Szinonimák tágabb értelemben
- Ödéma
- vízkór
- Vízvisszatartás a lábakban
- Vízfelhalmozódás a lábakban
A víz felhalmozódását a lábakban ödémának nevezzük. A vízvisszatartást gyakran az érrendszerből a környező szövetbe történő folyadéktranszfer okozza. Ez az eset áll fenn, amikor a fehérjék (albumin) ban,-ben vér csökken, vagy amikor a vesék már nem képesek elegendő vizet kiválasztani és elektrolitok (főleg nátrium) és így egyre több víz van a testben.
Ezenkívül vízvisszatartás is előfordulhat az elégtelen felszívódás miatt a nyirokrendszer (lymphedema). A vízvisszatartás mértéke a napszaktól vagy a női ciklustól függően változhat, vagy csak bizonyos helyzetekben fordulhat elő. Ezek nem mindig egy betegség jelei, de mindenképpen tisztázni kell őket, mivel gyakran betegségre, gyógyszer mellékhatásra vagy allergiára utalnak.
Okok
A lábakban a víz felhalmozódásának számos oka lehet. Ezek tartalmazzák szív - olyan betegségek, mint a szívelégtelenség, és vese olyan betegségek, mint az ún nefrotikus szindróma or vese gyulladás. Továbbá vénás okklúzió (trombózis) vízvisszatartást és duzzanatot okozhat a láb.
Ezen kívül a vízvisszatartás sérülések után a láb/ láb, valamint fertőzések / gyulladások vagy allergiák révén is teljesen lehetséges. Továbbá az ödéma a gyógyszeres kezelés mellékhatásaként jelentkezhet (fájdalomcsillapítók, kortizon, MINT A, ösztrogének, antidepresszánsok) az egész testben, beleértve a lábakat is. A természetes (phiológiailag) vízvisszatartás gyakran megfigyelhető a menstruációs vérzést megelőző héten (premenstruációs szindróma) vagy terhesség és a hormonális változásoknak köszönhető. A vízvisszatartást a nyirok érrendszer vagy pulmonalis hipertónia.
Szív
Szív gyengeség vagy szívizom gyengeség (szívelégtelenség) a rizikófaktor a lábak vízvisszatartásának (ödéma) kialakulásának. Ha a szív meggyengült, már nem tudja létrehozni a kiengedéséhez szükséges erőt vér. Következésképpen, ha a jobb szív gyenge, a vér felhalmozódik a nagy véráramban (azaz vissza a testbe); ha a bal szív gyenge, a vér felhalmozódik a tüdőben.
Az átlagon felüli nyomás miatt a duzzasztóműben hajók (a vért a szívbe visszavezető vénák), a folyadék most a környező szövetbe nyomódik és vízvisszatartás lép fel. Jobb szívgyengeség esetén (jobb szívelégtelenség), amely előfordulhat például szívbillentyű-hibák (pulmonalis stenosis) miatt, tüdő megnövekedett tüdőbetegségek vérnyomás (cor pulmonale) vagy balra következtében szívelégtelenség (bal szívelégtelenség), ezek a vízfelhalmozódások elsősorban az alsó lábszár elülső részén (pretibialis), a lábfejeken és a boka terület. Alatt terhesség, az ösztrogén női nemi hormon megnövekedett termelése vízvisszatartáshoz (ödémához) vezethet a szövetekben.
Ezek általában természetesek és nem a betegség jelei. A vízvisszatartás gyakran vége felé fordul elő terhesség és hosszú álló vagy ülő időszakok után. Ezeket a vízvisszatartásokat nem kell kezelni, és születésük után általában újra eltűnnek.
Lehetséges azonban az is, hogy a terhesség alatt az ödéma megfelelő fizikai aktivitással, a lábak felhelyezésével, tartó harisnya viselésével vagy a nagyon sós ételek elkerülésével csökkenthető vagy ritkábbá válhat terhesség alatt. Különösen a terhes nők lába gyakran duzzadt. Az úgynevezett terhességi ödéma azonban a betegség jele is lehet.
Például úgynevezett preclampsia, amelyben az érintett személyek szenvednek magas vérnyomás (magas vérnyomás) és a vesén keresztüli fehérjevesztés (proteinuria) vízvisszatartáshoz vezethet a lábakban. Mivel ez a terhességi betegség sürgős kezelést igényel, az orvosa további előfordulása esetén mindig orvoshoz kell fordulni magas vérnyomás, fejfájás, pislákoló szemek, szédülés, fülcsengés vagy akár hirtelen fájdalom a has felső részén. A születés előtti utolsó hetekben a növekvő nyomás méh a medencén ér a vér visszafolyását okozhatja láb vénák, ami vízvisszatartást (ödéma) eredményez. Születés után a vízvisszatartás általában elég gyorsan eltűnik, de nincs általánosan elfogadott idő, amelyre az ödéma eltűnne.
Az, hogy a születés után mennyi ideig folytatódik a lábak vízvisszatartása, nőenként változik. Egyes rákos megbetegedésekben, de a rák, előfordulhat vízvisszatartás a lábakban (ödéma). Ezek a vízfelhalmozódások általában torlódásokkal magyarázhatók nyirokelvezetés út a lábaktól.
Egyrészt olyan a nyirok torlódást okozhat rák önmagában vagy általa metasztázisok (nyirok csomópont metasztázisok), másrészt a rákos terápiák, például a sugárzás vagy az nyirokcsomók megzavarhatja a nyirokelvezetést, és ezáltal vízvisszatartást okozhat a lábakban. Kézi nyirokelvezetés és a kompressziós terápiák stimulálhatják a nyirokot hajók, elősegítik a nyirokelvezetést és megakadályozzák a szövet megkeményedését. Először is, a páciens orvos általi részletes kikérdezése (anamnézis) fontos első lépés a lábak vízvisszatartásának (ödéma) és okainak azonosításában.
Különösen a szív, vese or rák a betegségeket, valamint a fennálló terhességeket és bizonyos gyógyszerek bevitelét meg kell kérdőjelezni. A napszak és a női ciklus függvényében bekövetkező változások, valamint a közelmúltbeli súlygyarapodás szintén nagy érdeklődésre tarthat számot. Ezt követően az orvost fizikailag meg kell vizsgálni.
A lábakat először részletesen megvizsgálják a szín- és alakváltozások, valamint a duzzanatok szempontjából. Utána ellenőrizzük, hogy be lehet-e nyomni a vízvisszatartást, és látható marad-e horpadás. Ha ez egy úgynevezett vénás stasis ödéma, pl szívelégtelenségEgy horpadás általában a duzzadt terület benyomása után marad.
Más a helyzet az ún lymphedema, amelyben a duzzadt területet az ödémafolyadék magas fehérjetartalma miatt nem lehet eltolni. Ezenkívül a tüdőt és a szívet orvosi klinikai vizsgálat során kell megvizsgálni. További diagnosztikai intézkedésként vérvizsgálatok jöhetnek szóba. Ezeknek tartalmazniuk kell a vese paramétereit (pl kreatinin), fehérjék, elektrolitok, BNP (agy natriuretikus peptidek), ha szívelégtelenség gyanúja merül fel és D-dimerek hogy kizárja a vénás ereket okklúzió (trombózis). Ezenkívül olyan képalkotó eljárások, mint a röntgen vagy ultrahang (szonográfia) feltárhatja az esetleges további vízfelhalmozódást a tüdőben vagy a hasban.
