Rövid áttekintés
- Leírás: Mélylélektani módszer a mentális problémák kezelésére, Siegmund Freud pszichológiai koncepcióján alapul
- Alkalmazása: Lelki betegségek, stresszes élmények feldolgozása, lelki konfliktusok feloldása, a személyiség továbbfejlesztése
- Eljárás: Párbeszéd a terapeuta és a páciens között, elemző elmélkedés az életútról
- Kockázatok: A hosszadalmas és munkaigényes, nagyon fájdalmas élmények is feldolgozódnak, amelyeket a terapeutának kell felvennie, sok személyes kezdeményezés szükséges
Mi a pszichoanalízis?
A pszichoanalízis pszichoterápiás módszer a mentális problémák és zavarok kezelésére. A saját személyiség feltárására és fejlesztésére is használják.
A pszichoanalízist a pszichoterápiás kezelés eredeti formájának tekintik. század végi kialakulása óta sokszor továbbfejlesztették. Ma már a mélylélektani módszerek közé tartozik a terápia egyéb formái mellett.
Elhúzódó konfliktusok gyermekkorból
A pszichoanalízis Sigmund Freud bécsi neurológushoz vezethető vissza. Freud azt feltételezte, hogy a mentális problémák a gyermekkorig visszanyúló tudattalan konfliktusokból származnak. Freud szerint a mentális betegségek tünetei az elfojtott, fájdalmas emlékek kifejezése.
A betegségnek és a kezelésnek ez a megértése a pszichoanalízis egyik lényeges eleme. Ellentétben a viselkedésterápiával, amelynek megközelítése az itt és most tapasztalásán alapul, a pszichoanalízis fókuszában inkább a konfliktusok feltárása áll.
A pszichoanalízis alapelvei
A pszichoanalitikus technikák alapja mindig a terapeuta és a páciens közötti beszélgetés. A beteg elgondolkodik életútján, és ezáltal felismerheti a múlt tudattalan konfliktusait. Azok a belső konfliktusok, amelyekről az ember nem tud, lelki szenvedést okozhatnak.
Ha a gyermek szükségleteit – például a biztonság érdekében – a szülők nem elégítik ki kellőképpen, a gyermek szenved. Azáltal, hogy elnyomja a szükségletet, és megtanulja megbirkózni a kívánt biztonság nélkül, enyhítheti a szenvedést.
Ez a tudattalan konfliktus azonban későbbi életszakaszban okozhat problémákat, például amikor az illető még párkapcsolatban sem képes elfogadni a közelséget és a biztonságot. A szükség továbbra is fennáll, de az elutasítástól való félelem akadályozhatja. Ennek eredményeként pszichológiai tünetek jelentkezhetnek, amelyek kifejezik az érzelmi fájdalmat.
A pszichoanalízis történhet egyéni környezetben, de csoportos elemzésként csoportosan is.
A pszichoanalízis Freud óta folyamatosan fejlődik. Nemcsak új koncepciók kerültek hozzáadásra, hanem speciális klinikai képek kezelési koncepciói is megjelentek, amelyek túlmutatnak Freud elképzelésein.
Sigmund Freud és a pszichoanalízis
A pszichoanalízis jobb megértéséhez elengedhetetlen Freud elméleteinek bizonyos ismerete. A pszichoanalízis fontos alapját képezik. Íme egy válogatás a jelentősebb elméletekből.
A psziché strukturális modellje: az id, az ego és a szuperego.
Freud három részre strukturálta a pszichét.
Az id
Freud a tudattalan részt, amely magában foglalja a szükségleteket és a késztetéseket, „azonosítónak” nevezte. Az azonosító születése óta létezik, és azonnali kielégítést igényel. Az éhes csecsemő azonnal sírni kezd, ha az éhségét nem csillapítják. A személyiség egy részét az „azonosító” határozza meg. Az id az élvezeti elv szerint működik, és nem érdekli a társadalmi normák.
A Superego
A „superego” az id megfelelőjét jelenti. Erkölcsi tekintélyként a szuperego a társadalom értékeit képviseli. Gyakran az is, hogy az ember a szüleitől örökölt parancsolatokról vagy tilalmakról van szó. A szuperego normái részben tudatosak, részben tudattalanok.
