Röntgendiagnosztika megmagyarázva

Ma Röntgen a képalkotás fontos és nélkülözhetetlen része orvosi eszköz diagnosztika. Első képalkotó technikaként Röntgen a diagnosztika forradalmasította az orvostudomány lehetőségeit, és utat nyitott a modern eljárások számára, mint pl számítógépes tomográfia (CT), mágneses rezonancia képalkotás (más néven MRI, NMR vagy mágneses rezonancia képalkotás) és a mai sugárzás terápia in rák kezelés. A röntgensugarak 8. november 1895-i felfedezése a Würzburgi Egyetemen Wilhelm Conrad Röntgen német fizikusra vezethető vissza, akit 1901-ben ezért a felfedezésért fizikai Nobel-díjjal tüntettek ki. A következő években Röntgen módszert már alkalmazták a csontváz diagnosztikájában. Az emberi szövet sugárzás okozta károsodásának felfedezése és dokumentálása megnyitotta a rosszindulatú daganatok kezelésének lehetőségét. A technológiai fejlődés napjainkban a digitális röntgen diagnosztika, amely lehetővé teszi a képek gyors és hatékony értékelését vagy jelentését.

Az eljárás

A röntgensugarak olyan elektromágneses hullámok, amelyek az UV fény és a gammasugárzás között helyezkednek el az elektromágneses spektrumban. Különleges felépítésű röntgencső segítségével állítják elő őket: két elektróda (katód - volfrám huzal; és anód) egy üveghengerben helyezkedik el, amelyben vákuum van. A röntgensugarak létrehozása érdekében a volfrámhuzalt mostanra fénylik, így elektronok szabadulnak fel az anyagból, majd az anód felé gyorsulnak. Amikor az elektronok eljutnak az anódhoz, energia szabadul fel, amelynek egy százaléka röntgenné alakul. Az energia többi része hőveszteségként elvész. Azt a helyet (anód), ahol a katód elektronjai eltalálják, fókuszpontnak nevezzük. Az eredményül kapott röntgensugarak két különálló komponensből állnak:

  • Bremsstrahlung - Ez a röntgensugárzás akkor keletkezik, amikor az elektronok lelassulnak, és folyamatos energiaspektrumból áll, amelynek alacsony energiájú sugárzását erősen elnyeli a szövet, tehát itt sugárterhelés van. Emiatt a sugárzást a törvény által előírt szűrővel kell eltávolítani.
  • Jellegzõ sugárzás - Ez a sugárzás vonalspektrumot képez és a Bremsstrahlungra kerül.

A röntgencsőre alkalmazott feszültségtől függően különböző sugárzási minőség keletkezik, amelyet elektronvoltban fejeznek ki. A lágy sugárzásnak van egy erő kevesebb, mint 100 keV (kilo-elektron volt), és olyan lágy sugárképeket készít, amelyek a legfinomabb szöveti különbségeket mutatják, ugyanakkor magas sugárterhelést is eredményeznek. A kemény sugárzásnak van egy erő 100 keV - 1 MeV (mega-elektronvolt), és olyan keménynyalábos képeket készít, amelyek kontrasztja alacsonyabb, mint a lágynyalábos képeké, csakúgy, mint a sugárterhelés. Az előállított röntgensugarak divergensen (a központtól távol) terjednek az anód fókuszpontjától, és megütik a beteg testét. A szöveten való áthaladás után a sugarak eltalálják a röntgenfilmet. A röntgenfilmet fényérzékeny bevonattal látják el ezüst bromid kristályokat és egy kazettában helyezzük el. Úgynevezett film-fólia kombinációkat alkalmaznak: A filmek (erősítő képernyők) foszforokból állnak, amelyek a röntgennel érintkezve fluoreszkálnak, és a röntgenfilm 95% -át feketedik, míg maguk a röntgensugarak csak 5% -ot okoznak a film feketedése. Az erősítő ernyőket a kazetta hátuljára és elejére ragasztják, és az érzékenységi osztálytól függően meghatározzák a szükséges sugárzást adag éles képért. A röntgenkép minőségét meghatározó kritériumok a következők:

  • Kontraszt - A kontrasztot elsősorban a szórt sugárzás rontja: ez akkor következik be, amikor a sugárzás áthalad a szöveten, és szétszórt sugárzási rács segítségével csökkenthető.
  • Blur - elmosódás, geometriai elmosódás, film-fólia elmosódás.

Diagnosztikai radiológiaDiagnosztikai radiológia olyan képalkotó eljárások gyűjtőneve, amelyek röntgensugarakkal reprezentálják az emberi testen belüli változásokat. A diagnosztikai radiológia fontos eljárásai:

  • Hagyományos röntgendiagnosztika (vetítés radiológia).
  • Számítógépes tomográfia (CT) *
  • Az angiográfia

* Számítógépes tomográfia külön fejezetben ismertetjük. A következő fejezet elsősorban a hagyományos radiográfia módszereit mutatja be. A natív röntgenfelvételeket különböző szempontok szerint értékelik. Az értékelést végző személy úgy tekint a röntgenképre, mintha egy beteg lenne vele szemben, ami azt jelenti, hogy a bal és a jobb oldal megfordul. Az összetett anatómiai körülmények legalább két síkban lévő képet igényelnek. Ez azt jelenti, hogy a testet különböző szögekből röntgenezik. Mivel a röntgenfelvétel képe a tényleges szövet negatívja, a fehér struktúrákat árnyékolásnak, a fekete struktúrákat pedig világításnak nevezzük. A kóros változások gyakran csak egy kis árnyalatként mutatják be magukat a más típusú árnyékolás vagy fényesítés formájában. Minél sűrűbb a szövet, annál erősebb abszorpció röntgensugár képét, és annál világosabb a röntgenfelvétel területe. A tájékozódáshoz négy sűrűségcsoportot különböztetünk meg:

  • Csont - Alacsony képfeketedés (nagyon ragyogó a röntgenképen), ami az erősnek köszönhető abszorpció röntgensugárzás.
  • Víz - Lehetővé teszi a gázos és zsíros struktúrák körülhatárolását, és kórosan megjelenhet a testüregek mint például az ascites (hasi folyadék).
  • Zsír - Magas képfeketedés (sötét a röntgenfelvételen), amelyet az alacsony okoz abszorpció röntgensugárzás. Különösen a mamma (női mell) zsírszövete jól látható a röntgenképen.
  • Levegő - Nagyon magas képfeketedés (szinte teljesen fekete), ami a röntgensugarak szinte nem elnyelődésének tudható be. Fiziológiailag a levegő különösen jól látható a belekben és a tüdőben a röntgenképen.

A röntgendiagnosztika dinamikus változata az úgynevezett fluoroszkópia. Itt a vizsgálandó régió valós időben jelenik meg a monitoron. A képek egyedileg vannak beállítva, és így lehetővé teszik a különböző szögekből történő megtekintést. Ezenkívül mozgó szerkezetek, mint pl összehúzódások az szív, jobban megfigyelhető. A fluoroszkópia különösen hasznos kontrasztvizsgálatokhoz. Fluoroszkópiát végeznek:

  • A nem egyértelmű megállapítások lokalizálása
  • Célképek beállítása
  • Funkcionális felvételek, például a gyomor-bél átjáró.
  • Radiográfiai vezérlés katéterek, szondák és vezetőhuzalok elhelyezése során.
  • célzott szúrás anyag szövettani kivonására (szövettan - a szövetek vizsgálata).
  • A kontrasztanyag áramlásának értékelése üreges szervekben vagy hajók.
  • A törésdarabok csökkentése (csontrészek, amelyek törés után rosszul helyezkednek el, és ezeket újra kell elhelyezni)

A fluoroszkópos vizsgálat során a páciens asztalon van, általában megdől, amely alatt a röntgencső található. A páciens előtt vagy felett olyan detektorok vannak, amelyek összegyűjtik a beérkező röntgensugarakat a testen való utazás után, és elektromos impulzusokká alakítják át őket. A detektorokat a radiológus (a diagnosztikus képalkotás szakembere) mozgathatja mindhárom térbeli tengelyben, így a képalkotás sokféle iránya lehetséges. Ezenkívül az asztal álló helyzetből vízszintes helyzetbe vagy akár azon túl is dönthető úgy, hogy a fej-le pozíció jön létre. Röntgenvizsgálat kontrasztanyaggal Kontrasztos közegeket alkalmaznak a sűrűség különbségek, hogy az ábrázolandó szerv optimálisan meg lehessen különböztetni a környezetétől. Mivel a kontrasztanyagok potenciálisan súlyos intoleranciát okozhatnak, a beteget erről előzetesen tájékoztatni kell. A röntgen kontrasztanyagokat a következőkben használják:

  • Bronchográfia
  • Érrendszeri képalkotás
  • A epe csatornák, pl. ERCP (endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfia) során.
  • A gyomor-bél traktus ábrázolása.
  • mielográfia

A röntgen pozitív kontrasztanyagok intenzívebben elnyelik a röntgensugarakat, fokozva ezzel a kontrasztot. Példa erre bárium-szulfát, amelyet például a gyomor-bél átjáró. Jód olyan vegyületeket is alkalmaznak, mint a trijód-benzoesav. A röntgen negatív kontrasztanyagok csökkentik a röntgensugarak felszívódását a szövetben. Ezek általában olyan gázok, mint a levegő vagy szén dioxid. Mint már említettük, a nemkívánatos hatások nem elhanyagolhatók. Először is az intolerancia reakciók anafilaxiás (allergiás) reakció formájában jelentkeznek, amelyek a kontrasztanyag azonnali megszakítását igénylik. igazgatás. Károsodása vese funkció egészen akut veseelégtelenségig (vese gyengeség), valamint a pajzsmirigy működésére gyakorolt ​​hatás jód-tartalmú kontrasztanyag lehetséges. A röntgentechnika speciális vizsgálati változatait (hagyományos röntgendiagnosztika) ezután a külön alfejezetekben mutatjuk be:

  • Hasi üres kép (a has natív képe, azaz kontrasztanyag nélkül) vagy hasi áttekintés (a has röntgenképe állva, fekve vagy bal oldali helyzetben).
  • Az angiográfia
  • Arthrográfia
  • Bronchográfia
  • Vékonybél képalkotás Sellink szerint
  • ERCP
  • Vastagbél kontrasztos beöntés
  • mielográfia
  • Emésztőrendszeri átjárás
  • Mammográfiás
  • Nyelőcső fecske
  • Röntgen mellkas
  • Röntgen hasi vagy hasi üres kép / has áttekintés.
  • A csontok és az ízületek röntgenfelvétele
  • I. v. Pyelogram
  • Flebográfia