Egy gesztus több mint 1000 szót mond, így szól egy közmondás. A testbeszéd a gesztusok, arckifejezések és testtartás nyelve. Leginkább öntudatlanul történik, és sokat elárul rólunk. Aki képes értelmezni a nonverbális kommunikációt helyesen, megtanulja a lényeget a társa jellemvonásairól és érzéseiről.
Mi a testbeszéd?
A testbeszéd a gesztusok, arckifejezések és testtartás nyelve. Leginkább öntudatlanul történik, és sokat elárul rólunk. A testbeszéd egy testrész vagy az egész test bármilyen tudatos és tudattalan mozgása, amellyel kommunikálunk a külvilággal. A testbeszéd az interperszonális kommunikáció legrégebbi formája, és azonnal tisztázza, hogy szimpatikusak vagyunk-e, vagy bízhatunk-e egymásban. A testbeszédben vannak környezeti és kulturális különbségek. A 19. század elejétől a testbeszédet Charles Darwin tudományosan kutatta, és a némafilm népszerűvé vált. Sok gesztus ösztönösen történik, némelyiket még a tudatalatti is irányítja, például elpirul, ill izomrángás amikor hazudni fogják. A nem verbális kommunikáció feltárja a szándékokat, motívumokat, vágyakat, gondolatokat és érzéseket, még akkor is, ha az illető valami egészen mást mond róla. A beszélgetések során megszerzett információk csaknem 60% -a testbeszédből, 33% -a pedig a hang hangjából származik. A tartalmi információ csak körülbelül 7%.
Funkció és feladat
A nonverbális kommunikáció rendkívül erőteljes, és testbeszéd nélküli kapcsolatok elképzelhetetlenek lennének, mert a testtel feltárjuk, mit akarunk és kik vagyunk. A test folyamatosan üzeneteket küld. Bizonyos ősi érzések, mint a félelem, boldogság, szomorúság, undor és meglepetés, mindenkiben rögzített, nem verbális kifejezéseket váltanak ki. A homlokráncolás a düh egyértelmű jele a világ szinte minden kultúrájában. A mosolyt is pozitív jelzésnek tekintik mindenhol. Ezen kívül vannak olyan testjelek, amelyek egy kultúrán belül kialakultak, de egészen másként értelmezhetők. Például a megemelt hüvelykujj néha a pozitív érték jele, de jelenthet ennek ellenkezőjét is. Míg a lábak keresztezése sért egy arabot, Európában ez teljesen természetes. Sok gesztus egyértelmű, és az arckifejezések gyakran nem hagynak kétséget. Az üléstartás, a nyitott vagy zárt tenyér, a mozgás módja és a szoba elhelyezkedésének apró változásai ugyanúgy a nem verbális kommunikáció elemei, mint a ruházat és a parfümök. Az arckifejezések mindenekelőtt az érzelmi folyamatokat tárják fel. Merev arckifejezéssel szeretné elrejteni érzéseit. A tipikus gesztusokat kézzel fejezik ki. Olyan személy, aki összekulcsolja a kezét a háta mögött fej és esetleg hátradől a székében, dominanciát fejez ki. Ez a személy valószínűleg nem fogja visszavonni a döntését. Viszont az, aki örömmel összekulcsolja a kezét, megerősíti, hogy döntött, és nem veszi vissza. Az a személy, aki karba tett kézzel mosolyog, két arcot mutat. A karok védekező testtartás, a beszélgetőtársat védekezésre helyezik. Aki megérinti a hegyét orr indexével ujj kétségei vannak. Akik sarkon érzik magukat, ösztönösen megragadják a nyakukat. Azok az emberek, akik letörlik a képzeletbeli piszkot az ujjukról, felkészítik magukat az ellentmondásokra. Aki pisztollyal mutat ellenfelére, az nyilvánvalóan nem csekély. A forgatásszimbolika nem hagy teret a kétértelműségnek. A személy agresszív.
Betegségek és betegségek
Ha az érzékszervi funkciók, például a beszéd károsodnak, a testbeszéd kifejezetten használható a kommunikációra. A testbeszédnek jelentős szerepe van az integrációban is tanulás fogyatékossággal élő és fogyatékkal élők Ebben az összefüggésben a tapintás, a látás, a hallás, szag és a íz fontos szerepet játszanak. Sérült emberek kezelésében gyakran a testbeszéd az egyetlen kommunikációs eszköz. Így egyre fontosabb a testbeszéd mechanizmusainak ismerete és annak információtartalmának helyes dekódolása. Minél jobban értelmezik az üzeneteket, annál könnyebb a kommunikáció. A szimbolizmus értelmezése a szemekkel való hallgatás egyik formája. A terapeuták és rokonok tükrözhetik a személy testtartását, de maguk is felébreszthetik és felismerhetik a szükségleteket. Különösen a demencia betegeknél a testbeszédre való odafigyelés rendkívül fontos. Előbb-utóbb a kommunikáció is megváltozik a betegség folyamán. Ismerős párbeszédek már nem folytathatók, a rokonok pedig komoly akadályokba ütköznek. Mivel a beteg már nem reagál a mindennapi felszólításokra, mint általában, a rokonoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a nonverbális jelekre. Ez nem a szótlan demencia beteg, ami a nehézségeket okozza, de probléma a feladó és a vevő között. Mivel az a személy, akivel demencia nem tud egyértelmű üzeneteket küldeni, a gondozónak is egyre több problémája van annak megértésével, amit kifejeznek. A kommunikációt ennek megfelelően kell adaptálni. Míg a nyelvi területen való kommunikáció képessége csökken a demencia során, a testbeszéden keresztüli kifejezés és érzékelés képessége sokáig érintetlen marad. Ezért az emberek arckifejezések, testtartás, mozgás és gesztusok révén megismerhetik a személy lelkiállapotát. Ennek ellenére továbbra is szükséges beszél a demens betegnek, mert a nyelv melegséget közvetít. A testbeszédnek nagy terápiás jelentősége van, például a táncban is terápia. Ezt gyakran használják például a mentális betegségek akik verbális kifejezőkészségük gyengülésétől is szenvednek, de sokat tudnak kifejezni mozgás útján.
