Váll luxus

Meghatározás

A váll elmozdulása (más néven a váll elmozdulása) a vállízület az általában nagyon fájdalmas. Az vállízület a glenoid üregéből áll lapockacsont (lapocka) és a fej az felkarcsont, amelyek csak lazán helyezkednek el egymással a maximális mozgékonyság és forgás érdekében. Az ízületet főleg szalagok és izmok készüléke tartja.

Ha kívülről nagy mennyiségű erőt fejt ki, ez utat engedhet a nyomásnak és a fej az felkarcsont elmozdulhatnak. Ebben az esetben a fej elveszíti a kapcsolatot a lapockacsont és a váll normális mozgása már nem lehetséges. A váll elmozdulását mindig szakembernek kell áthelyeznie.

Meg lehet különböztetni a váll diszlokációit származási mechanizmusuk szempontjából. Eszerint vannak:

  • A vállízület traumás elmozdulása, közvetlen baleset következtében
  • Poszttraumás visszatérő diszlokációról beszélünk, ha egy elsősorban tisztán traumás váll diszlokáció után még kisebb trauma is visszatérő diszlokációkat eredményez
  • Atraumatikus vállízület luxus, szokásos váll luxusnak is nevezik. Ebben az esetben a vállízület többször kiugrik traumák nélkül, például szokásos mozgások végrehajtásakor. A szokásos válldiszlokációk kialakulásának okai veleszületettek. Példaként említhetjük a veleszületett glenoid diszpláziát vagy veleszületett petyhüdt szalagokat stb.

A váll diszlokációjának kezelése

A váll elmozdulása mindig a kórház esete. Semmilyen körülmények között nem szabad megkísérelni a váll újrabeilleszkedését, mivel ez károsíthatja a környező struktúrákat. A váll diszlokációjának konzervatív terápiája nem igényel műtétet a vállon.

A váll elmozdulásával járó sérülés mértékétől függően a konzervatív terápia elegendő a váll kezelésére és nagyon jó eredmény elérésére. Elvileg először a vállat kell visszahelyezni a helyére. Kerülni kell a rángatózó mozdulatokat.

Fontos beszélni a pácienssel és elmagyarázni az eljárás lépéseit a félelem megszüntetése érdekében. Általában a betegnek rövid ideje van fájdalom amikor a váll visszahelyeződik a helyére. A későbbi hiánya fájdalom a sikeres redukció jele.

Ezen eljárások egyikének elvégzése előtt a beteget mindig meg kell adni fájdalomcsillapítók és ha szükséges, izomlazítók.

  • A hippokratészi diszlokációban a beteg a hátán fekszik, az orvos a sarkát a páciens hónaljába helyezi és a karját húzza. Az orvos lába nyomja a beteg fejét felkarcsont kifelé, amely aztán visszacsúszik az aljzatba.
  • Az Arlt kényszerét viszont ülő helyzetben hajtják végre.

    Itt a beteg karját egy párnával kárpitozott szék támlájára helyezzük. Ezután az orvos meghúzza a beteg karját, ekkor a szék háttámlájának felfelé kell tolnia a felkarcsont fejét, aminek következtében az is visszacsúszik az aljzatba.

Elmozdulás a kificamodott váll képzett személyzetnek kell elvégeznie, mivel a szükséges tapasztalattal nem rendelkező személyek károsíthatják a beteget. Egyrészt tévhit, hogy az elmozdulást durva erővel és rángatózó mozdulatokkal kell végrehajtani.

Ez azonban egyáltalán nem így van, mivel a sérülés veszélye áll fenn hajók és a idegek megnövekszik. Másrészt elkerülhetővé teszi a beteget fájdalom. A kar áthelyezése és néhány napos immobilizálás után intenzív fizioterápiás kezelésre van szükség.

