képest a vállízületet sokkal kevésbé védik a csontos szerkezetek. Négy mandzsettaszerű izom veszi körül (rotator mandzsetta).
A rotátor mandzsetta inai az acromion alatt futnak az úgynevezett szubakromiális téren keresztül, és sokkal jobban hozzájárulnak a vállízület stabilitásához, mint a környező szalagok. A váll impingement szindróma esetén az ízületi rés szűkülése vagy az acromion csontos elváltozásaiból vagy a környező lágyrészek károsodásából ered.
A nem kimeneti impingement váll szindrómában a környező lágy szövetek okozzák a kellemetlen érzést, például bursitist. Általában duzzanat kíséri, ami szűkíti az ízületi teret.
Kezelés
A váll becsapódásos szindrómáját különféle kezelési megközelítésekkel kezelik. Kezdetben a tüneteket konzervatív módon, fizikai pihenéssel, fájdalomcsillapítással vagy fizioterápiával próbálják kezelni. A teljes gyógyuláshoz azonban a váll-impingement szindróma általában műtétet igényel (oki terápia).
A vállgyulladás konzervatív terápiája
A konzervatív terápia kezdetben magában foglalja a vállízület kímélését és a stresszes tényezők, például a sport vagy a fizikailag megterhelő fej feletti munka elkerülését.
A gyógyszeres kezelés gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítókat, például ibuprofént vagy acetilszalicilsavat biztosít. Általában azonban csak a kellemetlenséget enyhítik, és nem szüntetik meg a kiváltó okot.
A gyakorlatok elsősorban a vállízület azon izomcsoportjának erősítését szolgálják, amely az ízület kifelé forgatásához szükséges (külső rotáció): Az úgynevezett külső rotátorok (rotátor mandzsetta) célzott edzése növeli az ízületi teret, ami enyhülést hoz.
Mivel az izmok elfogynak (izomsorvadás) a hosszan tartó tartás mellett, az ütköző vállgyakorlatok is segítenek megőrizni az izmok erejét. Az érintett vállízületet azonban nem szabad túlterhelni a folyamat során. Csak a helyesen végzett, rendszeres fizioterápia csökkenti a fájdalmat. Próbálja meg határozottan beépíteni a tanult gyakorlatokat a napi rutinjába, hogy a lehető legjobb terápiás sikert érje el.
A vállérintkezés oki terápiája
Eközben a nyílt műtéttel ellentétben általában artroszkópiát (ízületi endoszkópiát) alkalmaznak. Az artroszkópia egy minimálisan invazív sebészeti technika az ízületi területen, amely különösen fiatal betegek számára ajánlott az ízületi merevedés kockázatának minimalizálása érdekében.
Egy integrált fényforrással és speciális sebészeti berendezéssel ellátott kamerát két-három kis bőrmetszésen keresztül helyeznek az ízületbe. Ily módon az orvos belülről megvizsgálja az ízületet, és pontos áttekintést kap a kiváltó változásokról.
Az ízületi teret ezután szabaddá teszik, például egy csontsarkantyú lecsiszolásával vagy a porckárosodás eltávolításával. Ha a váll-impingement szindróma már előrehaladott stádiumban ínszakadást okozott, ezeket az artroszkópia során varrják. A bőrmetszéseknél csak néhány varrat kell a záráshoz, és a nyílt műtéthez képest csak nagyon feltűnő hegeket hagynak hátra.
Mivel a betegek gyakran még a műtét után is automatikusan védekező testtartást vesznek fel, utólag mindig javasolt a fizioterápiás gyakorlatok elvégzése a váll becsapódási szindróma ellensúlyozására.
Vizsgálatok és diagnózis
A megfelelő személy, akivel kapcsolatba kell lépni, ha a váll becsapódási szindróma gyanúja merül fel, az ortopédiai és traumasebészeti szakember. Először felveszi az Ön kórtörténetét (anamnézisét), és különféle kérdéseket tesz fel Önnek, mint például:
- Meddig volt jelen a fájdalom?
- Volt-e súlyos megerőltetés vagy sérülés a fájdalom kezdetekor?
- Növekszik-e a fájdalom terheléskor, éjszaka vagy ha az érintett oldalon fekszik?
- Korlátozott mozgásban szenved az érintett ízületben?
