A Fowler-teszt egy audiometrikus teszt, amely oldal-differenciáltan ellenőrzi a hangosság érzékelését halláskárosodás. Leggyakrabban a teszteljárásra a toborzás diagnosztizálására kerül sor, vagyis halláskárosodás a belső fül bevonásával, vagy arra használják, hogy különbséget tegyenek a szenzineurális és a vezető hallásvesztés között. Mivel a Fowler-teszt szubjektív hangerő-kompenzációs eljárást tartalmaz, a módszer csak olyan emberek számára alkalmas, akik hajlandóak együttműködni és mentálisan egészségesek.
Mi a Fowler-teszt?
A Fowler-teszt egy audiometrikus teszt, amely oldal-differenciáltan ellenőrzi a hangosság érzékelését halláskárosodás. A Fowler-teszt otolaryngológiai vizsgálati eljárás. Az eljárást ABLB tesztnek vagy Alternatív bináris hangosságnak is nevezik Egyenleg teszt. Ez egy audiometrikus módszer, amely összehasonlítja mindkét fül hangzását, különböző szintű váltakozó hangok felhasználásával. A teszt által kimutatható toborzást sokáig differenciáldiagnosztikai eszköznek tekintették a szenzorineurális halláskárosodás kétségtelen megerősítésére. Az otolaryngology 1937 óta ismeri a Fowler-teszteljárást, amikor Edmund P. Fowler először közzétette a teszt alapelveit. Mivel a teszt a páciens együttműködésére támaszkodik, és a páciens szubjektív hangfelfogása erősen befolyásolja az eredményeket, nem nevezhető objektív értékelési eljárásnak. Ehelyett, a teszt alapján, az oldalról differenciált hallásvesztés szubjektív hangerő-kompenzációjáról beszélünk.
Funkció, hatás és célok
Leggyakrabban a Fowler-teszt egyoldalú vagy rendkívül oldalról differenciált halláskárosodás esetén fordul elő. Az eljárást általában csak akkor alkalmazzák, ha a halláskárosodás szempontjából legalább 30 dB különbség van a két fül között. Ebben az összefüggésben a tesztet elsősorban arra használják megkülönböztető diagnózis érzékelő és vezetőképes hallásvesztés. A páciens szubjektív érzékelése a hangosságtól határozza meg a személyzet által az audiométeren végzett beállításokat. Emiatt a Fowler-tesztet csak olyan betegeknél lehet elvégezni, akik hajlandóak együttműködni. Összefoglalva, az eljárás nem alkalmas nem hajlandó vagy mentálisan őrült tesztalanyok számára. A Fowler-teszt segítségével meghatározható az érzékeléses hallásvesztés helye a belső fül rendellenességeiben, például toborzás esetén. A teszt elvégzéséhez hang-audiométerre van szükség. Ennek az eszköznek képesnek kell lennie arra is, hogy mindkét fülnek különböző szintű hangot játsszon felváltva. Emiatt a Fowler-tesztet általában csak speciálisan erre a célra felszerelt fül-orr-gégészeti klinikákon végzik. A vizsgálat kezdetén a személyzet úgy állítja be az audiométer szintjét, hogy a páciens mindkét fülében azonos hangerő benyomást keltsen. A vizsgálatot végző személyzet ezt az eljárást a hallási küszöbtől kezdve a különböző szintekig megismétli fájdalom küszöb. A hallási küszöbérték felett 20 dB-es belépési szintet most ajánlottnak tekintik, amelyet először a rosszabb fülre állítanak, majd a jobb fülre igazítják. A tesztsorozat ezután egyszerre 20 dB-es lépésekben folytatódik, és az eredményeket egy hang audiogram formában rögzítik, amelyet a személyzet a tesztelési eljárás végén értékel. Ha az értékelés a hallásküszöbön, valamint a felső küszöbértékű hangok észlelésének állandó arányát tárja fel, akkor ép belső füllel járó vezető hallásvesztés van jelen. Ez akkor állna fenn például, ha a hallási küszöbértékek különbsége mindkét fülben folyamatosan 20 dB, és változatlan marad a hallási küszöb felett. Ha viszont van belső fül érintettség, azaz toborzás, akkor az emelkedő szint általában megváltoztat valamit a két fül közötti hangkülönbségben. Minél magasabb a szint, annál kisebb a különbség a hangosság észlelésében toborzás esetén. Egy bizonyos szint fölött a különbség általában teljesen kiegyenlítődik, és mindkét fülnek ugyanaz a hangos benyomása ismét. Ha toborzás helyett hallás idegkárosodás vagy retrocochlearis ok áll fenn, a hangosság észlelésében a különbség vagy megmarad, vagy növekszik a szint növekedésével.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A Fowler-teszt egy nem invazív vizsgálati eljárás, amely általában nem jár semmilyen kockázattal vagy mellékhatással a beteg számára. Ritka esetekben a felső szintek a fájdalom a küszöb átmeneti, teljesen ártalmatlan zümmögést okozhat. A nap folyamán ez a reakció ismét kiegyenlítődik, és a zümmögés elhalványul. Még ritkább, de bizonyos körülmények között elképzelhető reakció enyhe fejfájás, amely a nap hátralévő részében marad, de a zümmögéshez hasonlóan legkésőbb másnapra is elmúlt. A Fowler-teszt kevesebb, mint egy órát vesz igénybe, és nem igényel kórházi kezelést vagy gyógyszert. Eltekintve egy magyarázó előzménytől beszél, a teszt nem igényel különösebb előkészületeket intézkedések. A vizsgálati eljárás és az eredmények személyzet általi kiértékelése után a beteg ismét hazamehet. Néha további vizsgálati módszereket rendelnek el a következő hetekben, általában a továbbiakban megkülönböztető diagnózis. Bizonyos körülmények között a Fowler-teszt képes vezet hamis eredményekre. Ennek oka elsősorban a teszt szubjektív alapja. Hogy mennyire megbízható a teszt eredménye, azt úgyszólván maga a beteg határozza meg. Emiatt fül, orr és a torok szakemberei általában nem használják a Fowler-tesztet mentálisan zavart betegekkel és kisgyermekekkel, mert ezekre a betegekre nem várható érdemi eredmény. Ahhoz, hogy a Fowler-teszt érdemi és megbízható eredményeket nyújtson, a páciensnek meg kell értenie a vizsgálat alapját, és képesnek kell lennie arra, hogy aktívan részt vehessen az eljárás végrehajtásában.