A test sémája a saját testének tudatossága, ideértve annak test és felület közötti elhatárolását a környezettől. A koncepció születésétől fogva jelen van és így feltehetően genetikai jellegű, de csak pubertás után alakul ki teljesen. Az észlelési ingerek mellett a nyelv fejlődése is hozzájárul a kialakulásához.
Mi a test séma?
A test séma a saját testének tudatossága, ideértve annak testfelszínen való elhatárolását a környezettől. A test séma egy neuropszichológiai fogalom, amely leírja a test mentális megjelenítését és a hozzá való orientációt. A koncepció két összetevőből áll: a képzeletből és a test érzékeléséből. Ez a két komponens, jóllehet különbözik egymástól, erős összefüggésben van egy egészséges emberben. A test és annak korlátainak tudata születése óta létezik. Véglegesen megerősíti az érzékeinek multiszenzoros információi bőr, mozgás és egyensúly, és teljes mértékben csak az egyén és a környezet közötti ismételt interakció révén alakul ki. A test séma az alapja a szubjektív egyéniség és önértékelés kialakulásának. Fontos hivatkozási alap minden cselekvéshez és reakcióhoz, bár meglehetősen tudattalan mennyiség. Arnold Pick először 1908-ban írta le az alapvető jellemzőket. Pierre Bonnier már három évvel korábban „Aschématie” kifejezéssel leírta a koncepció zavarát. A test sémája a szenzoros és szenzoros ingereken alapul proprioception. A testséma koncepcionális jellege azonban viszonylag független az érzékszervi és érzékszervi ingerektől, és ezért nem jellemzi éles tárgytudat. Így a test séma inkább a képzeletekhez tartozik, mint az észlelésekhez. Továbbá proprioception, a társadalmi információk, például a testrészek megnevezése, hozzájárulnak azok kialakulásához.
Funkció és feladat
A test sémáját az emberek az űrben való tájékozódáshoz használják. Továbbá, mivel a test séma elhatárolja testét a környezettől, ez a szubjektív egyéniség rögzítési pontja és az önbecsülés kiindulópontja. A külső észlelés és a saját testvilág közötti kölcsönhatás az emberi lény feszültségterülete, amelyet az exterocepció és az interocepció ellentéte ír le. Már születéskor test-séma van jelen. Ez a preverbális felismerési folyamat a agy és így mindkét félteke elváltozásai zavarnák. A preverbális test séma a nyelv fejlődésével tovább fejlődik. A kommunikáció során a nyelv domináns féltekéje is dominánssá válik a test sémája szempontjából. A nyelvuralkodó félteke önmagában felismeri és kommunikálja a szimbólumokat. Ettől kezdve fejleszti a test sémáját, amely például végtag elvesztése után is rögzített entitásként megmarad. Az agyi, azaz a agy megvalósult, az integrációs teljesítményt feltételezzük alapvetőnek feltétel ép testséma esetén. Autoptropikus homunculusnak is nevezik, és a legmagasabb agykérgi területekhez szorosan kötődik. Szenzoros-motoros ingerek a perifériából idegrendszer kivetítik és feldolgozzák az elsődleges érzékeny kérgi mezőkbe. Ezért megfelelnek a perifériás testrégiók miniatürizált modelljének. Azonban az integráció és összehangolás nem kizárólag az elsődleges kéregekben, hanem három különböző szakaszban zajlanak le. Az elsődleges mezők mellett a domináns agyfélteke harmadlagos asszociációs mezői vesznek részt a folyamatban. Az integrációval ellentétben valószínűleg nincs tagolt szomatotópos szubsztrát a test sémához. Inkább úgy tűnik, hogy a test séma a különböző, nem helyileg strukturált, tisztán funkcionális kölcsönhatáson alapul agy mezők. Emiatt a test sémája már be van zavarva fáradtság, például. Azonban a gomat postcentralis szomatotópikusan szegmentáltan felépített kérgi mezőjéhez való kapcsolatok miatt a test sémájának legalább egy részleges szomatotópos szerkezetet tulajdonítanak. Gyanítható a séma genetikai alapja.
Betegségek és rendellenességek
A test sémáját torzíthatják a mentális rendellenességek, beleértve a tudatzavarokat. Amputációk után is olykor nehéz szerepet játszik. Ha az amputált végtagot nem helyettesítik gyorsan protézisekkel, a betegek gyakran megtartják a régi test sémáját. Ilyen módon továbbra is érzékelik az amputált testrészeket, és mentálisan mozgatják ezeket a fantom végtagokat. Amikor a gyermekeknek születésük óta hiányoznak a testtagjaik, még mindig részben az általános testséma fogalma van. Ez a megfigyelés meggyőzte a tudósokat a test séma genetikai alapjairól. Az amputációk utáni jól ismert fantomfájdalmak csak távolról kapcsolódnak a test sémájához. Inkább a Noziz idegsejtek spontán gerjesztéseinek felelnek meg, amelyek korábban a testrészhez voltak rendelve, és ún. fájdalom emlékezet. Ezen idegsejtek túlzott izgatottsága műtéti trauma következtében jelentkezik. Mint egy an után amputálás, a test sémája a domináns parietális régió betegségeiben is zavart. Az érintett személyek már nem figyelnek a test bal felére. Ekkor következik az úgynevezett elhanyagolás. A beteg nem érzékeli a bal oldali végtagok bénulását. Ez feltétel anosognosia-nak is nevezik. Hasonló módon elhanyagolható lehet vakság a test séma miatt, mint az Anton-szindróma esetén. Az ilyen típusú neuropszichológiai rendellenességek az ego rendellenességek mögött is állnak. Ilyen ego rendellenességre példa a deperszonalizáció. A pszichológiai ego neurológiai megjelenítésének lokalizált neuronális jelei vannak. Az egót azonban eddig nem lehetett hozzárendelni egy speciális agyközponthoz. Valószínűleg azért, mert túl átfogó, és az emberek még nem értik megfelelően.