- Kisugárzik a fájdalom az ízületből és tompa minőségű?
- Sportolsz-e valamit, és ha igen, mit?
- Mit dolgozol?
Fizikális vizsgálat
A vállízület izomzatának erőszintjét az ellenállással szembeni mozgással mérjük. Különféle klinikai tesztek léteznek a vállízület egyes izmainak károsodásának ellenőrzésére. Ezenkívül a nyak- és kötényfogással ellenőrizhető, hogy mely mozgások okoznak fájdalmat.
A nyakfogásnál a páciens mindkét kezét a hüvelykujjával lefelé helyezi a nyakra, a kötényfogásnál pedig úgy fogja meg a hátát mindkét kezével, mintha kötényt kötne. A váll-impingement szindróma esetén a betegek fájdalomról panaszkodnak, amikor ezt teszik, és nem tudnak megfelelni az utasításoknak.
Munkahelyi teszt
A Jobe-teszt egy ortopédiai teszt, amelyet a váll impingement szindróma klinikai vizsgálatának részeként használnak, hogy megerősítsék vagy kizárják a supraspinatus izom és annak inak érintettségét. Ebből a célból az orvos arra kéri a pácienst, hogy nyújtsa szét a karját vállmagasságban (90 fokban), a könyökízületet kinyújtva, és fordítsa a kezét az alkarokkal együtt befelé (belső forgatás).
Becsapódási teszt Neer szerint (Neer teszt)
A Neer szerinti becsapódási teszt egy másik klinikai teszt a feltételezett becsapódásos váll szindrómára. Ebben a vizsgálatban a pácienst arra kérik, hogy hosszabb ideig nyújtsa előre a karját, és fordítsa a kezét és az alkarját a lehető legnagyobb mértékben befelé (pronációs pozíció). Az orvos egyik kezével rögzíti a beteg lapockáját, a másik kezével pedig felemeli a beteg karját. A Neer-teszt pozitív, ha a kar 120 fok fölé emelve fájdalmat érez.
Hawkins teszt
A Hawkins-teszt egyben klinikai teszt is, amely segít megerősíteni vagy kizárni a váll-impingement szindrómát. Ez azonban sokkal kevésbé specifikus, mint a Jobe- és Neer-tesztek, mivel nem határozzák meg az egyes izmokat mint okot. A vállízületet a Hawkins-teszt során a vizsgáló passzívan befelé forgatja. Ha fájdalmat tapasztal, az orvos a tesztet pozitívnak értékeli.
Impingement váll szindróma: képalkotás
Röntgen vizsgálat
A röntgenvizsgálat a választott képalkotó diagnosztikai eszköz a váll impingement szindrómájának diagnosztizálására. Érzékelheti a csontos elváltozásokat, és áttekintést nyújt az ízületről.
Ultrahang
A vállízület gyulladásával összefüggésben gyakran folyadék halmozódik fel a bursában. Ultrahangos vizsgálattal (szonográfiával) könnyen és olcsón kimutathatók. A szonográfia használható egyéb bursa-elváltozások, a vállízület izomszerkezeteinek és az izmok elvékonyodásának megjelenítésére is.
Bár mindez a váll-impingement szindróma bizonyítékát adja, a szonográfiát elsősorban a kapcsolódó patológia azonosítására használják.
Mágneses rezonancia képalkotás
A betegség lefolyása és prognózisa
A váll-impingement szindróma prognózisa nem általánosítható, mert az a kiváltó októl függ. A legtöbb esetben a tünetek gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítókkal (gyulladáscsökkentő szerekkel) enyhíthetők. Ez azonban nem végleges megoldás. A fizioterápiás kezelést sok esetben hosszabb ideig kell végezni, mielőtt kielégítő eredményt érnénk el.
Nem lehet általános előrejelzést adni arra vonatkozóan, hogy a váll-impingement szindrómában szenvedő beteg mennyi ideig lesz beteg. Mivel a betegség lefolyása a tünetek időtartamától függ, fontos a terápia mielőbbi megkezdése. Hiszen ha a tünetek három hónapnál tovább fennállnak kezeletlenül, fennáll annak az esélye, hogy a vállfájdalom krónikussá válik, a kezelés pedig nehezebbé válik.
