Hogyan nyilvánul meg a poszttraumás stressz zavar?
A poszttraumás stressz-zavar (PTSD) fizikai reakcióként jelentkezik traumatikus élmény, például erőszakos bűncselekmény, súlyos baleset vagy háborús cselekmény után.
Késleltetett tünetek
A poszttraumás stressz zavar tünetei általában nem jelentkeznek azonnal. A sokk tünetei általában az átélt vészhelyzetben jelentkeznek először: Az érintettek zsibbadtak, sokan „magukon kívül” (deperszonalizációs érzés) számolnak be. A helyzet akkor irreálisnak tűnik számukra. Ez a szervezet védekező mechanizmusa, amely a saját túlélését szolgálja. Ezt a masszív stresszre adott reakciót akut stresszreakciónak nevezik.
A poszttraumás stressz-zavar diagnosztizálásához a kezelőorvos betartja a Betegségek és kapcsolódó Egészségügyi Problémák Nemzetközi Statisztikai Osztályozásában (ICD-10) felsorolt kritériumokat és tüneteket.
A tünetek részletesen
A poszttraumás stressz zavar fő tünetei a következők:
- A trauma önkéntelen emlékezése és újraélése (behatolások és visszaemlékezések).
- Az esemény elkerülése, elfojtása és elfelejtése
- Idegesség, szorongás és ingerlékenység
- Érzelmek és érdekek ellaposodása
A trauma önkéntelen újraélése (visszatekintések)
A kiváltó tényezők gyakran úgynevezett kulcsingerek, például amikor a háború áldozata sikoltozást hall, vagy a tűz áldozata füstszagot érez. A traumás emlékek rémálmok formájában való visszatérése is jellemző a poszttraumás stressz zavarra. Fizikai szintű tünetek, például légszomj, remegés, szédülés, szapora szívverés és izzadás is előfordul néha.
Kerülés, elfojtás és felejtés
Saját védelmük érdekében sok PTSD-s ember kerüli azokat a gondolatokat, helyzeteket és tevékenységeket, amelyek emlékeket ébreszthetnek az eseményről. Például azok, akik szemtanúi voltak egy traumatikus közlekedési balesetnek, kerülik a tömegközlekedést és a vezetést. Az égési sérülések elkerülhetik a gyertya vagy tüzet gyújtását.
Más áldozatok képtelenek emlékezni a traumatikus élmény minden aspektusára. A szakértők teljes vagy részleges amnéziáról beszélnek.
Idegesség, szorongás és ingerlékenység (hiperarousal).
Sok trauma áldozata nagyon érzékeny az ingerekre, és az idegeik szó szerint tönkremennek. Hiperéberek, tudat alatt úgy érzik, hogy mindig veszélyben vannak. Ők is nagyon izgatottak és idegesek. Hosszú távon ez az állapot nagyon kimeríti a szervezetet. Koncentrációs nehézségekről van szó, a figyelem az idő előrehaladtával egyre inkább csökken. Egy könyv olvasása vagy filmnézés néha lehetetlenné válik a trauma áldozatai számára.
Ez az általános feszültség enyhe ingerlékenységhez és aránytalan dühkitörésekhez vezet. A trauma áldozatainak hozzátartozói gyakran számolnak be hirtelen jellemváltozásról a korábban kiegyensúlyozott és nyugodt emberekhez képest.
A tartós szorongás és feszültség gyakran oldható egy kicsit sporttal és testmozgással. A fizikai aktivitás leküzdése azonban sok érintett számára nagyon nagy.
Érdeklődések és érzések ellaposodása (zsibbadás).
Az életörömet tartósan ronthatja a poszttraumás stressz zavar. A szenvedők gyakran elveszítik minden érdeklődésüket, és kivonulnak a társadalmi életből. Elveszítik életkedvüket, és már nem tervezik a jövőjüket. Vannak, akik már nem képesek érezni semmit – legyen az öröm, szerelem vagy szomorúság. Az érzelmek eltompulnak (zsibbadás = zsibbadás).
A traumás áldozatok gyakran elidegenedettnek érzik magukat, és az az érzésük, hogy az átélt elválasztja őket embertársaiktól és szeretteiktől. Ez az érzelmi élet változása aztán gyakran depresszióval végződik.
Fájdalom és trauma
A (krónikus) fájdalom és a PTSD közötti lehetséges kapcsolat azonban még nem tisztázott pontosan. Egyes tudósok közös neurobiológiai alapot látnak a tartós stressz, a fájdalom és a szorongás között.
Hogyan nyilvánul meg a komplex poszttraumás stressz zavar?
Egy összetett poszttraumás stressz zavart nagyon súlyos vagy különösen hosszan tartó traumák előznek meg. Ezek a traumák áldozatai gyakran személyiségváltozásokat mutatnak a komplex PTSD eredményeként. A tünetek tehát inkább a viselkedésre és a személyiségre vonatkoznak:
- Változások az érzelemszabályozásban (szexualitás, harag, önkárosító viselkedés).
- Változások a figyelemben és a tudatosságban
- Változások az önértékelésben (bűntudat, szégyenérzet, elszigeteltség, önértékelés elvesztése)
- Változások a másokkal való kapcsolatokban (bizalommal kapcsolatos problémák)
- Szomatizáció (fájdalom fizikai ok nélkül)
Néhány tünet részletesen:
Megváltozott érzelemszabályozás és impulzuskontroll.
Az érzelemszabályozás és az impulzuskontroll gyakran nincs egyensúlyban összetett poszttraumás stressz-zavarban. Az érintett egyének nem képesek a szükséges távolságból szemlélni az olyan érzelmeket, mint a harag, a neheztelés és az agresszió. Így aránytalan érzelmi kitörések történnek, vagy hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy elrejtsék ezt a kontrollvesztést az embertársak elől.
A szenvedők gyakran alkohollal vagy drogokkal „segítenek” magukon, hogy megnyugodjanak, és megpróbálják leküzdeni a bonyolult poszttraumás stressz-zavart.
Az önkárosító viselkedés sok összetett poszttraumás stressz-zavarban szenvedő embernél is megtalálható. Gyakrabban fordul elő a túlzott szereplés vagy a szexuális tevékenység elkerülése is.
A figyelem megváltozása
Szomatizáció
Egyes összetett poszttraumás stressz-zavarban szenvedők hajlamosak szomatizálódni. Vagyis olyan testi tünetekben szenvednek, amelyeknek semmilyen szervi okot nem lehet találni.
Változások a másokkal való kapcsolatokban
A párkapcsolati percepciók összetett poszttraumás stressz zavarban is szenvednek. Az érintettek gyakran nehezen tudnak emberi közelségbe kerülni. A traumatizáló élmény megnehezíti a bizalmat, és ritkán kerül sor közelebbi kapcsolatra embertársaival. Az összetett traumák áldozatai gyakran nem érzik jól saját határaikat, és időnként túllépik azokat.
A mindennapi élettel való megküzdést és az életminőséget súlyosan ronthatja a (komplex) poszttraumás stressz zavar. A tüneteket az érintett személy kezdetben gyakran nem társítja traumatikus élményével, ami megnehezítheti azok azonosítását.
