Vállmerevség

Szinonimák

  • Vállfibrózis
  • Ragasztó szubkromiális szindróma
  • Periarthropathia humeroscapularis adhaesivia (PHS)
  • Merev váll

Meghatározás

A vállmerevség az egyik degeneratív változása vállízület. Az ízület mozgásképessége korlátozott a gyulladás és a ízületi kapszula.

Összegzésként

A „megfagyott váll” a mozgáskorlátozása vállízület a gyulladás miatt ízületi kapszula, ami a kapszula zsugorodását okozza. Ha a ízületi kapszula összezsugorodott, a vállízület mozgásszabadsága korlátozott. A fagyott vállnak különböző formái vannak.

Fájdalom kísérő tünet. Elsősorban, kortizon a kezelést terápiaként keresik. Ha azonban az ízület nem reagál erre a kezelésre, vagy ha a betegség hajlamos visszaesni, műtétre lehet szükség.

Ebben az esetben az ízületi kapszulát kivágják. Néhány hét múlva az ízület ideálisan szabadon mozoghat. A betegeknek azonban egy ideig óvatosnak kell lenniük a sporttevékenység során. Mindenekelőtt meg kell erősíteni az ízületet a fizioterápia során, és meg kell akadályozni a megújult merevítést. A terápia gyakran bonyolult, és olyan orvosoknak kell elvégezniük, akik erre a betegségre specializálódtak, mivel sok esetben továbbra is fennállhat a mozgáskorlátozás és fájdalom.

Okok

A fagyott váll általában az ismételt megmagyarázhatatlan irritáció vagy gyulladás eredménye szinoviális folyadék. A probléma az ízület belsejében játszódik le. A fagyott vállnak két formája van: Az ízület gyulladásával kezdődik nyálkahártya és elsősorban 40 és 60 év közötti nőknél fordul elő.

Mivel ez fájdalmas, az érintettek általában hajlamosak gondoskodni az ízületről és a lehető legkevesebbet mozgatni. Ez a megtakarítás növeli azt a tényt, hogy az ízület gyulladt, és az ízületi kapszula zsugorodásához vezet. Az ízület mobilitása korlátozott.

A váll merevsége spontán visszafejlődhet. Általában fázisokban halad. Az egyik kockázati tényező a cukorbetegség.

Másodlagos vállmerevség az ízület elhúzódó immobilizációjának következménye lehet (vakolat, kötés), sérülések, pl. váll elmozdulás, kopás vagy meszes váll vagy műtét. A gyulladás szintén lehetséges kiváltó tényező lehet. Itt is előfordul az ízületi kapszula zsugorodása.

  • Elsődleges vállmerevség: Az ízület gyulladásával kezdődik nyálkahártya és elsősorban 40 és 60 év közötti nőknél fordul elő. Mivel ez fájdalmas, az érintettek általában hajlamosak megkönnyíteni az ízületet és a lehető legkevesebbet mozgatni. Ez a megtakarítás növeli azt a tényt, hogy az ízület gyulladt, és az ízületi kapszula zsugorodásához vezet.

    Az ízület mobilitása korlátozott. A váll merevsége spontán visszafejlődhet. Általában fázisokban halad.

    Az egyik kockázati tényező a cukorbetegség.

  • Másodlagos vállmerevség: Másodlagos vállmerevség az ízület elhúzódó immobilizációja (gipsz, kötszer), sérülések, pl. Váll elmozdulás, kopás vagy elmeszesedett váll vagy műtét eredményeként jelentkezhet. A gyulladás szintén lehetséges kiváltó tényező lehet. Itt is előfordul az ízületi kapszula zsugorodása.

A vállmerevség kialakulásának egyik oka, hogy műtétre került sor a váll területén.

Ez lehet a vállfájdalom (ütés), osteoarthritis vagy szakadás tüneteinek csökkentésére szolgáló művelet inak (rotátorköpeny törés). Gyakoribb ok a műtét a törés az fej of felkarcsont, például zuhanás után. A műtét után a műtét utáni kezelés része, hogy a karot először mozdulatlanul tartják, és karszalagban vagy kötésben viselik.

A műtéttől függően 3 és 6 hét között lehet. A kar immobilizálásának fő kockázata a fagyott váll kialakulása. A mozgás hiánya és nyújtás a váll kapszulájának és szalagjainak összezsugorodása és tapadása okoz bennük.

A műtét után a sebész és a gyógytornászok központi aggodalomra adnak okot, hogy a kar ne legyen a kötésben hosszabb ideig, mint amennyi feltétlenül szükséges. A kar korai passzív gyakorlása, amelyet gyógytornász végez, lehetővé teszi a kar mozgatását a műtéti eredmény veszélyeztetése nélkül, ugyanakkor csökkenti a vállmerevség kockázatát. Ha a kar nem megfelelően van gyakorolva, akkor a páciens merev vállának a kockázatát kockáztatja. Ezért fontos, hogy a betegek rendszeresen és strukturáltan végezzék a kar karjait orvosuk vagy gyógytornászuk utasításainak megfelelően.

A vállműtétek mellett posztoperatív vállmerevség is előfordulhat a koponya, has (has) vagy mellkas (mellkas). Ez azonban nagyon ritka, és nem tartozik az ilyen műveletek gyakoribb szövődményei közé. Vállmerevség mellműtét után, pl emlőrák, szintén ritkán írják le. Mindezen műveletek mellett az is igaz, hogy a vállra vonatkozó jó és rendszeresen elvégzett gyakorlatok nagymértékben csökkentik a merev váll kockázatát.