Ez felgyorsíthatja a lágyrész károsodásának gyógyulását, amelyet a vállízület elmozdulása és merevedése okoz. Egy művelet két csillagképben hasznos. Ha idegek, hajók, szalagok vagy csontokStb

bruttó erő alkalmazásával károsodtak, a károsodás kezelésére ajánlott egy művelet. Konzervatív diszlokáció esetén a csonttöréseket vagy az érszakadásokat nem kezelik. A műtét másik szükségessége ismételt elmozdulások esetén.

A gyakori elmozdulások destabilizálják a vállízületet, ezért a további elmozdulások kockázata folyamatosan növekszik. A művelet helyreállítja az ízület stabilitását. Az orvostudomány fejlődésével most már a legkisebb műveletekkel is lehet a vállat megműteni. Az úgynevezett artroszkópos eljárás során a váll három milliméteres kis lyukakkal van ellátva, amelyeken keresztül mini kamerát és speciális műszereket vezetnek.

Ezeket a műszereket a sérült struktúrák helyreállítására használják. A szétdarabolt csonttöredékeket eredeti helyzetükbe helyezzük, és a kifeszített szalagokat meghúzzuk a további elmozdulás megakadályozása érdekében. Ha meg kell műteni a váll diszlokációját, akkor egy ízületet endoszkópia (arthroscopy) általában először hajtják végre.

Ebben a minimálisan invazív műtéti eljárásban a váll három milliméter nagyságú lyukkal van ellátva, amelyeken keresztül mini kamerát és speciális műszereket vezetnek át. Ezekkel a műszerekkel a sérült szerkezetek helyreállíthatók. A szétszakadt csontrészeket eredeti helyzetükbe helyezzük, és a megnyújtott szalagokat meghúzjuk, hogy megakadályozzuk a további elmozdulást.

Ily módon felmérhető minden olyan kár, amelyet az ízület elmozdulása okozhat. Az ízület károsodásának mértékétől függően különböző műtéti módszereket alkalmaznak. A közelmúltban a váll diszlokációs műtétjének minimálisan invazív módszere egyre népszerűbb.

Váll diszlokáció esetén a vállízület szalagos készüléke és a ízületi kapszula gyakran megsérülnek. A kezelő sebész rögzíti a szalagos berendezést a glenoid üreg széléhez, és megkísérli meghúzni a meglazult kapszulát. Bővebben a váll diszlokációjának okairól és lefolyásáról.

  • A művelet menete

Az, hogy a műtét egyedi esetben megfelelő-e, az ízület és a környező szalagok sérülésének mértékétől és inak. Ha egyetlen szerkezet sem sérült meg, és ez egyszeri luxus volt, a műtét gyakran elkerülhető.

  • A műtét előnye, hogy az ízület és az ínszalagos készülék károsodása megbízhatóan helyrehozható, és elkerülhető a váll újszerű elmozdulása.
  • A műtét hátrányai felmerülhetnek komplikációk jelentkezésekor.

    Emiatt a vállat csak akkor szabad megoperálni, ha a műtétért felelős ortopéd sebész vagy traumás sebész jelezte erre. A műtét egyik kockázata az ízület fertőzése, amely további műtétet vagy hosszú távú kezelést igényelhet. Mivel a műveletet általában minimálisan invazív technikákkal hajtják végre, általában nincs fő szak vér elvesztése vagy sérülése idegek.

    A műtét után gyakran merevedett váll lép fel, amelyet intenzív fizioterápiával és a műtét utáni ellátás során aktív edzéssel lehet megakadályozni.

Különösen fontos, hogy a terápia ne szakadjon meg a váll elmozdulása miatt végzett műtét után. Az utókezelés legalább annyira releváns, mint maga a vállízület jó működésének és a váll mozgékonyságának elérése. A vállat általában először hevederrel rögzítik.

Még enyhe mozdulatokat is lehet és kell is végrehajtani stressz nélkül, de az intenzív gyógytorna általában körülbelül 3 héttel a műtét után kezdődik. Ez elengedhetetlen az ízület teljes mobilitásának visszaszerzéséhez és a vállmerevség megelőzéséhez. A betegség gyógyulásáig eltelt időnek ezért tartalmaznia kell a nyomon követési kezelést.

