Rövid áttekintés
- Diagnosztika: Hallásvizsgálatok, diszkomfortküszöb vizsgálat, kórelőzmény, fülvizsgálat, fül stapedius reflex vizsgálata.
- Okai: Gyakran ismeretlen, az agyban hallottak hibás feldolgozása; neurológiai károsodás vagy kóros elváltozás a belső fülben betegség vagy sérülés következtében; pszichológiai stressz; tinnitus kísérő tünet
- Mikor kell orvoshoz fordulni: Hirtelen jelentkező esetén, különösen más tünetekkel, például arcbénulással együtt, azonnal (szélütés lehetséges, értesítse a mentőszolgálatot).
- Kezelés: Ha az ok ismeretlen, általában tüneti jellegű, beleértve a pszichoterápiás intézkedéseket; hallástréning, hallási gyakorlatok, „háttérzaj” létrehozása
- Megelőzés: Speciális megelőzés nem lehetséges; általában kerülje a zajt; viseljen megfelelő hallásvédőt a munkahelyen, koncerteken és hasonlókban.
Mi a hyperacusis?
A hyperacusisban szenvedők még a közepesen hangos vagy akár halk hangokat is kellemetlennek találják (az egyik vagy mindkét fülben). Bár az ilyen hangok hangereje valójában jóval a fájdalomküszöb alatt van, az érintett személy kellemetlennek érzékeli, és sok esetben még fizikai stresszreakciókat is kivált.
A zajtúlérzékenység mértéke esetenként változó. A mindennapi zajokat nem csak szubjektíven érzékelik kellemetlennek az érintettek, hanem olyan fizikai reakciókhoz is vezetnek, mint a szívdobogás, a vérnyomás emelkedése, az izzadás, a váll és a nyak feszültsége, szorongás vagy nyugtalanság. Sok szenvedő visszahúzódik a társaságból, és kerüli a nyilvános tevékenységeket, hogy minimalizálja a kellemetlen hangoknak való kitettséget.
A zajérzékenység egyéb formái
A hiperakusistól meg kell különböztetni a misofóniát (= túlérzékenységet bizonyos hangokra, mint például a táblán a kréta vakarása) és a fonofóbiát (= bizonyos hangoktól való félelem vagy idegenkedés).
A toborzást is meg kell különböztetni. Ez egyes szenzorineurális halláskárosodásban szenvedő emberek érzékenysége a halláskárosodás által (legjobban) érintett frekvenciatartományban lévő hangokra: a károsodott frekvenciatartományban egy bizonyos hangerő felett a hang túlzottan hangosnak tűnik, mert a test toboroz. szomszédos hallósejteket a halláskárosodás kompenzálására. A toborzás a szenzorineurális hallásvesztés mellékhatása, és semmi köze az általános hiperakusishoz.
Hogyan tesztelik a hyperacusis-t?
Szintén fontos megkérdezni más betegségekről, egyéb neurológiai tünetekről, vagy arról, hogy a beteg milyen gyógyszereket szed.
A hallásvizsgálat során a hyperacusis gyakran normál vagy nagyon jó hallást mutat (kivétel: toborzás, lásd fent). Anomáliákat találunk az úgynevezett kényelmetlenségi küszöb tesztelésekor: ez az a hangerő, amely felett a hangokat kellemetlennek érzékeljük. Ez a küszöb a zajra érzékeny embereknél alacsonyabb.
A további tünetektől függően az orvos további vizsgálatokat végez a részletesebb tisztázás érdekében. Ez magában foglalhatja az úgynevezett stapedius reflex vizsgálatát a belső fülben, amely általában megvéd a túlzott hangosodás okozta károsodástól.
Mi okozza a hiperakusist?
A hyperacusisnak számos lehetséges oka van, vagy más állapotok tüneteként fordul elő. A lehetséges okok a következők:
Zavar a hallásfeldolgozásban az agyban: az érintetteknél az agyban a hallásjelek feldolgozása és értelmezése zavart szenved. Normális esetben az emberi agy megkülönbözteti a fontos hangokat a lényegtelen hangoktól, és blokkolja az utóbbiakat. Például egy anya ébren van a legkisebb hangra, amit a baba kiad, míg az utcai zaj békésen aludt.
Másodlagos vagy társtünet a fülzúgásban: A fokozott hangérzékenység gyakran fülzúgásban (tinnitus) szenvedő embereknél jelentkezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fülzúgás a hyperacusis oka. A fülzúgást sem a hyperacusis okozza. Ehelyett mindkét tünet – a fülzúgás és a hyperacusis – valószínűleg a hallórendszer ugyanazon károsodásának köszönhető, és együtt és külön-külön is előfordulnak.
