A Westphal-Piltz jelenség egy fedélzárási reakció, amelyben a szem pupillái összehúzódnak. Bell jelenségével együtt fordul elő, és arra használják megkülönböztető diagnózis pupilla motoros rendellenességeiben.
Mi a Westphal-Piltz jelenség?
A Westphal-Piltz jelenség egy fedélzárási reakció, amelynek során a szem pupillája csökken. Westphal-Piltz jelenség jellemzi a redukciót tanítvány méret alatt szemhéj bezárás. Valahányszor a szemhéjak reflexszerűen becsukódnak, a pupillák mérete is csökken. Így ez a jelenség közvetlenül kapcsolódik az ún szemhéj zárási reflex. A szemhéj a zárási reflex a szemek reflexív védőmechanizmusát képviseli. Ez egy úgynevezett idegen reflex, amelyet nem az a szerv vált ki, ahol az inger zajlik. A szaruhártyára és a szem közvetlen környezetére gyakorolt mechanikus hatás a szemhéjak gyors bezáródását okozza. Ez a reflex célja, hogy megvédje a szemet az idegen testektől, a kiszáradás és a szemgolyó károsodásától. A szemhéjak önkéntelenül is zárva vannak, ha erős fény, akusztikus ingerek vagy sokk. Idegen reflexként megszokási hatás jelentkezik egy idő után. Így a kontaktlencse viselői megszokással kikapcsolhatják a reflexet és megérinthetik a szaruhártyát. A tapintási, vizuális és hallási ingereket a reflexív affektív végtagján keresztül vezetjük a agy és onnan kiváltja az orbicularis oculi izom összehúzódását az efferens végtagon keresztül a arcideg.
Funkció és feladat
Két jelenség fordul elő a szemhéj bezáródásával párhuzamosan. Ezek Bell és Westphal-Piltz jelenségek. A Westphal-Piltz jelenség, amint azt korábban említettük, jellemzi a pupillák miozisát (redukcióját) a szemhéj bezáródása alatt. Ugyanakkor Bell jelenségében a szemgolyó felfelé gördül, hogy megvédje a finom szaruhártyát. Arcbénulás esetén kiderült, hogy Bell-jelenség a szemhéj bezáródásának sikertelensége ellenére jelentkezik. A szemhéjzárási reflexhez hasonlóan a pupilla reflexet is ugyanaz az út váltja ki. Mindkettő konszenzusos reflex. Vagyis, ha csak egy szemet stimulálunk, a reflex mindkét szemében jelentkeznek. A szemhéj bezáródásától függetlenül a pupillák kitágulása és összehúzódása következik be. Így a pupillák szűkülettel (miózissal) reagálnak a fényre való kitettségre, pupilla dilatációval a gyenge fényviszonyokra (mydriasis). A záróizom pupillae izom felelős tanítvány összehúzódás és a dilatator pupillae izom diák dilatáció. A záróizom pupilla izmát a parasimpatikus látja el idegrendszer és a dilatator pupillae izom által szimpatikus idegrendszer. Megállapították, hogy a pupillák összehúzódásának a szemhéj bezáródása után (Westphal-Piltz jelenség) más okai lehetnek, mint a fénysugárzás alatti összehúzódásuk. Ez feltételezi a pupillák együttes mozgását, amikor a szemhéjak csukódnak. Így bizonyos betegségek esetén, bár a tanítvány fénysugárzás regisztrálják, regisztrálják őket a szemhéj bezáródási reflexéig. Bizonyos, bénulással járó szembetegségek a Westphal-Piltz jelenség vizsgálatával diagnosztizálhatók. Ez azonban nem problémamentes, mert a Westphal-Piltz jelenség mellett Bell jelensége is előfordul. A pupilla a szem felgördülése miatt gyakran már nem látható.
Betegségek és panaszok
A Westphal-Piltz jelenség segítségével a pupilla motoros működésének rendellenességeiben megtalálhatók a betegség okai. Először is hangsúlyozni kell, hogy a pupilla összehúzódása és dilatációja két különböző úton valósul meg. Míg diák dilatáció szimpatikus efferensek szabályozzák, a parasimpatikus efferensek felelősek a pupilla összehúzódásáért. A legtöbb motoros rendellenességet a záróizom pupillae izomának bénulása okozza. Jelen van a pupillotonia, amelynek az esetek többségében ártalmatlan okai vannak. Erős megvilágításban a pupillotonia miatt a pupillák kitágultak. Sötétített helyiségekben azonban kisebbek lesznek, mint egészséges embereknél, hasonló körülmények között. Közeli helyzetben a tanulók összehúzódnak. A pupillotonia szinte mindig egyoldalúan kezdődik. Néha a záróizom pupillae izomának bénulása abszolút pupilla merevséghez vezet. Ennek a bénulásnak az okai lehetnek aneurysma, hematoma vagy agy daganatok. Ebben az esetben a pupilla kitágult, és nem reagál a fényre vagy a közeli nézetre. Az úgynevezett Horner-szindróma ismét a musculus dilatator pupillae gyengesége. Ennek következtében a pupillák alig tágulnak a sötétben, ami látási nehézségeket okoz a sötétben. Mivel azonban a musculus dilatator pupillae és a musculus sphincter pupillae egymástól függetlenül működik, a pupilla összehúzódása tökéletesen működik, ha fénynek van kitéve, és amikor a szemhéjak becsukódnak. Ritkábban fordul elő úgynevezett reflex pupilla merevség. Itt mindkét szem azonnal érintett. Csak az optikai reflex zavartak. A tanulók nem reagálnak a fényingerre. A motoros reflexek (szoros fókusz és konvergencia-válasz) azonban érintetlenek. Ezt a tünetet Argyll-Robertson jelnek nevezik. Reflex pupilla merevség esetén a középagy sérülése van, amely gyakran előfordul gyulladás és daganatok, de gyakori a szifilisz.
