Van-e profilaxis?
A méhnyak gyulladása és a méh (portio ectopia) általában ártalmatlan és természetes, ezért nem szükséges megelőző intézkedéseket tenni. A nőgyógyásznál végzett rendszeres ellenőrzések azonban nagyon fontosak a nemkívánatos, fenyegetőbb sejtváltozások kialakulásának észleléséhez és a lehető leghamarabb történő kezeléshez. A HPV elleni korai oltás nagyon fontos az emberi papilloma fertőzésének megelőzésében vírusok (HPV) és annak lehetséges fejlesztése méhnyakrák. Ezt lehetőleg az első nemi aktus előtt kell megtenni, és ez jelentősen csökkentheti a kockázatát méhnyakrák.
A méhnyak gyulladása terhesség alatt
A méhnyak gyulladása alatt terhesség súlyos terhességi szövődmény. A gyulladás gyorsan felemelkedhet a méhnyak tovább a méh és megfertőzi a születendő gyermeket. Az ilyen fertőzések súlyos rendellenességeket okozhatnak, vagy kiválthatják a vetélés.
A chlamydia a leggyakoribb kórokozó, amely nemi érintkezés útján terjed. A fertőzés sok nőnél tünetmentes. A hüvelyi szülés során az újszülött csecsemő felszívja a baktériumok.
Mivel az újszülöttek még nem rendelkeznek kifejezetten immunrendszer, súlyos tüdőgyulladás előfordulhat. Születése után a méhnyak egy ideig kissé nyitva marad. Baktériumok és a vírusok itt különösen könnyen felemelkedhet és a méhnyálkahártya gyulladását okozhatja vagy petefészkek. Mivel a méhnyak gyulladása a terhesség egyik legsúlyosabb szövődménye, ezért erősen ajánljuk oldalunkat: A terhesség szövődményei - Melyek a jelek?
Hogyan történik a méhnyak gyulladásának diagnosztizálása?
An a méhnyak gyulladása (portio ectopia) általában a nőgyógyász megelőző vizsgálata során diagnosztizálható. A méhnyak gyakran vörösséget és fokozott érrendszeri rajzokat tár fel. A szemüveg (a nőgyógyászatban alkalmazott vizsgálati eszköz a hüvelypengék szétterítésére és a hüvely kibontakozásának lehetővé tételére) segítségével az orvos jobban megvizsgálhatja a külső méhnyakot (Portio vaginalis uteri) és a méhnyakot (Cervix Uteri) méhnyak-gyulladás és ill. szöveti változások. Ezenkívül a méhnyak jobban láthatóvá válik és értékelhető egy hüvelyi nagyítóvizsgálattal fényforrás segítségével (kolposzkópia).
Ezen vizsgálatok során szöveti vagy váladékmintákat is lehet venni a méhnyak területéről. Ezenkívül az orvosnak szövetmintát kell vennie a méhnyakról és a méhnyakról. Ezt a speciális kenetet Pap tesztnek (vagy Papanicalau kenetnek, nyaki kenetnek) nevezik.
Az orvos egy vattapamacsot vagy spatulát helyez a hüvelybe, és a lehető legtöbb sejtet elveszi a külső méhnyakból. A kapott sejtanyagot ezután laboratóriumban feldolgozzák és megvizsgálják gyulladásos változások, fertőzések vagy rák. A megállapításokat ezután osztályozással (Papanicalau osztályozás) osztályozhatjuk a Pap 0-tól Pap V-ig. A Pap 0-ban a kapott anyagot nem lehetett értékelni, és új kenetet kellett kapni.
Az I. Pap teljesen normális szöveti megjelenést mutat. Ezzel szemben enyhe gyulladásos változások már kimutathatók a Pap II-ben. Pap III-val a nőgyógyászati vizsgálat (kolposzkópiát) kell végrehajtani az enyhe vagy közepes változások miatt, és 3 hónap elteltével további sejtkenetet kell végezni.
A Pap IV-vel súlyos sejtváltozások gyanúhoz vezetnek rák a korai szakaszban, míg Pap V-vel ez rosszindulatúnak mutatható ki. Ha Pap IV vagy V stádiumról van szó, vagy ha állandó (visszatérő) sejtváltozások vannak (Pap III), további szöveti szakasz (biopszia) a méhnyak és a méhnyak területéről kell venni. Ezt a vizsgálatot konizációnak nevezzük, ahol a szakasznak meglehetősen laposnak kell lennie a fiatal nőknél, és meredekebbnek az idősebb nőknél (a menstruációs vérzés / posztmenopauza vége után).
A tükörvizsgálat, a kolposzkópia és a kenetvizsgálat általában nem fájdalom, de a vizsgálatok kellemetlenek lehetnek. Mivel egy szöveti szakasz eltávolítása a méhnyakról (konizálás) nagyon fájdalmas lehet, ezt a vizsgálatot rövid általános érzéstelenítéssel végzik. Az eljárás azonban általában nem tart tovább 20-30 percnél.
