Hogyan működik a laktulóz hatóanyag
A laktulóz egy mesterséges kétszeres cukor (szintetikus diszacherid), amelyet tejcukorból (laktózból) állítanak elő. Hashajtó, ammóniamegkötő és prebiotikus tulajdonságokkal rendelkezik.
A laktulóz két cukorból, galaktózból és fruktózból áll. A laktózzal ellentétben a laktulóz emészthetetlen, így a bélben marad. Ez vizet von be a bélbe, amitől a béltartalom meglágyul.
A vastagbélben (vastagbélben) a hashajtót az ott található baktériumok részben lebonthatják. A keletkező bomlástermékek (tejsav, ecetsav és egyéb szerves savak) serkentik a bélmozgást, így megkönnyítik a bélmozgást.
A laktulóz lebontása során keletkező savak másik, de ritkábban használt hatása, hogy savasabb környezetet hoznak létre a bélben. Ez bizonyos májbetegségek esetén előnyös.
Ha a máj már nem tudja ellátni méregtelenítő funkcióját, akkor a mérgező anyagcseretermékek, például az ammónia nagyobb koncentrációban halmozódnak fel a vérben. Ezt megköti a vastagbél savas környezete, és így hatékonyan eltávolítják a vérből.
Felszívódás, lebomlás és kiválasztódás
Általában két-tíz óra elteltével jelentkezik a hashajtó hatás, amellyel a hatóanyag is újra elhagyja a szervezetet. Ha azonban az adag nem elegendő, 24-48 óra is eltelhet az első székletürítésig.
Mikor használják a laktulózt?
A laktulózt olyan székrekedés esetén használják, amelyet rostdús étrenddel és egyéb általános intézkedésekkel (megfelelő folyadékbevitel, kiegyensúlyozott étrend stb.) nem lehet kellően javítani.
A hatóanyagot könnyebb székletürítést igénylő helyzetekben is adják, például a végbél területén végzett műtétek után, vagy végbélfekély esetén.
Ezenkívül a laktulózt az úgynevezett „portocaval encephalopathia” megelőzésére és kezelésére használják, amely májbetegség, amelyben emelkedett ammóniaszint lép fel a vérben.
Használható egyszeri, rövid vagy hosszú távú kezelésként.
Hogyan használják a laktulózt
A hatóanyagot laktulózszirup (vagy laktulózlé) vagy por formájában forgalmazzák. Mindkét gyógyszerforma folyadékkal keverve vagy hígítatlanul is bevehető, de mindig elegendő folyadékot kell hozzá inni (legalább másfél-két liter naponta).
Milyen mellékhatásai vannak a laktulóznak?
Az olyan mellékhatások, mint a hasi fájdalom, puffadás, hányinger, hányás és hasmenés, minden tizedik kezelt embernél fordulnak elő, különösen a terápia kezdetén. A mellékhatások súlyossága az adagolás mértékétől függ.
Hosszan tartó használat esetén a víz- és elektrolitháztartás zavaraira kell számítani.
Mit kell figyelembe venni a laktulóz szedése során?
Ellenjavallatok
A laktulózt nem szabad bevenni az alábbi esetekben:
- bélelzáródás (ileus)
- bélperforáció
- bélperforáció gyanúja
Gyógyszerkölcsönhatások
Egyes gyógyszerek mellékhatásként káliumvesztést okoznak, ilyenek például a vízhajtók, a kortizonszármazékok és az amfotericin B (gombaellenes szer). A hashajtó fokozhatja ezt a mellékhatást.
A káliumhiány többek között fokozhatja a szívglikozidok (szívelégtelenség kezelésére szolgáló gyógyszerek) hatását. A késleltetett hatóanyag-felszabadulású gyógyszerek (ún. retard gyógyszerek) esetében a hatás lerövidülhet, mert a laktulóz felgyorsítja a bélben való áthaladást.
A biztonság kedvéért a hashajtót nem szabad akut gyulladásos gyomor-bélrendszeri betegségek vagy a víz-elektrolit egyensúly zavarai esetén alkalmazni.
Korhatár
Terhesség és szoptatás
A laktulóz hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek terhesség és szoptatás ideje alatt alkalmazhatók. A korábbi megfigyelések a teratogén (rendellenességeket okozó) hatás ellen szólnak.
A laktulóz a terhesség és szoptatás ideje alatt választott hashajtók egyike.
Hogyan lehet laktulózt tartalmazó gyógyszereket beszerezni
A laktulóz hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek csak Németországban, Ausztriában és Svájcban kaphatók patikákban, de nem vénykötelesek. Bizonyos alapbetegségekre azonban a kötelező egészségbiztosítás terhére felírhatók.
Mióta ismert a laktulóz?
1930-ban írták le először, hogy a tejcukorból (laktózból) hevítéssel laktulóz keletkezik. 1956-ban Friedrich Petuely orvos be tudta bizonyítani, hogy a laktulóz adagolása bizonyos laktobacillusok számának növekedéséhez vezet a székletben, és így enyhítheti a széles spektrumú antibiotikumok mellékhatásait.
Hasonlóképpen felfedezte a laktulóz hashajtó hatását. Az 1960-as években a hashajtó végre megjelent a piacon Európában.
