Az ugrás egyfajta mozdulat, amelynek sokféle formája van. A mindennapi életben előfordul, de számos sport része is.
Mi az ugrás?
Az ugrás összetett folyamat, amelynek egyik vagy mindkét lábával a testet a talajról többé-kevésbé erőteljesen lökik le, és elérnek egy pályát. Az ugrás összetett folyamat, amelynek során a testet egy vagy mindkét lábával nagyobb vagy kisebb erővel lökik le a földről, és elér egy pályát. Az utolsó szakasz a leszállás, amely nagyon sokféle lehet, és csak leesés után érhető el. A céltól függően az ugrás eléri a magasságot, a távolságot vagy a kettő kombinációját. Bár a felszálláshoz szükséges erőimpulzus a lábakból származik, más testrégiók is részt vesznek az ugrás kibontakozásában. A felsőtest és a karok együttes mozgása hozzájárulhat némi erőhöz, és kedvezőbbé teheti a mechanikai feltételeket. A borjúizmok biztosítják a fő felszállási energiát, amelyet aktívan támogatnak a csípő és a térd nyújtói. Erőteljes ugrások esetén biomechanikai szempontból előnyösebb, ha a mozgás az összes érintett izom kissé előre feszített helyzetéből származik. A térd, a csípő ízületek és a felsőtest hajlított helyzetből indul ki, a karok alsó helyzetből. Az ugrás során minden alkatrész nagyjából egyidejűleg megnyúlik, és a karokat fentről felfelé vagy előre mozgatják.
Funkció és feladat
A mindennapi életben az ugrást gyakran használják az akadályok leküzdésére. A magasságtól és mélységtől függően az ugrás intenzitása nagymértékben változik. Fényugrásokat is neveznek komló és például a tócsák átkelésekor fordulnak elő. A falakon és kerítéseken való mászáskor a kezek támaszként használhatók. A gyerekek szándékosan használnak ugrásokat bizonyos játéktípusokban, például ugrókötelben, gumikesztyűben vagy komlóban. A védőreakciók során az ugrás általában intenzív formája fordul elő. A hirtelen megjelenő akadályok előtti gyors kitérő mozgások gyors és energikus cselekvést igényelnek. Számos sporttevékenységet ugrások jellemeznek, vagy ezek tartalmazzák. Szinte minden labda sport tartalmaz ugró elemeket, amelyeket a magasság és a távolság egyidejű leküzdése jellemez, bár a vertikális szempont gyakran túlsúlyban van. Leggyakrabban a futás mozgástevékenységekre használják. Ezek a tevékenységek magukban foglalják a fejléceket a futballban, az ugró lövéseket a kézilabdában és a gyakran látványos ugrásokat a kosárlabdában. A röplabdában a blokkoláshoz vagy a szétveréshez való mászást tisztán függőleges mozgás jellemzi, amelyet erőteljes szárlépés indít el, és amelyet a karok intenzív használata támogat. A távolugrás, a magasugrás és a hármasugrás atlétikai szakterületei már tartalmazzák azt a kifejezést, amely a nevükben jellemzi őket. Magasság eléréséhez a magasugrásban az energiája futás az ugrás megállításával függőleges energiává alakul láb az egyik oldalon. A hatalmas nyújtás a csomagtartó mozgásai és a karok emelése fontos elemei a pálya magasságának és a mozgás végrehajtásának. A távolugrás szakterületein a gyors megközelítés energiája sokkal közvetlenebbé alakul. A felszállásnál nincs megállás, hanem egy előrefelé tartó felfelé tolás, amelyen keresztül a futás az energia repülési energiává alakul. A magasság fejlődése sokkal kisebb, mint a magasugrásban. Bizonyos sportágakban a felszállást a leesés szakaszának kezdeteként használják. Ezt a műrepülő nagyon intenzíven hajtja végre, akik a rugalmas ugródeszkát nagyszerűen kihasználják, hogy először nagy magasságot érjenek el, mielőtt az őszi szakasz végrehajtása és alakítása megkezdődik.
Betegségek és betegségek
A mozgásszervi sérülések megelőzhetik vagy mégis jelentősen befolyásolhatják az ugrást akár közvetlenül, akár közvetetten okozva fájdalom. Ide tartoznak az izmok minden típusa, nemcsak a lábak, hanem a törzs is. Törzsek vagy izom rost a borjú és az elülső könnyei comb az izmok ugyanúgy részei ennek, mint a hasi vagy a hátsó izmoknak. A törések abszolút akadályozzák az ugrást, függetlenül attól, hogy a lábfejben jelentkeznek-e, láb csontok, csigolyák vagy borda, például. Az ugrást lehetetlenné tevő speciális sérülések közé tartozik a Achilles-ín vagy a patellaris ín teljes repedése fájdalom, ezek a traumák a kapcsolódó izmok teljes funkcióvesztését eredményezik. A degeneratív betegségek is jelentősen akadályozzák az ugrást. Fájdalmas ízületi elváltozások a csípőben vagy térdízület fokozatosan korlátozza az összes ízületi és izomfunkciót az adott területen. A motoros tevékenységeket, amelyek magukban foglalják az ugrást is, egyre kevésbé lehet elvégezni, és az intenzitástól függően előbb-utóbb már egyáltalán nem lehetséges. Lumbágó eredményeképpen csigolyák az ágyéki degeneráció hirtelen görcsös mozgásmerevséghez vezet, amely elsősorban a hirtelen és gyors mozgásokat érinti, például az ugrást. Minden neurológiai betegség, amely befolyásolja a motoros működést, negatívan befolyásolja az ugrás képességét. A perifériás idegelváltozások a szállított izmok petyhüdt bénulását eredményezik. Ha ez az ugrásért felelős izmokat érinti, negatív következményei vannak erre a mozgási folyamatra. egyeztetés rendellenességek, mivel a ütés vagy a központi idegkárosodást okozó egyéb neurológiai betegségmintázatokkal összefüggésben már nem engedélyezik az ugrások végrehajtását. Parkinson kór jellemzi, hogy a mozgás fokozatosan egyre nehezebbé válik, mivel a mozgási hajlandóság elvész. Még a járás is nehezebbé válik, mivel a mozgások fokozatosan megfagynak. Az életkor előrehaladtával az egész izomzat cselekvőképessége csökken. Ennek következményei vannak minden mozgási folyamatra, különösen azokra, amelyeket gyorsan, erőteljesen és nagy intenzitással hajtanak végre. Az ugrás mozgásának amplitúdója fokozatosan csökken, a kivitelezés pedig egyre nehezebb és megerőltetőbb.
