Rövid áttekintés
- Tünetek: Erős fájdalom légzéskor ("száraz" mellhártyagyulladás); „nedves” mellhártyagyulladásban fájdalomcsillapító, esetleg légzési nehézségek, pleurális folyadékgyülem esetén légzési elégtelenségig; esetleg láz
- Prognózis: Az októl függően általában jó prognózis az alapbetegségtől függően; a mellhártya hegesedése a meszesedésig (pleuritis calcarea) lehetséges ennek következtében
- Diagnózis: kórelőzmény, fizikális vizsgálat meghallgatással és tapintással, mellkasröntgen, esetleg ultrahang és komputertomográfia, vérvétel, mellhártya punkció, thoracotomia (mellkas endoszkópia).
- Kezelés: az alapbetegség kezelése (például bakteriális fertőzés esetén antibiotikumok); a tünetek enyhítésére, fájdalomcsillapítókkal és lázcsillapítókkal
Mi a mellhártyagyulladás?
Bár általában mellhártyagyulladásnak nevezik, a mellhártya második rétege, a tüdő pleura általában szintén gyulladt.
Általános szabály, hogy a mellhártyagyulladás légzéskor fájdalommal jár. Különféle fertőző és nem fertőző betegségek lehetséges okai.
Mi a tünetek?
A mellhártya belső szövetrétegét mellhártyának nevezik, és a tüdőt takarja. Kívülről a mellhártya csatlakozik, amely a mellkasüreg belsejét szegélyezi. A mellhártya és a mellhártya a tüdő szélén egy redőben kapcsolódik össze.
Mellhártyagyulladásban általában a tüdő mellhártya és a mellhártya között, vagyis a pleurális térben elváltozás történik.
- „Nedves” mellhártyagyulladás (pleuritis exsudativa): további folyadékfelhalmozódás a mellhártya és a tüdő között (pleurális effúzió)
A mellhártyagyulladás gyakran csak a test egyik oldalát érinti. A bal és a jobb tüdőt, beleértve a pleurális üreget is, a mediastinum választja el.
A mellhártyagyulladás tünetei alapvetően ugyanazok a férfiaknál és a nőknél.
„Száraz” mellhártyagyulladás: tünetek
Minél mélyebben lélegzik a szenvedő, annál jobban fáj. Ezért sok beteg csak felületesen lélegzik. Vannak, akik ösztönösen olyan védekező testtartást vesznek fel, amely enyhíti a gyulladt oldalt. A fájdalom előfordulhat bal, jobb, mindkét oldalon, elöl, de hátul is, így a mellhártyagyulladás néha hátfájáshoz vezet.
A mellhártyagyulladás másik tipikus tünete a nyikorgó vagy dörzsölő légzési hang, amelyet bőrdörzsölésnek neveznek. Ez azért fordul elő, mert a tüdő mellhártyája és a gyulladt területeken lévő mellhártya a mellkas minden mozdulatánál dörzsöli egymást.
Ha a mellhártyagyulladás a rekeszizomra (a tüdő alatti izomlemezre) terjed, gyakran csuklás is előfordul.
„Nedves” mellhártyagyulladás: tünetek
Másrészt a mellhártyagyulladás ezen formája gyakran okoz egyéb panaszokat is: A pleurális folyadékgyülem jele gyakran nehéz légzés vagy akár légszomj (dyspnoe). Ez akkor fordul elő, ha az effúzió olyan nagy, hogy jelentősen összenyomja a tüdőt. Kis effúzióval azonban a beteg normálisan tud lélegezni.
A légszomj mindig vészhelyzet. Ebben az esetben hívja a mentőszolgálatot.
Átmenet szárazról nedvesre
Néha láz kíséri a száraz és a „nedves” mellhártyagyulladás átmenetét.
A már meglévő betegség befolyásolja a tüneteket
A mellhártyagyulladás egyéb tünetei az alapbetegségtől függenek. Néhány példa:
Tüdőgyulladás kialakulása esetén gyakran fordul elő magas láz hidegrázással és köhögéssel. Ha a tuberkulózis következtében mellhártyagyulladás alakul ki, sok beteg köhögéstől, fáradtságtól és éjszakai izzadástól is szenved.
A rákos megbetegedések, például a mellhártya rosszindulatú daganata (pleurális mesothelioma) szintén a mellhártyagyulladás lehetséges kiváltó okai. Az előrehaladott stádiumú pleurális mesothelioma jelei megfelelnek a „normál” mellhártyagyulladás tüneteinek.
Mennyi ideig tart a mellhártyagyulladás?
Ha a gyulladás hosszabb ideig fennáll, lehetséges, hogy a mellhártya és a tüdő pleura hegesen összenő. A mellhártyagyulladást követő kiterjedt összenövéseket pleurális bőrkeményedésnek vagy pleurális bőrkeményedésnek is nevezik. Szélsőséges esetekben előfordulhat, hogy ezek a bőrkeményedések elmeszesednek (pleurisy calcarea). Ez tartósan korlátozza a légzést.
