Az ókorban nagy jelentősége volt, sőt állítólag a Bibliában is megemlítik, mint gyógyulás gyógymódját sebek. Hazánkban az igazi disznót, mint gyógynövényt szinte elfelejtik, legfeljebb dísznövényként termesztik. Csak homeopátia még mindig tudja és értékeli gyógyító tulajdonságait.
Az igazi disznó előfordulása és termesztése.
A köznyelvben az Acanthus mollist puha disznónak, puha medvemancsnak vagy medvecsapnak is nevezik. Ellentétben azzal, amit német neve sugall, az igazi disznónak (lat. Acanthus mollis) semmi köze nincs a Heracleum nemzetséghez, amelyet ebben az országban disznónak is neveznek. Az Acanthus családhoz tartozik, és a Földközi-tenger nyugati és középső régióiból származik. Ma elterjedt Portugáliától Afrika északnyugati részén át Horvátországig, Görögországig és Romániáig. Vizuálisan jobban hasonlít a rókafarkasra, mint a német névadóra, de ez utóbbival sem áll kapcsolatban. Az akár egy méter magasra növő lágyszárú növény függőleges hajtástengelyen legfeljebb 60 cm hosszú csúcsos leveleket hordoz. Májustól augusztusig szembetűnőek hosszú, fehér vagy vöröses-lilás sisak alakú virágú szárai, amelyekből tojás alakú maghüvelyek fejlődnek ki. Ennek az évelő évelőnek a gyökere belül fehér, de kívül szinte fekete. A köznyelvben az Acanthus mollist puha disznónak, puha medvemancsnak vagy medvecsapnak is nevezik. Szereti az enyhe éghajlatot és az igényeket víz-áteresztő, laza és lehetőleg humuszos talaj. Általában napsütötte, füves területeken található meg a cserjék között, vagy sziklarepedésekben. Az „Acanthus” az eredeti görög szóban olyasmit jelent, mint a „gerinc”, mert ebben a nemzetségben a legtöbb növény tüskés levelekkel rendelkezik. A „mollis”, azaz „puha” epitet leírja ezen tüskék hiányát az Igazi Posztrofában.
Hatás és alkalmazás
A korábbi időkben az Acanthus mollis még hazánkban is a hivatalos (azaz hivatalosan elismert és jóváhagyott) gyógynövények közé tartozott, és így minden gyógyszertárban elérhetőnek kellett lennie. A „Radix et Herba Acanthi” vagy „Brancae ursinae verae” latin neveken szerepelt. Kedvező hatása a égések századból származó gyógynövénykönyvekben már leírják a diszlokációkat. A növény zúzott vagy főtt gyökerét erre a célra úgynevezett kataplazma, azaz borogatás elkészítésére használták, amelyet külsőleg a bőr és a ízületek sőt állítólag a daganatokat is tompította. Lehetséges volt azonban a nyálka - a friss növénytől a bőr naponta többször. Belső kezelésre gyógynövényt és gyökeret egyaránt alkalmaztunk. Részegesen - főleg teaként, de talán elixírként vagy gyógynövényes borként is - segítettek hasmenés, hemoptysis, légúti betegségek és még sok más. A hagyományos felhasználások kiterjedt felsorolása azt sugallja, hogy az igazi disznót hosszú ideig univerzális gyógymódnak tekintették. Hashajtó, összehúzó, gyulladáscsökkentő, choleretic és diuretikus hatásokat tulajdonítottak neki, valamint egy köptető, fájdalomcsillapító és sebgyógyító hatású. Az alkalmazási területek ennek megfelelően szélesek voltak - zúzódásoktól, zúzódásoktól, ekcéma és a neurodermitis megfázásig, hörghurut és a influenza hasi gyulladás és mindenféle emésztési panasz. A növény nagy gyógyító tulajdonságaiért elsősorban a magas tartalma felelős tanninok és a nyálka. A nyálkahártyák is adják a valódi disznó lágyító hatását. A régi gyógyszer alkímiai kézikönyvek az öt bőrpuhító gyógynövény (emollientes faj) közé sorolják a nyárfákat, mályvacukor gyökér, brácsa gyógynövény és mángold. A nyálkák burkoló és nyugtató hatással vannak a nyálkahártyákra. Szabályozzák a bélmozgást, felszívják a méreganyagokat és gátolják gyulladás Az tanninok a jelen főleg összehúzó hatásúak, és így a vérzést is megállítják. Lezárják a sejtmembránokat, és ezáltal anti-irritáló, gyulladáscsökkentő védőréteget is biztosítanak. A növény további fontos összetevői enzimek, gyanták és különféle ásványi anyagok sók.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
Az igazi disznó - kiváló tulajdonságai ellenére - ma gyakorlatilag nincs jelentősége hazánkban, mint gyógynövény. Ha egyáltalán, alkalmanként még mindig használják homeopátia.A tipikus jelzések mellett hasmenés (hasmenés) és hemoptysis (köhögés vér), a fejbőr problémáit is kezeli Acanthus mollis-szal, különösen a faggyúmirigyek. A homeopátiás készítmények cseppek vagy tinktúra, gömböcskék és tabletta. A hagyományos gyógymódtól eltérően, amely szintén a növény gyökerét használja, a Homeopátiás Gyógyszerkönyvben a disznóeszencia csak a friss, virágos növényből készül. Ennek betakarítási ideje május eleje és július vége között van. Ugyanazt az alapanyagot használják az úgynevezett „teep” elkészítéséhez, amely egy friss növényi eldörzsölés, amely tabletta formájában is rendelkezésre áll. Homeopátia Az Acanthus mollist többnyire a D 2 – D 4 potencióban használja, az adagolást a szakember egyénileg határozza meg. A disznófélék szoptatásának szokásos adagja egy tabletta naponta háromszor. Amellett, hogy univerzális gyógynövényként szerepel, a valódi disznópar az ősi időkben egészen más szerepet játszott: az akantuszlevél mintaként szolgált a díszítésben. Kr. E. 5. század közepe óta ez a motívum stilizált formában gazdagította az inda és a paletta díszeket az építészetben, valamint a műalkotásokat és a ruhadarabokat. Először a híres görög szobrász, Kallimachos használta, a korinthusi oszlopokon található, majd a római oszlopokon is. A kert dísznövényeként az Acanthus mollis inkább az enyhe éghajlatú régiókban alkalmas, mivel csak korlátozott mértékben képes ellenállni télünknek.