Az id és a szuperego között az „én” áll közvetítőként. Az ego gyermekkorban alakul ki. Önmagunk és a valóság tudatát tartalmazza. Az ego közvetít az id libidinális impulzusai és a szuperego morális követelményei között.
Freud abból indult ki, hogy a mentális problémák a psziché különböző részei közötti korai konfliktusokból erednek. Célja az volt, hogy a beteg megismerje a különböző részeket, és ezáltal felelősséget tudjon vállalni saját életéért.
A topográfiai modell
Freud különbséget tett a tudattalan, a tudat előtti és a tudatos között.
- A tudattalan gyakran olyan kellemetlen emlékeket vagy akár vágyakat tartalmaz, amelyeket az ember nem akar megengedni magának.
- A tudat előtti olyan emlékek, amelyekre az ember tudomást szerezhet, ha odafigyel rájuk.
- A tudatosak azok a gondolatok, amelyekkel az ember jelenleg tisztában van és feldolgozza.
A pszichoanalitikus terápiában ezek a tudathasadások jelentős szerepet játszanak. Fenyegető vagy fájdalmas helyzetekben a túlélés szempontjából létfontosságú lehet, hogy ne érezzünk tudatosan érzéseket vagy gondolatokat. Fontos védekezési mechanizmus az elfojtás. A kellemetlen érzések vagy késztetések elfojthatók, hogy megvédjenek minket.
Pszichoanalízis a személyiségfejlődés érdekében
A pszichoterápiás irányelvek szerint a klasszikus pszichoanalízis nem a terápia egyik formája, sokkal inkább a személyiség továbbképzése. Ennek az az oka, hogy a pszichoanalízisnek nincsenek egyértelmű kezelési céljai. Az analitikus és a páciens feltárja a páciens élettörténetét. A foglalkozásokon a feltárt témákat dolgozzák fel.
A pszichoanalízis továbbfejlesztése
A pszichoanalízisből később különféle módszerek fejlődtek ki, beleértve az analitikus pszichoterápiát és a mélységi pszichológián alapuló pszichoterápiát.
Mikor végez valaki pszichoanalízist?
A pszichoanalízis segíthet az embereknek felismerni és megérteni tudattalan indítékaikat és viselkedési mintáikat. Ha a jelenlegi élethelyzetek szenvedést és pszichológiai tüneteket okoznak, hasznos lehet egy bepillantás a kulisszák mögé.
A pszichoterápia sikeréhez fontos a páciens motiváltsága és hajlandósága. A pszichoterapeuta nem ad tanácsot vagy konkrét utasításokat. A pácienst arra késztetik, hogy önmagára reflektáljon.
Mit csinál az ember a pszichoanalízis során?
A pszichoanalízis klasszikus keretei között a páciens egy kanapén fekszik, a terapeuta pedig a kanapé mögé ül, hogy a páciens ne lássa. Ez a pozicionálás azt mutatja, hogy a terapeuta meglehetősen visszafogott szerepet vállal, amelynek célja, hogy segítse a pácienst gátlás nélkül beszélni. A pácienst nem befolyásolják a terapeuta arckifejezései, és figyelemelvonás nélkül kell koncentrálnia a belső folyamataira.
A modern pszichoanalízisben a terapeuta aktívabb szerepet vállal. A páciens és a terapeuta kapcsolata a pszichoanalízis fontos eszköze. A kontaktus során a terapeuta felismerheti a páciens kapcsolati mintáit. Így a pszichoanalitikus eljárásokban is létrejön az itt és most és az aktuális problémák viszonya.
Szabad asszociáció
A pszichoanalízis központi technikája a szabad asszociáció. A terapeuta megkéri a pácienst, hogy mondjon el mindent, ami a fejében jár. A terapeuta ezután felveti, hogy milyen tudattalan tartalom rejlik az asszociációk mögött. Egy jól ismert pszichoanalízis-teszt, amelyet az asszociáció stimulálására terveztek, az úgynevezett Rorschach-teszt. A terapeuta megmutatja a páciensnek a tintafolt mintázatait. Attól függően, hogy a páciens mit ismer fel a mintában, a terapeuta kijelentéseket tesz a páciens személyiségéről.