Okai és kockázati tényezők
- Tüdőgyulladás (Pneumonia)
- Tuberkulózis
- Coxsackie B vírus fertőzés (Bornholm-kór)
- Daganatok a mellhártya területén
- Kötőszöveti betegségek (kollagenózisok), például lupus erythematosus vagy rheumatoid arthritis
- Tüdőembólia, tüdőinfarktus
- Karbamidmérgezés (urémia)
- A felső hasi betegségek, például a hasnyálmirigy-gyulladás
A mellhártyagyulladás leggyakoribb alapbetegsége a tüdőgyulladás: Ennek az az oka, hogy a gyulladásos folyamatok viszonylag könnyen átterjednek a tüdőből a mellhártyára.
A véres pleurális effúzióval járó mellhártyagyulladás az úgynevezett pleurális karcinomatózis lehetséges jele. Az orvosok ezt a kifejezést akkor használják, ha egy rosszindulatú daganat metasztázisokat képez a mellhártyában. Ez történik például tüdőrákban és mellrákban.
Vizsgálatok és diagnózis
Először az orvos részletes interjút készít a pácienssel, hogy megismerje anamnézisét. Megkéri a beteget, hogy írja le részletesen a tüneteket. Ezenkívül az orvos megkérdezi, hogy ismertek-e más betegségek (múltbeli vagy jelenlegi), például tüdőgyulladás, tuberkulózis vagy daganat. Ha igen, az orvos megkérdezi, milyen terápiákat és orvosi beavatkozásokat végeztek.
Fizikális vizsgálat
Pontosabb jelzéseket a mellkas kopogtatása és meghallgatása (auszkultáció) biztosít. Jellemzően mellhártyagyulladás esetén csikorgó légzési hang hallható a sztetoszkóppal, az úgynevezett bőrdörzsölés. A pleurális effúzióval járó mellhártyagyulladás (pleuritis exsudativa) esetén azonban a hang csak elhalványul, vagy már egyáltalán nem hallható.
Képalkotó eljárások
A mellkas röntgenvizsgálata (mellkasröntgen) különösen fontos a mellhártyagyulladás diagnosztizálásához. A legtöbb esetben az orvos képeket készít a mellkasról elölről és oldalról. A „száraz” mellhártyagyulladás nem feltűnő a röntgenfelvételen. A pleurális folyadékgyülem viszont általában könnyen azonosítható.
A különféle képalkotó eljárások nemcsak a „mellhártyagyulladás” diagnosztizálását segítik. Gyakran a gyulladás okának tisztázására is szolgálnak. Például a képalkotás felhasználható a tuberkulózisos elváltozások vagy daganatok megjelenítésére.
További vizsgálatok
Ha az orvos azt gyanítja, hogy autoimmun betegség (pl. lupus erythematosus) okozza a mellhártyagyulladást, ez vérvizsgálattal is tisztázható. Ez azt vizsgálja, hogy kimutathatók-e olyan antitestek a páciens vérében, amelyek tévedésből megtámadják a szervezet saját szövetét (például a mellhártyát) (autoantitestek).
Bizonyos esetekben hasznos a mellkas tükrözése (thoracoscopy). Ebben az eljárásban az orvos egy kis nyílást készít a mellkasfalon, és laparoszkópot helyez rá. Többek között kis kamerával és fényforrással is fel van szerelve. Az orvos a pleurális üreget belülről vizsgálja meg.
Kezelés
A mellhártyagyulladás bármely terápiája magában foglalja az alapbetegség kezelését.
Más esetekben vírusok (például Coxsackie B vírusok) váltják ki a mellhártyagyulladást. A kezelés itt a beteg tüneteinek enyhítésére korlátozódik (fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók). A vírusok ellen kifejezetten segítő gyógyszerek (például a baktériumok elleni antibiotikumok) itt nem kaphatók.
Mellkasi drenázsra van szükség például akkor, ha a pleurális folyadékgyülem meglehetősen nagy és légzési nehézséget okoz. Az eljárást gennyes folyadékgyülem esetén is elvégezzük. A kisebb, vizes kiömléseket viszont általában maga a szervezet távolítja el.
Mivel a mellhártyagyulladásnak többféle oka lehet, nincs általános válasz arra a kérdésre, hogy szükséges-e kórházi kezelés.
Az akut légzési elégtelenség mindig vészhelyzet – ebben az esetben hívja a mentőszolgálatot.
Az otthoni gyógymódok segítenek a mellhártyagyulladásban?
A mellhártyagyulladás általában egy súlyosabb állapot tünete. Mivel különböző okok állnak fenn, nem ajánlható olyan általános házi gyógymód, amely mindig működik. Például az otthoni gyógymódok, mint például a melegvizes palack, segíthetnek egy okból. Más esetekben azonban a hőség rontja a tüneteket.
