A sebészeti varratok fontos szerepet játszanak az orvostudományban. Használható a tűvel és cérnával elvágott szövet hatékony kezelésére.
Mi az a varratanyag?
Az orvosi varratok olyan sebészeti anyagok, amelyeket bezáráshoz használnak sebek. Az orvosi varratok műtéti anyagok, amelyeket a bezáráshoz használnak sebek. Ilyen sérülések többnyire balesetek következményei. A műtéti beavatkozás részeként azonban szándékos bemetszések is elvégezhetők. A műtét után a sebész ismét lezárja a sebet a műtéti anyaggal, amelyet gyakran köznyelven „fonalnak” neveznek. Az orvosi varratok gyártása során ügyelni kell arra, hogy megfeleljenek azoknak a szövettípusoknak, amelyekben használják őket. Fontos tényezők itt a felület jellege, kapillaritása és húzóereje erő. A varratanyag felületi tulajdonságai elsősorban a menet csúszó tulajdonságai szempontjából fontosak. Minél kisebb az ellenállás, annál kevesebb a szöveti trauma a csúszás során. Különbséget kell tenni a sima és a durva varratanyag között. Sima anyag esetén nagyobb a feszültség. Ez alkalmasabbá teszi a sebszélek pontosabb elhelyezésére. Ha a varrat anyagának durvább felülete van, az lassabban csúszik a szöveten belül. A durva anyag csomóbiztonsága azonban jobb, mint a sima varratanyagé. Nagyobb leszívó hatása is van. Az orvosi varratanyag kapillaritása is fontos. A hajszálcsöves a mikroorganizmusok és a sebfolyadék felszívódásának erői nagyobbak, ha az anyag szálasabb. Ezzel szemben a fonott varratanyagot alkalmatlannak tartják a fertőzöttek számára sebek. A szakítószilárdság erő anyagának is különleges szerepe van. Ez meghatározza, hogy a varratanyag mely erőhatások lehetségesek anélkül, hogy megsemmisülnének. Így a fonott anyag nagyobb erőtűréssel bír, mint a csak egyetlen szálból álló szálak.
Alakzatok, típusok és stílusok
A műtéti varratoknál fontos különbséget tenni több típus és forma között. A tűk mellett a varratok jelentik a legfontosabb varratanyagot. A korábbi években juhbélből vagy természetes selyemből készült szálakat használtak. Napjainkban az orvostudomány szinte kizárólag a modern szintetikus anyagokra támaszkodik. A legfontosabb megkülönböztető jellemzők a felszívódó és a nem felszívódó varratok. A nem felszívódó varratokat egy bizonyos idő elteltével el kell távolítani. Ilyen esetekben a „varrateltávolítás” kifejezést használják. Mivel azonban a test nem minden területe alkalmas varratok eltávolítására, például a szubkután zsírszövet vagy a belső [szervek]], az orvostudomány néha felszívódó varratokhoz folyamodik, amelyeket a test képes lebontani. Nemcsak a varratok anyaga játszik szerepet, hanem a reszorpció időtartama is. A modern varratok esetében a hidrolitikus hasítás a testen keresztül történik víz. A reszorpció szempontjából fontos a kezelt szövet típusa, amelynek nedvességtartalma eltérő, valamint a szálak felületi mérete és átmérője. Megkülönböztetünk vastag és vékony szálakat. Ez azt jelenti, hogy a vastagabb szálak nagyobb erőket képesek ellenállni. Vastag szálakat különösen szakítószilárdságú varráshoz használnak feszültség. A vastagabb szálak azonban kiterjedtebb öltéscsatornákat hoznak létre húzás után, amelyek viszont képesek vezet hegesedésig. Megkülönböztetnek egy- és többszálas szálakat is. Az egyszálas szálak előnye, hogy jó csúszási tulajdonságokkal és zárt felülettel rendelkeznek. A vastagabb monofil szálakból azonban hiányzik a huzal erő. A többfájlos szálak az egyes szálak összekapcsolásával vagy csavarásával jönnek létre. Jobb csomóillesztésű, de durvább megjelenésű.
Felépítés és működési mód
Összetett, orvosi varratok tűből és cérnából készülnek. A korábbi időkben az orvostudomány steril tűkhöz folyamodott, amelyek újrafelhasználhatók voltak és rugós szembe voltak szorítva. Manapság azonban csak tű-szál kombinációkat alkalmaznak, amelyeket egyszer használnak. Ebben az esetben a tű és a menet egyetlen egységet alkot. A szál nem cserélhető. A cérna anyaga mellett a tű anyaga is fontos. Vannak tűk, amelyek sokféle célra alkalmasak. Ezek közé tartoznak az egyenes, ívelt, kicsi vagy nagy, valamint éles szélű háromszög vagy kerek tűk. Ha a varrat anyaga atraumatikus, akkor a tű és a menet maximális kaliberje megegyezik. Ezenkívül zökkenőmentes átmenet van. Ily módon az öltéscsatornát a szál teljesen kitölti, így még vaszkuláris varratok esetén sem vér menekülhet a csatornából. A tű üreges vége, amely körülveszi a cérna elejét, kényesnek tekinthető a gyártás és a használat során.
Orvosi és egészségügyi előnyök
A sebek sikeres működtetéséhez elengedhetetlenek a varratok, például a tűk és a cérnák. Itt a szál külön behelyezhető a tűszemekbe, vagy csomagolt tű és cérna kombinációként használható. A varratanyagot már az ókorban használták az orvostudományban. Speciális sebészeti varratanyagokat azonban csak az iparosodásig terveztek. Így az első igazi varratanyag 1860-ban vált elérhetővé a karbolt catgut bevezetésével. Előtte ugyanezt az anyagot használták ruhák és szövetek varrására. A steril catgut ipari gyártása 1909-től történt. Szintetikus felszívódó varratok 1931 óta állnak rendelkezésre, és a későbbi években más anyagok, például bevont poliamid szálak, szintetikus kollagén szálakat és poliésztert fejlesztettek ki. Ezek a varróanyagok lehetővé teszik a nyitott sebek varrással történő lezárását. Ily módon biztosítják a gyors működést sebgyógyulás és megvédi a testet az inváziótól csíra amelyek például bakteriális fertőzéseket okozhatnak.