A sérülés mértékétől függően gyakran 6-8 hét is eltarthat, beleértve az utókezelést is, amíg a váll funkciója teljesen helyre nem áll. Bizonyos mértékben normálisnak tekinthető a váll diszlokációjának műtét utáni kezelése során fellépő fájdalom. Lehetséges, hogy a hosszabb immobilizáció után jelentkező fájdalmat a merev váll okozza.

A váll elmozdulása után fellépő fájdalom kezelését meg kell beszélni a kezelőorvossal. Gyakran az úgynevezett NSAID-k bevitele, mint pl ibuprofen or diclofenac elegendő a fájdalom jelentős enyhítésére. A fizioterápia elsősorban a váll formájának megőrzését szolgálja a kezelt diszlokáció után, hogy megakadályozza a funkcionális korlátokat.

Különbséget tesznek az izmokat erősítő gyakorlatok és a váll mozgékonyabbá tevő gyakorlatok között. Tipikus erősítő gyakorlat a alsókar támogatás. Itt veszi fel a fekvőtámaszt, azzal a különbséggel, hogy az alkarját a keze helyett a padlón támasztja.

Az egyik mozgást elősegítő gyakorlat a karok váltakozó irányú körözése. A fizioterápiában ezeket és hasonló gyakorlatokat felügyelet mellett végezzük. A diszlokáció csökkentése után fontos a vállízület gyakorlása, mivel az ízület immobilizálása gyorsan az ízület megmerevedéséhez vezethet. A gyakorlatok típusa az ízület károsodásának mértékétől és az elvégzett terápiától függ.

Ha csak konzervatív terápiára volt szükség, a váll csökkent és a váll musculoligamentous készüléke ép, a fizioterápia azonnal megkezdhető. Erőépítés edzésterápia gépeken, amint azok az edzőteremből ismertek, de a súlyzóval vagy a rugalmas szalaggal történő szabad mozgás is lehetőséget nyújt a váll erejének növelésére. Különösen zenekarral vagy súlyzókkal végzett gyakorlatokat lehet otthon is elvégezni, ha a kezelő gyógytornász elmagyarázta a gyakorlat végrehajtását.

Ha a váll műtéttel stabilizálódott, először intenzív gyakorlatokat nem szabad elvégezni. Míg az első három hétben csak a kar könnyű inga gyakorlatait szabad elvégezni, az intenzitást utána növelni kell. A gyógytornásznak meg kell beszélnie a kezelő ortopéd sebésszel, hogy mekkora terhelésnek lehet kitéve az ízület.

Javasoljuk továbbá, hogy a beteg önállóan végezzen gyakorlatokat a vállmerevség megelőzése érdekében. A sérülés mértékétől függően hasznos lehet egy ideig kötést viselni a vállízület enyhítésére és stabilizálására. A kötés óriási gyógyító hatással bír a váll diszlokációjának terápiájában.

Számos különböző termék van különböző gyártóktól. Leggyakrabban az úgynevezett Gilchrist kötést használják. A rendelkezésre álló kötések többségében az a közös, hogy az érintett kar a csomagtartóhoz van rögzítve, miközben a könyök hajlik.

Bár a vállízület mozgását a kötés korlátozza, bizonyos mozgások általában mégis lehetségesek. A kötszereket általában kényelmes viselni. A kötést a személyes higiénia érdekében eltávolíthatjuk.

A vállízület rögzítésének, valamint az ízület stabilitásának és szilárdságának növelésének egyik módja a kineziotaszalag. Kinesiotape egy elasztikusan stabil szalag, amely a váll diszlokáció utókezelése során megtarthatja a humerus fejét a glenoid üregben, és támogathatja a vállat stabilizáló izmokat. A megfelelő alkalmazás biztosítása érdekében kineziotaszalag, tapasztalt gyógytornásznak, vagy a kezelő ortopédnek vagy traumás sebésznek kell felhúznia a kötést.