A visszahúzási erő kifejezés elsősorban a tüdőre vagy a mellkasra vonatkozik, és azt jelenti, hogy feszítéskor összehúzódásra hajlamosak, ami az intratorakális negatív nyomást eredményezi. A tüdő visszahúzási erejét a rugalmas szálak és az alveolusok felületi feszültsége okozza. A tüdő visszahúzási ereje döntő jelentőségű a légzés szempontjából, különösen a kilégzés szempontjából.
Mekkora a visszahúzási erő?
A visszahúzási erő kifejezés elsősorban a tüdőre vagy a mellkasra vonatkozik, és azt jelenti, hogy azok nyújtáskor összehúzódnak, ami az intratorakális negatív nyomást eredményezi. A visszahúzódás egy összehúzódó mozgásnak felel meg. Ezenkívül a visszahúzó erő kifejezés a és képességére utal erő a mozgások összehúzódása. Az emberi testben az ilyen típusú mozgások elsősorban a tüdőben fordulnak elő. A visszahúzási erő tüdő megfelel annak a tendenciának, amelyet az emberi tüdő feszített állapotban követ: megpróbál összehúzódni. Visszahúzó ereje következtében intratorakális vagy interpleurális negatív nyomás jön létre. Ez a nyomás a mellhártyatérben, folyadék által közvetített tapadási erőkkel együtt biztosítja, hogy a lapok tüdő ne ragaszkodjanak egymáshoz, és a tüdő összeomlása nem következik be. Nemcsak a tüdő, de a mellkas is visszahúzási erővel bír. Az úgynevezett légzési nyugalmi helyzetben a egyensúly a két passzív visszahúzási erő között érhető el. Ez az egyensúly normális körülmények között következik be lélegző lejárta után, ha a tüdő csak a maradék kapacitását fogja fel.
Funkció és feladat
A tüdő visszahúzási erejét rugalmas rostjaikból és alveolusaik felületi feszültségéből nyeri. A felület feszültsége a víz és a nedves alveoláris sejtekben előforduló levegő. Az alveolusok felületi feszültsége különösen a külső hatásoktól függ, és csökkenthető olyan anyagokkal, mint a felületaktív anyag. Mivel a tüdő visszahúzási ereje közvetlenül összefügg a tágulásukkal, az erő annál kisebb, minél kevésbé tágulnak a tüdők. A kilégzéshez időnként a légzőszerv visszahúzási ereje a legfontosabb. Mint ilyen, a légzés fázisának nevezik, amelyben a levegőt a tüdőből és a légutakból szállítják. Nyugalmi körülmények között a lejárat az alapján történik tüdő a mellkas és a tüdő rugalmassága és visszahúzódási erői. A légzőizmok segítsége nem szükséges ehhez. Amikor csak a végső kilégzési tüdő kötet a normális lejárat után a tüdőben marad, a funkcionális maradvány kapacitás kifejezést használják. Amint csak a funkcionális maradék kapacitás van a tüdőben, az orvosok a pihenésről beszélnek lélegző pozíció. Ebben a pihenő helyzetben van egy egyensúly a tüdő és a mellkas passzív visszahúzási erői között. Nyugalmi helyzetben a tüdő elégedett egy kicsi kötet. A mellkas azonban megpróbál tágulni. Végül a visszahúzási erő megfelel egy rugalmas helyreállító erőnek, amire kötelező lélegző. A tüdőben intersticiális rugalmas szálak vannak. Így ideális rugalmasságot ér el, és az inspiráció után azonnal összehúzódhat, és visszanyeri eredeti méretét a kilégzési helyzet szempontjából. Így a kilégző izomzat nem szükséges a pihentető légzéshez, hanem csak a megtartott tartalék szellőztetésére szolgál kötet.
Betegségek és panaszok
Számos egészségi állapot korlátozhatja a tüdő visszahúzási erejét. Más feltételek összefüggenek a visszahúzási erővel. Mellkasi folyadékgyülempéldául nem befolyásolja jelentéktelenül a behúzási erő. Ez az effúzió a folyadék patológiás felhalmozódásának felel meg az egyes pleurális lapok között. A terjesztés Egy mellkasi folyadékgyülem a pleurális téren belül a gravitáció mellett jelentősen függ a tüdő visszahúzási erejétől és hajszálcsöves Kényszerítés. Az effúzió kezdetén a folyadék összegyűlik a diafragma és a tüdő alsó része. Amint az effúzió mennyisége megnő a beáramló nyirok, vér or genny, a hajszálcsöves az erők felfelé mutató folyadék félholdat hoznak létre a plurális hasadékban. Az effúzió oldalirányban tovább növekszik, mivel a tüdőszövet oldalirányban erősebb helyreállító erők vannak jelen. A tüdő visszahúzási ereje hasonlóan befolyásolja a folyadék felhalmozódását és annak orvosi megjelenését. Egy másik klinikai kép, amely közvetlenül kapcsolódik a visszahúzási erőhöz légmell. Ez a kifejezés a levegő bejutását jelenti a pleurális üregbe. Amikor az intrathoracikus tér megnyílik, a tüdő követi visszahúzási erejét és teljesen összehúzódik. Emiatt az intratorakális tér levegővel és a légmell alakul ki. A zsigeri ragaszkodás kiáltott és a parietális mellhártya már nem biztosított. Így a tüdő már nem tudja követni a mellkas mozgásait, ezért már nem nyílik meg, és sem részleges, sem teljes összeomlást szenved. A legtöbb esetben, légmell traumatikus oka van, és ebben az esetben a mellkas vagy szerveinek közvetlen vagy közvetett sérülése következtében merül fel. Tipikus okai a tüdő sérülései, amelyek a bordatörések eredményeként következnek befelé. Ugyanilyen gyakori okok a szúrás vagy a lövés sebek amelyek kinyitják a mellkas üreg a fent leírt módon. A traumás pneumothorax szintén előnyben részesülhet a mellkas magas szintű összetörési sérüléseit, beragadását vagy felborulását követően, mivel ezek az események gyengítik a tüdőszövetet. Valamivel kevésbé gyakori ok a barotrauma, amely a tüdőben bekövetkező szélsőséges és hirtelen nyomásváltozással jár, és így a repülő, merülés vagy pozitív nyomás szellőzés. Előfordul, hogy a pneumothorax orvosi beavatkozásnak is köszönhető, például a szubklávia malpunktúrája ér hogy megsebesítette a mellkas vagy tüdő.
