Terápia | Sacroiliitis

Terápia

A terápia sacroiliitis főként két komponensen alapul: következetes fizioterápia és fájdalom megkönnyebbülés. A gyógytornát szakmai felügyelet mellett kell elvégezni, ezáltal fontos, hogy a beteg utasítást is kapjon ahhoz, hogy otthon képes legyen a torna önálló és rendszeres elvégzésére. Kezelésére fájdalom, elsősorban a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) csoportjából származó gyógyszereket alkalmazzák.

Ezek közé tartozik ibuprofen or diclofenac. Először is, az érintetteknek csak ezeket kell bevenniük fájdalomcsillapítók amikor szükséges, és csak akkor, ha valóban szükség van folyamatosan, majd csak korlátozott ideig. A kortikoszteroidok egy másik lehetőség. Ezeket is csak ideiglenesen, és ha lehetséges, csak akkor szabad használni fájdalomcsillapítók nem mutattak hatást.

Ezeket a kortikoszteroidokat közvetlenül az érintett sacroiliacába is be lehet injektálni ízületek. Vannak más gyulladáscsökkentők is, mint pl sulfasalazine vagy az úgynevezett biológiai anyagok, amelyek felhasználhatók a sacroiliitis. Az, hogy e gyógyszerek alkalmazása hasznos-e vagy sem, mindenekelőtt az alapul szolgáló betegségtől függ sacroiliitis. Nagyon előrehaladott betegségek esetén a műtéti terápia végső megoldásnak tekinthető, ahol az előnyöket és hátrányokat részletesen meg kell vitatni a beteg és az orvos között. Ha a műtéti beavatkozásról döntöttek, akár ízületpótlás, akár erekciós műtét lehetséges.

Időtartam

Amikor a sacroiliitis megnyilvánult és egyértelműen diagnosztizálták, általában egy életen át kíséri az érintett embert. A betegség folyamán a betegség előrehaladtával jellemzően súlyosbodik. Míg az elején csak fájdalom a hát alsó részén vagy a fenéken a betegség folyamán mozgás és testtartási deformitások léphetnek fel. Korai, rendszeres és következetes gyógytorna esetén a romlás általában elhalasztható. Ez sok éven át megakadályozhatja az aktivitás és az életminőség jelentős károsodását.

Tanfolyam és előrejelzés

A sacroiliitis a krónikus progresszív gyulladások egyike, ami azt jelenti, hogy miután bekövetkezett, nem lehet teljesen meggyógyítani, és idővel fokozatosan növekszik. Manapság azonban a súlyos fogyatékosságot rendszeres fizioterápiával lehet megelőzni. A sacroiliitist orvosilag folyamatosan előrehaladó betegségnek minősítik, ezért általában nem teljesen gyógyítható.

A legtöbb esetben a panaszok egyre jobban növekednek. A betegség lefolyását azonban a rendszeres és egyénileg adaptált terápia lelassíthatja, és a legjobb esetben átmenetileg is leállíthatja. Mivel a kúra általában nem lehet a kezelés célja, ehelyett a tünetek enyhítése és az életminőség javítása a cél.

A fogyatékosság mértéke (GdB) a sacroiliitisben elsősorban funkcionális károsodásoktól függ, például mozgáskorlátozottságtól és nyomás alatt végzett munkaképesség csökkenésétől, valamint más szervrendszerek lehetséges érintettségétől és az ebből adódó panaszoktól. A következő értékek adhatnak tájékozódást általában a gyulladásos reumás megbetegedéseknél, amelyekben általában sacroiliitis fordul elő: Csak enyhe panaszok esetén, jelentős funkcionális károsodás nélkül, legfeljebb tíz százalékos rokkantsági fokot rendelnek hozzá. Enyhe funkcionális károsodás és alacsony betegségaktivitás esetén a várható fogyatékosság maximális mértéke 20–40 százalék. 50% -ot meghaladó fogyatékossági fok és így súlyos fogyatékosság esetén legalább állandó és jelentős funkcionális károsodásnak kell lennie. Visszafordíthatatlan sérülések, például a hát megmerevedése esetén akár 80-100 százalék is lehetséges.