Rövid áttekintés
- Leírás: Védőoltás a humán himlővírus variola, de a rokon majomhimlő ellen is. Ma nem replikálható élő vírusokból készült, alacsonyabb kockázatú vakcina.
- Kötelező himlőoltás: Az első kötelező himlőoltás Bajorországban 1807-ben a lakosság olykor erős ellenállása ellen. Általános kötelező védőoltás a Német Birodalomból 1875-ben a Német Szövetségi Köztársaságba 1973-ban (a világméretű felszámolás során eltörölték).
- Mellékhatások és következmények: Az újabb vakcina jól tolerálható, mellékhatások főként fejfájás, hányinger, izom- és végtagfájdalom, fáradtság, reakciók az injekció beadásának helyén: A régebbi vakcina kockázatosabb: 30 tartósan sérült és 2-3 haláleset egy millió beoltottra.
- Beadás: két adag 28 napos különbséggel, 1 adag 50 év feletti himlő elleni oltás esetén, fecskendő helyett lándzsával adták.
Mi az a himlő elleni oltás?
Ilyen szoros kapcsolatnak köszönhetően Edward Jenner brit orvos is megkaphatta az első oltást a 18. század végén fertőzött tehenekből, de – ahogy az újabb vizsgálatok kimutatták – lovakból is. Kórokozóik nagyrészt ártalmatlanok az emberre. Az új orvosi felfedezés ihletője valószínűleg azok a tejeslányok voltak, akik tehénhimlőt kaptak, és később nem betegedtek meg a variola járvány idején.
Jenner és munkatársai, valamint utódai továbbfejlesztették ezen állati vírusok vad típusát a vaccinia víruson alapuló élő vakcinává. Innen származik a mai modern, Imvanex nevű vakcina is, amely lényegesen kevesebb mellékhatást okoz. A vaccinia vírus módosított formáját tartalmazza: „Ankara.
Bővebben a Majomhimlő elleni oltás című cikkben olvashat.
Kötelező himlőoltás
Több járványhullám után I. Maximilian bajor király 1807-ben kötelező oltást adott ki a himlő ellen. Ez minden három éven aluli gyermekre vonatkozott, aki korábban nem szenvedett himlőben. Az oltás hatékonyságát az oltási reakció alapján teszteltük. A beoltott gyerekek oltási igazolást is kaptak, amit életük során újra és újra fel kellett mutatniuk, például az iskolában.
Bár minden ötödik gyermek meghalt fertőzés után, az oltástól való félelem széles körben elterjedt. A súlyos pénzbírságok, sőt börtönbüntetések ellenére sok szülő nem oltatta be gyermekét, és olyan képek is körbejárták, amelyeken a tehénhimlő elleni oltás után tehénfüleket növesztenek.
Birodalmi oltási törvény Otto von Bismarck alatt
Az NDK-ban 1950-től bevezették az általános kötelező oltást nemcsak a himlő, hanem a tuberkulózis, a gyermekbénulás, a diftéria, a tetanusz, a szamárköhögés – a hetvenes évektől – a kanyaró ellen is.
Nyugaton a kötelező himlőoltást 1976-tól kezdődően fokozatosan eltörölték, miután az utolsó nyugatnémet himlőeset 1972-ben fordult elő. Az NDK-ban is fokozatosan megszűnt a himlőoltás. 1979-ben a WHO hivatalosan felszámoltnak nyilvánította a himlőt.
Nincs kilátásban megújított himlőoltás
Tekintettel a majomhimlő megnövekedett előfordulására, lehetetlennek tűnik egy új kötelező himlőoltás bevezetése. A majomhimlő kevésbé fertőző és sokkal kevésbé veszélyes, mint a himlővírus, amely emberre alkalmazkodott.
Az Európában május óta megfigyelt esetek mindegyike felépült eddig, kevesen igényeltek kórházi kezelést szövődmények miatt. Eddig egyetlen beteg sem halt meg.
Hogyan irtották fel a himlőt?
A himlő felszámolása azért volt lehetséges, mert a variola vírusok csak emberben találhatók meg. Ennek megfelelően az állati gazdaszervezetekben nem képződnek olyan vírustárolók, amelyek újra és újra ugrálhatnának. Hivatalosan világszerte mindössze két nagy biztonságú laboratórium tart még készletében himlővírust.
Mivel nem zárható ki, hogy a világ távoli vidékein még mindig vannak vírustározók, vagy hogy vannak titkos készletek, amelyeket támadási célokra fel lehet használni, továbbra is nagy mennyiségű himlőoltást tartanak világszerte. Ennek nagy része azonban a régi himlőoltás.
A himlőoltás mellékhatásai és következményei
A jelenlegi vakcina, az Imvanex, amelyet jelenleg is alkalmaznak majomhimlő ellen, jól tolerálhatónak tekinthető. A gyakori, tipikus átmeneti vakcinareakciók fejfájás, hányinger, izomfájdalmak, fájó végtagok, fáradtság és az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók formájában nyilvánulnak meg.
Az 1980-as évekig beadott vakcinázás még mindig viszonylag magas kockázattal járt, ellentétben a modern vakcinával. 1,000 beoltottból körülbelül egy szorult utólagos orvosi kezelésre, millió beoltottból körülbelül 30 szenvedett maradandó himlőoltás károsodást, és milliónként XNUMX-XNUMX beoltott ember halt meg.
Hogyan történik az oltás?
Az újabb himlőoltást szubkután injekcióval adják be a felkarba. 18 évesnél idősebb felnőttek számára engedélyezett. Az immunizáláshoz két adag 28 napos különbséggel történő beadása szükséges.
Egyelőre nem világos, hogy meddig tart a vakcina. Ezért nincs pontos információ az emlékeztető oltásról. Ennek az az oka, hogy az Imvamex-et soha nem lehetett „vadon” tesztelni, mivel emberen még nem fordult elő himlő. A hatásosságra vonatkozó információk szintén laboratóriumi vizsgálatokon alapulnak – így a védőhatás a valós helyzetekben eltérő lehet.
Himlőoltás az 1970-es évekig
A 18. században az oltók közvetlenül a beteg betegek pustulájából vett folyadékot használtak oltásra. A kockázatos eljárást később felváltották az emberben jóval enyhébb tehénhimlő vagy lóhimlő elleni védőoltások – vagy azok továbbtenyésztése.
Abban az időben az immunizálást nem injekcióval végezték. Ehelyett egészen az 1970-es évekig a gyerekeket arra tanították, hogy apró vágásokat végezzenek a felkaron egy olyan lándzsa segítségével, amelyet korábban oltónyirokba mártottak. Ez a technika jelentősen szilárd immunválasz elérését tette lehetővé.
Ezt követően az oltás helyén pustula alakult ki, amely bekérgesedett, majd elhagyta a jellegzetes körkörös oltási heget.