Átruházás
Ha ez a kívánság nem teljesül, megpróbálja megszerezni ezt a szeretetet másoktól, adott esetben a terapeutától. A terapeutának fel kell ismernie ezt az átvitelt, és közölnie kell a pácienssel. Ez is egy módszer a tudattalan konfliktusok feltárására.
A pszichoanalízis erősen foglalkozik az egyénnel. Az elemző magánszemélyként is részt vesz a folyamatban. Mindazonáltal nem veszítheti el az objektív szemléletet, és képesnek kell lennie kezelni a páciensben felmerülő, gyakran összetett érzéseket.
Mert a terapeutában is vannak tudattalan részek. Emiatt előfordulhat, hogy a terapeuta a terápia során például ellenszenvet vagy vonzalmat alakít ki a páciens iránt. A pszichoanalízisben ezt a jelenséget ellentranszferenciának nevezik. Az ilyen folyamatok felismeréséhez a terapeuta jó önreflexiója szükséges. Emiatt a terapeuta szakmája gyakorlása előtt magának kell pszichoanalízisnek alávetni.
Időtartam pszichoanalízis
Milyen kockázatokkal jár a pszichoanalízis?
A pszichoanalízis elsősorban abban különbözik a többi pszichoterápiától, hogy hosszú ideig tart. Azok az egyének, akik nehezen tudnak részt venni egy hosszabb távú folyamatban, frusztrálttá válhatnak, és korán kieshetnek a pszichoterápiából. Ez a terápiaforma bizonyos hajlandóságot is igényel arra, hogy az ember élettörténetére tekintsen és reflektáljon. A gyors megoldások és tanácsok nem részei a pszichoanalízisnek, de lehetővé teszik önmagunk mélyebb megértését.
Pszichoanalízis: Kritika
A klasszikus pszichoanalízis Freud elméletein alapul. Ezeket az elméleteket manapság néha erősen megkérdőjelezik. Freud elméleteit elsősorban azért kritizálták, mert tudományosan nem tesztelhetők. Például azt az állítást, hogy létezik az id, az ego és a szuperego, nem lehet sem bizonyítani, sem cáfolni.
Másodszor, Freud elképzeléseit a korszellem befolyásolta. Az ő idejében a szexualitás témája erősen tabunak számított. Hajtáselméletével megdöntötte ezt a tabut, és a szexualitást döntő hajtóerőként értékelte az életben. Freud elméletét különösen azért bírálják, mert nagy hangsúlyt fektet a szexuális szükségletekre, amelyek Freud szerint már gyermekkorban befolyásolják a cselekvéseket.
A Freud szerint klasszikus pszichoanalízist azonban manapság alig végeznek. A pszichoanalízis fejlődött és adaptálta módszereit és technikáit. Miután a pszichoanalízist sokáig kritizálták, a tanulmányok most azt mutatják, hogy ez a terápiaforma hosszú távon jó hatást fejt ki.
Mit kell szem előtt tartanom egy pszichoanalízis után?
A pszichoanalízis gyakran nagyon megterhelő a páciens számára. Felbukkanhatnak például fájdalmas emlékek a múltból. Érdemes tehát nem közvetlenül utána belevetni magunkat a hétköznapok stresszébe, hanem időt szakítani a feldolgozásra.
Ha a pszichoanalízis vége felé aggodalmak merülnek fel, ezeket közölni kell a terapeutával. Mivel az analitikus terápiák hosszú ideig tartanak, sok beteg úgy érzi, egyedül marad a pszichoanalízis végén, és hiányzik a terapeutája.
Nagyon gyakran előfordul a visszaeséstől való félelem is. Ezeket az aggodalmakat és önbizalomhiányokat kellő időben meg kell beszélni. Célszerű lehet fokozatosan megszüntetni a pszichoanalízist, és az üléseket egyre hosszabb időközönként megtartani.
