A pozitív testkép a megszokott, kellemes érzés a saját testével való foglalkozás során. Az erős önbizalom fontos előfeltétele, és korán kialakul gyermekkor.
Mi a testkép?
A pozitív testkép azt jelenti, hogy jól érzi magát a sajátjában bőr. A jó testérzet kialakulása csecsemőkorban kezdődik. A pozitív testkép azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat bőr. A jó testérzet kialakulása a csecsemővel kezdődik. Minél gyakrabban keresik a fizikai közelséget a csecsemővel és az ebből fakadó jó közérzetet megerősítik, annál jobb ez a gyermek fejlődésében. Itt különösen fontos a simogatás és összebújás fizikai érintkezése, bár a határokat is meg kell őrizni. Ugrás, futás, mászás, tombolás, sportolás és mindenféle mozgás az egészséges testérzet motorja. A rossz testképű emberek rendkívül kritikusak a testükkel szemben, és alig fogadják el. A saját testével való pozitív, szeretetteljes kapcsolat korán felépül gyermekkor és független olyan tényezőktől, mint a szépség, alkalmasság, Egészség és az életkor. Ideális esetben a gyermekek jó testképet alakítanak ki játékkal. Az összehasonlítás méreganyag az önbizalomra és torpedózza a teljes elfogadás egészséges fejlődését.
Funkció és feladat
Testünk elsősorban a világ megtapasztalását teszi lehetővé. Aki ezt át tudja adni gyermekének, megerősíti és hozzájárul a jó testképhez. A szeretetteljes ölelések, az ölelés és a gyengédség elengedhetetlenek a jó viszonyhoz önmagával. A testérzet fontos a gyermek pillanatnyi érzése szempontjából, de a későbbi önbizalom szempontjából is. Ez egyben a felnőttkorban örömmel átélt szexualitás alapja is. Azok a gyermekek, akik már korán megismerték testüket, mint védelemre és szeretetre méltók, kevésbé vannak kitéve érzelmi és fizikai bántalmazásnak és függőségnek. Pontosan meg tudják különböztetni, melyik érintés kellemes és melyik kellemetlen, és kifejezhetik saját érzéseiket. A testét jól érzékelő emberek megtapasztalták, hogy a társadalmi környezet figyelembe veszi kívánságaikat és érzéseiket. Ez az élmény az érzelmi és fizikai önbizalom előfeltétele. A gyermekek jó testérzetének kialakítása érdekében a szülőknek foglalkozniuk kell a gyermek testészlelésével. Ha ezeket elfogadják és nem tagadják meg, ez támogatja az egészséges fejlődést. Ha a gyermek érzéseit hosszú távon figyelmen kívül hagyják vagy semmibe veszik, akkor az a benyomás gyökerezik meg, hogy „nincs igaza”. Fennáll annak a veszélye, hogy a gyermek teljesen elveszíti kapcsolatát érzéseivel. Minél gyakrabban motiválja a gyermeket az új dolgok kipróbálására, annál magabiztosabban uralja testét, és annál természetesebbé válnak a kísérő sokoldalú érzések. Saját negatív tapasztalataik miatt a szülők gyakran megpróbálják figyelmen kívül hagyni gyermekeik sok testi felfogását, beszél vagy negatívan értékeli őket. A szülőknek gyakran nehéz elfogadni gyermekeik haragját, mert félnek tőle vagy egy dühös gyermektől. Mindazonáltal a negatív érzéseket sem szabad alkalmatlannak ábrázolniuk. Az önbizalom fejlesztése érdekében a gyermeknek meg kell tanulnia, hogy teljesen jogos igényei vannak, amelyek nem mindig esnek egybe a szülők kívánságaival. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermekeknek általában érvényesíteniük kell igényeiket.
Betegségek és panaszok
Ha a testkép gyenge, sok területen zavarok jelentkeznek. Míg a jó önértékelésű gyermek képes elutasítani a kizsákmányoló, megalázó vagy bántalmazó magatartást, addig a kis testképű gyermek aligha képes erre. A gyerekeket érdekli testi változásuk, különösen, ha csodálattal mutatják őket. Örülnek és büszkék, amikor az ismerősök például észreveszik, hogy magasabbra nőttek. Az ösztönzés elfogadást generál. A testkép a egyensúly megerősítő, elfogadó, ugyanakkor ijesztő és kiábrándító tapasztalatokat. Egy bizonyos ponton a gyermek kezdi összehasonlítani önmagát másokkal. Ha korábban többnyire pozitív visszajelzéseket kapott, akkor nagyrészt önmagát tudja értékelni. Ha ez nem így történt, akkor az önbecsülés jelentősen csökkent. A visszaéléseknek sokféle formája van. A felsőbbrendű ember kihasználja az alsóbbrendű ember bizalmát, függőségét, félelmét és tudatlanságát. A mentális bántalmazásnak számos aspektusa van, és gyakran közvetlenül születése után is megkezdődik. Ha a gyereket nem akarják, akkor zavaró tényezőként érzékelik. A nem kívánt gyermekek szülei gyakran magukra hagyják a gyereket, közömbösek, szeretet-visszavonással büntetik, lebecsülik, megalázzák, kigúnyolják vagy bezárják. Ily módon az önértékelés tönkremegy. Azoknál az embereknél, akik korai életkorban érzelmi bántalmazást szenvedtek, gyakran kialakul a határ személyiségzavar és gyakran magában hordozza a bűntudat érzését, hogy életük végéig nem érdemeltek volna jobbat velük. Addiktív rendellenességek, mint pl alkoholizmus vagy az étkezési rendellenességek is gyakran a korai érzelmi gyermekbántalmazásból származnak. A gyermekkel szembeni szexuális és fizikai bántalmazás megütés vagy fizikai erő alkalmazásával súlyos traumát vált ki, pusztító hatással Egészség. A bántalmazásból fakadó fizikai és pszichológiai tünetek köre óriási. Pszichoszomatikus panaszok, mint pl beszédzavarok, alvászavarok, a koncentráció hiánya, rémálmok, bőr rendellenességek, allergiák, hasi fájdalom, pánikrohamok, a neurózisokig zavart testérzet, személyiségzavarok és öngyilkossági viselkedés jelentkezik. Ha a gyerekek nem mozognak eléggé, akkor nem ismerik meg alaposan a testüket. Az eredmény rossz lehet egyensúly, lanyhított testtartás és saját testük általános tudatosságának hiánya. Ezeknek az embereknek nehéz hallgatni a test szükségleteit és az irányítás képességét. Például, összehangolás és a ritmikus képesség gyengén fejlett lehet. Végül ez is vezet súlyos testtartási deformitásokig. Az enyhe rendellenességeket, például az olvasási és helyesírási nehézségeket és a hiperaktivitást, észlelési gyakorlatokkal sikeresen kezelhetjük a testtudat javítása érdekében. A mentális vagy fizikai bántalmazásból eredő trauma hosszan tartó pszichoterápia és a beteg türelme, mivel mindig számolni kell a kudarcokkal.
