A timpanometria egy objektív mérési eljárást jelent az audiológiában, amely felhasználható a fül mechanikai-fizikai hangvezetési problémáinak mérésére és lokalizálására. Az automatizált eljárás során a dobhártyát a külső nyomáson változó nyomáskülönbségnek vetik alá hallójárat folyamatos hangjelzés egyidejű expozíciójával. Az eljárás során folyamatosan mérik és rögzítik a fül akusztikus impedanciáját (timpanogram).
Mi az a timpanometria?
A timpanometria egy objektív mérési eljárást jelent az audiológiában, amely felhasználható a fül mechanikai-fizikai hangvezetési problémáinak mérésére és lokalizálására. A hallást a hang fizikai-mechanikai vezetése határozza meg középfül és a hang downstream neurális átalakulása hallási érzéssé. A timpanometria egy objektív módszer a hangvezetés mérésére. Nem igényli a vizsgált személy vagy a beteg segítségét, így a mérési eredmény nem tartalmaz szubjektív érzéseket. Az elsődleges cél az akusztikus impedancia és ezáltal a hallás mechanikai-fizikai részének funkcionalitásának mérése. Az akusztikus impedancia annak mértéke, hogy a hang visszavert része vagy milyen magas az elnyelt része, amelyet a hangvezérlés vezet középfül a csigába, ahol idegjelekké alakul. Másodsorban timpanometriával is mérhető a tűzött reflex, amely bizonyos határokon belül megvédheti a fület a károsodástól nagyon erős hangok jelenlétében. A timpanometrikus mérések során a dobhártya külső nyomáson keresztül különböző nyomásnak van kitéve hallójárat és egyidejűleg különböző frekvenciájú teszthangnak vannak kitéve. Az automatikusan futó mérések során a visszavert hang arányát folyamatosan rögzítik és timpanogramon rögzítik.
Funkció, hatás és célok
If halláskárosodás gyanúja merül fel, az első lépés annak biztosítása, hogy a külső hallójárat idegen testektől mentes vagy fülzsír (cerumen) a fülkagylótól a zavartalan hangvezetés biztosítása érdekében dobhártya. Az egyik legfontosabb diagnózis a vezetőképesség megállapításához halláskárosodás Az akusztikus impedancia megvizsgálásával jelen lehet dobhártya. A dobüreg akusztikus impedanciája (ellenállása) a hang mértéke abszorpció kapacitás. A jó abszorpciós képesség, azaz az alacsony impedancia korrelál a jó hangvezetéssel és a jó hallással - mindaddig, amíg a hallási érzékenység nem romlik. Az akusztikus impedancia objektív mérésére általánosan elfogadott módszer a timpanometria. A külső hallójáratot egy kis léggömb zárja le, amelynek közepén van egy lyuk, amelyen keresztül a mérőszonda átmegy. Maga a szonda három furattal rendelkezik, és három vékony csővel van összekapcsolva a timpanométerrel. Az 1. furaton keresztül váltakozó enyhe pozitív vagy negatív nyomást lehet létrehozni a külső hallójáratban a középfül. A Bore 2 egy kicsi hangszórót tartalmaz, amelyen keresztül folyamatos hang állítható elő, választható frekvenciával és hangnyomásszinttel. A 3. lyukban található egy kis mikrofon, amellyel meg lehet mérni a folyamatos hangnak a dobhártyáról visszaverődő részét. Normális esetben a dobhártya a legkisebb akusztikai impedanciával rendelkezik, ha a külső hallójárat és a középfül közötti nyomás teljesen kiegyenlített. Az ilyen nyomásviszonyok között mért akusztikai impedanciát referenciapontnak vesszük a timpanometriában, és nulla értéket kapunk. Ezután a dobhártya rugalmasságát (megfelelőségét) különféle túl- és túlnyomásos körülmények között mérjük a folyamatos hang megfelelő visszavert részén keresztül. Egy automatikusan generált timpanogramban, amelyben a megfelelőséget a nyomáskülönbség függvényében ábrázolják, egyértelmű maximuma van nulla nyomáskülönbségnél. + 300 mm-ig növekvő pozitív vagy negatív nyomáskülönbség víz oszlop vagy 30 hektopascal (hPa), a dobhártya-megfelelés meredeken, nemlineáris módon csökken. A timpanogram lehetővé teszi következtetések levonását a középső és a belső fülben lévő hangvezetési lánc esetleges meghibásodásának vagy csökkent funkciójának okáról. Például otosclerosis (ossifications a belső fülben), tympanosclerosis (ossifications a hallócsontok területén), a koleszteatoma (laphám növekedése hámszövet a külső hallójárat a középfülbe) vagy dobhártya-effúzió diagnosztizálható. A dobfúzióban a középfül olyan váladékkal teli, amely véres vagy akár gennyes lehet, és jelentős hangvezetési problémákat okozhat. Az eustachiás cső meghibásodása, amely biztosítja a nyomáskiegyenlítést, a dobhártya perforációját és egy gyulladás timpanometriával is kimutatható. Ezután a timpanogram minden esetben egy tipikus menetet mutat.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A timpanometria olyan eljárás, amelyet már az 1930-as években vezettek be, és eredetileg K. Schuster munkáján alapult. 1960-ig az eljárást többször felülvizsgálták és adaptálták. A timpanometria kockázatai és mellékhatásai nem ismertek. A külső hallójárat és a középfül közötti változó nyomáskülönbség, legfeljebb 30 hPa, hasonló módon érzékelhető, mint például egy utasszállító repülőgép kabinnyomásának változása éles leereszkedés vagy emelkedés közben. A timpanometria különlegessége, hogy nemcsak specifikus hangvezetési problémákat lehet diagnosztizálni, hanem a stapedius reflex megfelelő működését is. A reflexet olyan hangok váltják ki, amelyek hangnyomásszintje meghaladja a 70–95 dB, és a hangos hang megjelenése után kb. A reflex a stapedius izom összehúzódását okozza, ami miatt a kapcsok kissé megdőlnek, és jelentősen rontja a hangátvitelt. A stapedius reflex gyakorlatilag lefelé szabályozza mindkét fület a hangérzékenységben, és bizonyos mértékig megvédi őket a túl erős hangok okozta károsodásoktól.
