Elimináció a vesénél
A vesék, a máj, központi szerepet játszanak a megszüntetése gyógyszerészeti szerek. Szűrhetők a nephron glomerulusán, aktívan szekretálódnak a proximális tubulusban, és újra felszívódnak a különböző tubulus szegmensekben. Veseelégtelenségben ezek a folyamatok károsodnak. Ez azt eredményezheti, hogy a vesén keresztül eliminált gyógyszer hosszabb ideig marad a szervezetben, és megnő a plazma koncentráció, és a felhalmozás. A lehetséges következmények közé tartozik mellékhatások és potenciálisan életveszélyes toxicitás, különösen a szerek szűk terápiás hatótávolsággal. Ezenkívül a veseelégtelenség más farmakokinetikai paramétereket is befolyásolhat, például terjesztés és a fehérjéhez kötődik. A gyógyszer mellett aktív metabolitjai is részt vesznek ebben a folyamatban, például a morfin vagy oxipurinol, a metabolitja allopurinol.
Dózis beállítása
A gyógyszer farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságaitól függően adag kiigazításra lehet szükség. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez nem automatikusan érvényes mindenre szerek, de főleg azoknak, akiknek vesebetegsége van megszüntetése. Néhányan kiigazítás nélkül adhatók, mint egészséges egyéneknél. A kiigazítás a veseműködési zavar mértékétől függ, amelyet a glomeruláris szűrési sebesség (GFR) fejez ki. Minél alacsonyabb a GFR, annál nagyobb szükség van a beállításra. A szérum mérése kreatinin felhasználható a GFR durva becsléséhez. A konverzióval kapott értéket eGFR-nek (becsült GFR) vagy becsültnek nevezzük kreatinin távolság. Más paramétereket is figyelembe vesznek, mint például az életkor, súly, nem és etnikum (módszerek: Cockcroft-Gault, MDRD, CKD-EPI). A vesék működése miatt as megszüntetése szervek, a adag veseelégtelenség esetén általában csökkentésre van szükség. Ez magában foglalja a single leeresztését adag és a maximális napi adag. Az adagolási intervallum meghosszabbítható úgy is, hogy például egy gyógyszert csak egyszer adnak be a napi kétszer helyett, vagy csak minden másnap. Ritkábban a plazmakoncentrációt is mérik a terápiás gyógyszer részeként ellenőrzés. Néhány szerek veseelégtelenségben ellenjavallt, azaz biztonsági okokból (toxicitás) nem adható. A vesekárosodás adatok hiányában szabályozási okokból is ellenjavallat lehet. A betegek, ha lehetséges, nem kaphatnak vesére káros (nefrotoxikus) gyógyszereket. Ide tartoznak például a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), a aminoglikozidok, vancomycin, bizonyos kontrasztanyagok, lítium, cidofovirés citosztatikus szerek. Egyes ritka esetekben dózisnövekedést jelezhetnek, mert a hatás helye a vese. Tipikus példák a hurok diuretikumok torazemid és a furoszemid.
Tisztázás a terápia előtt
A gyógyszeres kezelés megkezdése előtt minden gyógyszer esetében egyedileg kell tisztázni, hogy a veseelégtelenség miatt szükséges-e az adag módosítása. Ez vonatkozik mind az öngyógyításra, mind a receptre kapható gyógyszerek. Különösen időseknél mindig figyelembe kell venni az esetleges veseelégtelenséget, mivel az előfordulás az életkor előrehaladtával növekszik. Tanulmányok kimutatták, hogy a dózismódosítás még mindig túl ritkán történik (pl. Dörks et al., 2017). Elvileg az irányelvek megtalálhatók a kábítószerekkel kapcsolatos tájékoztatókban. Azonban nem áll rendelkezésre elegendő és megfelelő adat az összes gyógyszerről. Ezenkívül a tudományos szakirodalom is megtekinthető, és rendelkezésre állnak olyan adatbázisok, mint a DOSING (http://www.dosing.de).
