A ujj A hajlítóreflex az ujjhajlítók belső reflexe, amelyet a középső ujj disztális falangjainak tenyeres oldalára történő ütés vált ki. A reflexhajlás túlzása bizonytalan piramiscsatorna jelnek vagy az autonóm dystónia jelének számít. A végleges munka magában foglalja a képalkotást és a cerebrospinalis folyadék (CSF) diagnózist.
Mi az ujjhajlító reflex?
A ujj A hajlítóreflex az ujjhajlítók belső reflexe, amelyet a középső ujj disztális falangjainak tenyeres oldalára tett ütés vált ki. A kéznek több hajlító izma van. E hajlítók közül kettő a flexor digitorium profundus izom és a flexor digitorium superficialis izom. Ezek a mélyek és a felszínesek ujj hajlítók. Ezen ujjhajlítók izomreflexét ujjhajlító reflexnek nevezzük. A reflexhajlítási mozgást a középső ujjfal falának tenyeres oldalára történő ütés váltja ki, és megfelel az ujjhajlításnak. A monoszinaptikus belső reflexet a 20. században fedezte fel Ernest LO Trömner német neurológus. A idegek érintettek vannak gerincvelő C7 és C8 szegmensek, valamint a medián és ulnáris idegek. Az ujjhajlító reflex önmagában belső fiziológiai reflex. Ezzel szemben, ha a reflex eltúlzott vagy pusztán egyoldalú, akkor kóros értékű Trömner-jelként emlegetik. A Trömner-reflexszel ellentétben a Trömner-jel a piramis pályák elváltozásainak jelzésére értékelhető (bár bizonytalan), és így megfelel egy gyenge piramis traktus jeleinek. A piramis traktusok a gerincvelő traktusok a felső és az alsó központi motoros neuronok között, és fontos áramkört jelentenek az összes önkéntes és reflexes motoros aktivitás szempontjából.
Funkció és cél
Izom belső reflex monoszinaptikusan kapcsolódó védőreflexek, amelyek megvédik a vázizmokat a túlfeszültségtől. Kiváltják őket a inak amelyben az adott izmok izomorsói találhatók. Az izomorsók extroceptív receptorok. Kimutatják a törzseket, és ezeket a mechanikai ingereket bioelektromos információvá alakítják. Az izomorsó rostjának nem összehúzódó központját afferens szenzoros idegrostok veszik körül. Ezeket a szálakat Ia szálaknak nevezik, és gerjesztést vezetnek a középső felé idegrendszer. Amikor egy izom kifeszül, nyújtás az izomorsó egyidejűleg fordul elő. Az Ia szálak ezt az ingert an formájában továbbítják akciós potenciál a gerincen át idegek a hátsó szarvában gerincvelő és a gerjesztést a gerincvelő elülső szarvában lévő szinapszison keresztül továbbítja az úgynevezett α-motoneuronoknak. Ezek a motoneuronok az efferens utak mentén továbbítják az információt a vázizomrostokhoz, ezáltal ösztönözve a megnyújtott izom összehúzódását. A flexor digitorum superficialis izom és a flexor digitorum profundus izom ezen elv szerint részt vesz az ujjhajlító reflexben. A flexor digitorium superficialis izom a középső flexor réteget képezi alsókar. Négyre oszlik inak a carpalis alagútban, amelyek röviddel behelyezésük után két külön gyeplőre oszlanak. Az izom a caput humeroulnare és a caput radiale izomfejekből áll. A flexor digitorum profundus izom viszont a mély flexor réteget képezi a alsókar és a flexor digitorum superficialis izomhoz hasonlóan négy különböző végre oszlik inak a carpalis alagútban. Mindkét hajlítót a medián és az ulnar biztosítja idegek Az medián ideg vegyes karideg motoros és szenzoros részekkel. A medialis és laterális fasciculusból származik a brachialis plexus és rostos részei vannak a C6 – Th1 szegmenseknek. A medialis ulna révén a medián ideg fut a alsókar, ahol a flexor digitorum profundus és a superficialis izmok között ereszkedik le a csukló. Motorikusan az ulnaris rész mellett a medián ideg beidegzi a flexor digitorum profundus izmot és az alkar számos más hajlítóját. A tenyér kezén az ideg érzékeny része is ellátja a bőr a hüvelykujj golyója és a mutató-, gyűrű- és középső ujjak gömbje felett. A vegyes ulnar ideg C8 és Th1 szálas részeket is tartalmaz. Motorja beidegzi az ujjhajlító ulnáris részeit.
Betegségek és panaszok
A piramiscsatorna jelei a neurológus kezdeti gyanúját okozhatják a piramis károsodásában a standardizált reflexes vizsgálat során, ha a klinika megegyezik. Ez az első gyanú arra késztetheti őt, hogy MRI-t rendeljen kontrasztosan igazgatás. Azonban a túlzott ujjhajlító reflex csupán rendkívül gyenge piramis traktus jele, és valójában nem kell, hogy jelezze a piramis traktus elváltozását. Erősebb piramis alakú traktus jelek közé tartozik a Babinski csoport reflex, amelyek sokkal fontosabbak a megfelelő kísérleti diagnózis szempontjából. A múltban a Trömner-jelet a piramiscsíkok spasztikus elváltozásainak kétségtelen jeleként értelmezték. Eközben a neurológiai rendellenesség nagyobb valószínűséggel képviseli a vegetatív dystóniát, mindaddig, amíg más piramis traktus jelei nem jelentkeznek, és a beteg klinikai képe sem felel meg egy piramis elváltozásnak. A vegetatív disztónia akkor van jelen, ha a centrum túlzott izgatottsága van idegrendszer. Idegesség, nyugtalanság, álmatlanság és ingerlékenység vagy szédülés jellemezze a képet. Ebben a jelenségben a tudattalan autonóm test működésének szabályozása az autonóm idegrendszer zavart. A szimpatikus idegrendszer és antagonistája, a paraszimpatikus idegrendszer, már nem működnek összhangban. Törzs, hektikus vagy feszültség elősegítheti ezt a jelenséget. A természetes ritmusokkal ellentétes életmód, például a nappali-éjszakai ritmus, szintén elősegítheti a vegetatív dystóniát. Ha a Trömner-jel egyetlen vizsgálat után piramisszerű elváltozásokkal társul, spasztikus vagy petyhüdt bénulás, izomgyengeség vagy hasonló panaszok kísérhetik. A piramisszerű elváltozás pontos helyétől függően neurológiai betegségek, például SM vagy ALS, agyi infarktusok, gerincvelőinfarktusok, űrfoglaló elváltozások vagy az érintett struktúrák traumái lehetnek lehetséges okok. A végső információt gyakran a CSF diagnosztikája biztosítja az MRI mellett agy és a gerinc.
