Kilégzés vége tüdő kötet a tüdőtér térfogata normál kilégzés után, és megegyezik a kilégzési tartalék térfogatának és a maradék térfogatának összegével. Egy egészséges ember átlagosan körülbelül 2.7 literes értéket ér el. Különféle tüdő a betegségek kórosan csökkenhetnek vagy növekedhetnek kötet.
Mi a vég-kilélegzett tüdő térfogata?
Tüdő kötet a tüdő különféle térbeli tartalma. A levegő, amelyet belélegzünk, elfoglalja őket a légzés különböző lépéseiben. A tüdőmennyiség a tüdő különféle térbeli tartalma. A légzési levegő elfoglalja őket a légzés különböző lépéseiben. A tüdőmennyiségek mind az inspirációban, mind a lejáratban szerepet játszanak, és közben különböznek egymástól belélegzés a kilégzés során lévőktől. Az egyes tüdőmennyiségek kombinációit tüdőkapacitásokként értjük. Végső kilégzési tüdő kötet az a térfogat, amely a tüdőben normális lejárat után van. Funkcionális maradék kapacitásnak is nevezik, és így megfelel a lejárat után a tüdőben megmaradó gáz térfogatának. Az egyéb tüdőmennyiségek közé tartozik a belégzési tartaléktérfogat, a légzési térfogat, a kilégzési tartaléktérfogat és a maradék térfogat. A tüdőmennyiség és a tüdő minden betegsége döntően a tüdőgyulladás témája.
Funkció és feladat
A párosított tüdő levegőt szolgállélegző gerincesek légzésre. A légzési folyamat hatékonyságát tüdőmennyiségnek nevezzük. Így az egyes tüdőmennyiségek leírják a tüdő hatékonyságát oxigén és elűzni szén dioxid. Az inspiráció során az aktív levegő a tüdőbe szívódik lélegző és a kapcsolódó légzőizmok összehúzódása. Belélegzés csak a töredékét tölti be a maximális tüdőmennyiségnek, amely megterheléssel bővíthető. A lejárat során a légzés kilép a tüdőből, mint a diafragma és a mellkas lazítson. A lejárat során a tüdő csak részlegesen ürül ki a légzőgázból, és egy mennyiségű gáz marad. Ez a térfogat a kilégzés végső tüdőtérfogata. Ez a térfogat tehát releváns a légzés szempontjából, és elsősorban funkcionális maradék kapacitás formájában játszik szerepet. A térfogat a maradék térfogat és a kilégzési tartalék térfogatának összege. A maradék térfogat az a gázmennyiség, amely a maximális lejárat után a tüdőben marad, és fizikai kapcsolatok miatt nem lehet kilélegezni. Egészséges tüdőben ez az érték 1.5 liter. A kilégzési tartalék térfogata viszont megfelel annak a további tüdőtérfogatnak, amelyet a kényszerű kényszer alatt normális kilégzés után ki lehet szívni lélegző. Átlagosan egészséges ember esetében 1.2 liter. A kilégzési tartalék és a maradék térfogat összegeként tehát az egészséges tüdő végső kilégzési tüdőtérfogata körülbelül 2.7 liter. Ez a funkcionális maradványkapacitás elsősorban a tüdőfunkciók diagnosztikájában játszik szerepet. Az érték meghatározható például olyan eljárásokkal, mint a hélium hígítási módszer. Ebben a vizsgálati módszerben az orvos megnyitja a hélium gázellátását, amelyet normál lejárt után adnak be a betegnek. Amikor lélegzik, arra használja, hogy összekeverje a funkcionális maradék kapacitás tüdőtérfogatát a belélegzett környezeti levegővel. Ez létrehoz egy puffer funkciót, amely kiegyenlítheti az ingadozásokat. oxigén parciális nyomás az inspiráció és a kilégzés légzési lépései között. Így a parciális nyomás oxigén a tüdő alveolusaiban csökken. A CO2 parciális nyomása a friss levegő fölé emelkedik.
Betegségek és egészségi állapotok
A tüdőmennyiségek kóros értékeket feltételeznek különböző betegségek hátterében. Ban ben asztmapéldául a tüdőmennyiség súlyosan károsodott, és hatékonyságának növeléséhez orvosi szerekre van szükség. A kilégzés utáni tüdőmennyiség főleg obstruktív tüdőbetegségek. Ennek a csoportnak a betegségei megnehezítik a kilégzést a légutak akadályozásával vagy szűkítésével. Ennek eredményeként a légzés lassabb, és a tüdőben túlinfláció lép fel. Az elégtelen vég-kilélegzett tüdőmennyiség a kis légutak vég-kilégzési elzáródását okozza. A downstream alveolusok így legrosszabb esetben összeomolhatnak. A pozitív kilégzési nyomás lehetővé teszi a légzési hurok normalizálódását. Néha azonban a tüdő térfogata nem a tüdőfunkció tényleges elvesztése, hanem a gerinc görbületei miatt csökken. A megnövekedett vég-kilégzési tüdőmennyiség a tüdő elzáródására utalhat. További szellőzés ilyen körülmények között kontraproduktív lehet. Közbeiktatott tüdőbetegségek ellentétes hatást gyakorolnak a kilégzés utáni tüdőmennyiségre. A tüdő légzési elégtelenségét okozzák, és így csökkentik a kilégzés végső tüdőtérfogatát. A tüdőfunkció diagnosztikáját a pulmonológiában használják a kóros tüdőtérfogatok felmérésére. A tüdőkötetek is szerepet játszanak a intenzív osztályon, ahol döntéseket kell hozni a lehetségesekről szellőzés lépések. Spirometria ill testpletizmográfia felhasználható a kicsi és a nagy tüdő működésének ellenőrzésére. Spirometria intézkedések tüdőmennyiség és a légzési aktivitás mértéke, és így felhasználható az általános tüdőfunkció értékelésére. Különböző módszerek vannak a tüdőmennyiség független tesztelésére, de ezek nem túl pontosak. Ezen módszerek egyike a gyertyateszt, amelynek során egy meggyújtott gyertyát helyeznek el a teszt személytől körülbelül egy méterre. Aki ilyen távolságból el tudja fújni a gyertyát, annak kitűnő a tüdőmennyisége. A magántulajdonban lévő második tesztlehetőség a léggömb-teszt, amelynek során a tesztelő személy egyszer befúj egy léggömböt. A léggömb szintje elsősorban a kilégzési életképességet jelzi, amely az egyes tüdőmennyiségek mutatója lehet.