A halláskárosodást követően néhányan arról számolnak be, hogy a mindennapi hangok, amelyek hangerőt tekintve normálisak lennének, túl hangosak számukra.
Sok funkcionális fájdalom szindrómában (például fibromyalgiában, összetett regionális fájdalom szindrómában) szenvedő beteg is szenved hyperacusisban. Ezekben az esetekben valószínűleg gyakori neurológiai problémák állnak a tünetek hátterében.
Néha a hang hiperakusia egy- vagy kétoldali arcbénulással (arcidegbénulás) fordul elő. Ennek számos lehetséges oka lehet, például szélütés, szklerózis multiplex, autoimmun betegségek, fertőzések (például középfülgyulladás, „fülövsömör” = zoster oticus) vagy sérülések. Sok esetben azonban az arcbénulás oka is ismeretlen marad (Bell-bénulás).
Emiatt a vibráció nem jut át teljesen a dobhártyáról a cochleára, így kíméli az érzékeny érzékszervi sejteket. Ha ez a reflex kudarcot vall, akkor a hyperacusis lehetséges következménye.
A hiperakusishoz vezető neurológiai rendellenességek olyan betegségekben is előfordulnak, mint a Sandhoff-kór vagy a Tay-Sachs-szindróma.
Egy másik lehetséges ok a csontcsontok kóros merevsége (otosclerosis), valamint ennek az állapotnak a műtéte csontprotézisekkel.
Belsőfül-rendellenességek, amelyekben a külső szőrsejtek (= a fülkagyló hangvevő szenzoros sejtjei) hiperaktívak.
Az érzelmi stressz – akut és krónikus – kedvez a hangtúlérzékenység kialakulásának. Egyes esetekben a hyperacusis a pszichés szorongás, például a stressz fizikai tünete. A szorongásos rendellenesség kísérő tüneteként is előfordul.
Az átmeneti hyperacusis sok migrénes beteg számára ismerős: rohamok során a betegek még a „normális” hangokat is túl hangosnak és kellemetlennek érzékelik.
Néha a hyperacusis-t gyógyszerek vagy más exogén anyagok, például acetilszalicilsav, koffein, kinin vagy szén-dioxid okozzák. A benzodiazepinek („nyugtatók”) elvonása során bizonyos esetekben hanghiperakusis is előfordul.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Különösen akkor, ha hirtelen további tüneteket tapasztal, például arcbénulást, amely stroke-ra utalhat, azonnal értesítse a mentőszolgálatot. Ekkor sürgősségre van szükség.
A hangérzékenység egy mélyebb betegség tünete lehet. Az orvos azonban segíthet a hyperacusis enyhítésében is, ha az okot nem lehet konkrétan megtalálni.
Kezelés
A hyperacusis nem oldható meg füldugóval. A hangsúly a beteg részletes tájékoztatásán és tanácsadásán van a hyperacusis fizikai és pszichés okairól, összefüggéseiről és kezeléséről (tanácsadás). Ha a hyperacusis oka például a belső fül betegsége, az orvos ennek megfelelően kezeli.
A pszichoszomatikus (pszichoterápiás) kezelés kapcsán kiemelt figyelmet fordítanak a fennálló félelmekre: sok szenvedő nagyon fél attól, hogy zajérzékenysége tovább növekszik, hallása maradandóan károsodik. Fontos eloszlatni ezeket a félelmeket.
Sok szenvedő számára az is hasznos, ha otthon állandó zajos hátteret biztosítanak – például beltéri szökőkúttal, halk zenével, természethangokat (például madárcsicsergőt) tartalmazó CD-vel vagy ventilátorral. Ideális esetben a hangerő csak érzékelhető és nem zavaró. Ily módon az agy megtanulja kihangolni a lényegtelen hangokat. Ez a szoktatási folyamat azonban általában hosszú ideig tart (körülbelül több hónapig).
Az egyéb kezelési lehetőségek közé tartoznak a technikai segédeszközök, például a zajkibocsátó (a hallókészülékekhez hasonló kis eszköz, amely egyénileg szabályozható hangokat ad ki) és a hallásspecifikus gyakorlatok. Ezek abban is segítenek a betegeknek, hogy csökkentsék a hangokkal szembeni túlérzékenységüket (hyperacusis).
A tüneti kezelésen túlmenően az orvos más, kiváltónak ítélt állapotokat is kezel. Sok esetben azonban a hyperacusis oka továbbra is tisztázatlan.
Megelőzés
A hyperacusis konkrét megelőzése nem lehetséges. Általában tanácsos kerülni a túlzott zajterhelést, vagy hallásvédőt használni a munkahelyen és szabadidőben (koncertek, szórakozás stb.).
